A fájdalom felemészt (félbehagyott)

8.

Nem válaszoltam neki. Egyszer csak éreztem, hogy valaki hátulról átölel, de meglepetésemre nem Áron, hanem Krisz volt az.
-Hát te meg hogy kerülsz ide?- esett le az állam.
-Láttam a sulim ablakából ahogy futsz. Nem voltál túl jól, utánad jöttem. Mi a baj?- hálásan néztem rá. Olyan jó, hogy ő van nekem, de válaszolni nem tudtam. Valaki megelőzött. (Igen, természetesen Áron).
-Közöd?- kérdezte hanyagul.
-Ki ez a tag?- Krisz szeme megvillant.
-Nem, ez a tag ki?- Áron szeme féltékenyen csillogott.
-Krisz, ő Bunkó Paraszt. Bunkó Paraszt, ő Krisz.- mutattam be a két srácot egymásnak.
-Miatta sírtál?- feszültek meg Krisz izmai.
-Még mindig nincs ehhez közöd.- válaszolt Áron, szokás szerint helyettem.
-Aha, bocs, de Emmát kérdeztem.
-Aha, bocs, de Emma nem akar veled beszélni.- Áron vajon honnan veszi a hülyeségeit?
-Aha, bocs, de szerintem Emma inkább veled nem akar, Mr. Bunkó Paraszt.- mi lenne, ha nekem is lenne beleszólásom abba, hogy kivel akarok és kivel nem beszélni? Szerintem egész jó ötlet.
-Hahaha, hülye vagy. Szeret engem.- EZT MÉGIS HONNAN TUDJA?! Rögtön elpirultam, de lehajtottam a fejem, nehogy meglássák.
-Téged? Hát már bocs, de előbb szeretnék bele a kutyám szarjába, mint beléd.
-Hogy mondtad?- Áron hangja fenyegető volt.
- Úgy, hogy a kutyám szarja vonzóbb nálad, te tetű.- éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.
-Na majd meglátjuk, hogy egy monoklival a szemed körül te mennyire leszel vonzó.- ahogy ezt kijelentette, akkora jobbost adott Krisznek, hogy az még nekem is fájt, de ő nem hagyta magát. A következő mozdulatával kis híján kiherélte Áront, aki viszonzásul fellökte Kriszt. Aztán az események még jobban felgyorsultak. A földön fetrengő két fiút megpróbáltam szétválasztani, aminek az eredménye az volt, hogy hála Áronnak-és az átkozott erejének-vérzett az orrom, és felrepedt a szám.
-Mi a faszt csináltál te szerencsétlen?!- üvöltött Krisz.- Jól vagy Emma? Oké ez hülye kérdés. Gyere, segítek.
-Na azt már nem, én segítek neki.- szált rögtön vitába vele a másik.
-Eleget segítettél.- szólaltam meg végre én is, de rossz ötlet volt, nagyon fájt a szám.- Jobb lesz, ha most elmész.
-Mi???Elküldesz?- kétségbeesés hallatszott hangjában.
-Igazad volt. Elcseszted.- suttogtam könnyes szemmel. Hatalmasat vert a mellettünk lévő fába, majd összevert arccal elment.
-Ki volt ez?
-Egy köcsög. Az én köcsögöm.