Sztárosdi

3. fejezet (még mindig kedd...)

Még szerencse, hogy a színpadnak háttal álltam. Lett volna belőlem néhány mém ha lefotózták volna az arckifejezésemet. Fura volt a hirtelen csend, gyanítottam, hogy mindenki engem néz, szinte égette a hátamat a sok szempár.

-Mondd, hogy csak álmodom.-suttogtam oda az emó lánynak.

-Bárcsak mondhatnám...

Fogalmam sem volt mit tehetnék. Miért pont engem nézett ki Máté? Egyáltalán honnan tudja a nevemet? Hirtelen három lehetőség jutott eszembe. 1.:Meg sem fordulok, egyenesen kifutok. Azért ez elég hülyén jött volna ki, szóval inkább hanyagoltam. 2.: Úgy teszek mintha nem hallottam volna, na de azt ki hinné el? Hiszem beállt a kuss. 3.:Megfordulok és visszautasítom. Az utolsó tűnt a legjobbnak így az mellett döntöttem. Szépen lassan megfordultam, mint sejtettem tényleg mindenki engem nézett. Nem volt kínos, egy kicsit sem.

-Kösz nem, kihagyom. Tudod, nem vagyok a rajongód.- kiabáltam a színpadon álló Máténak. Erre mindenki visszafojtotta a lélegzetét, mintha most nyírtam volna ki az igazgatót aki ráadásul az apám. Szerencsétlenségemre egy tanár sem volt kint, nem akartak zavarni minket, bent végezték a papírmunkákat.

-Ha feljössz garantálom, hogy az leszel.-kacsintott rám Máté, mire minden lány elkezdett olvadozni. Chh.

-Menj fel, menj fel, menj fel!- kezdték el harsogni a lányok. A szememmel megtaláltam Mirjamot aki bátorítóan bólintott. Áruló.

-Figyu, menj fel a színpadra, végighallgatod ha vége, utána leoltod a majmot, úgy, hogy köpni-nyelni nem tud.- hallottam mögülem Vanda suttogását. Egy pillanatra hátranéztem és rámosolyogtam. Igaza volt. Ez a legjobb amit tehetek. Tettetett vigyorral indultam meg a színpad fele. Amikor felértem volt egy kis időm körbenézni. A földön mindenféle kacat volt, plüssök, virágok, ruhadarabok(??). A tömegre néztem és leghátul egy csoport ismeretlen lányt láttam, nem túl jó a memóriám de ők biztos, hogy nem ide járnak. Tehát elterjedt a hír, hogy ez a ripacs a sulinkban van, nem is meglepő, a napi több mint 10 Facebook poszt után.

-Hozzak neked egy széket? A múltkor egy lány elájult amikor felhívtam, szerencsére pont elkaptam, a karjaimba esett.- mesélte nagyképűen. Mondanom sem kell, a lányok mind elkezdtek még jobban olvadozni. Hmm, a takarítóknak sok dolga lesz amikor fel kell takarítania.

-Nem kösz, talán kibírom- feleltem szarkasztikusan miközben megforgattam a szemem. Máté csak mosolygott és már el kezdte pengetni a gitárját. Bevallom őszintén szégyenlem magam, nem tudom mi történt velem, de a következő három percet körülbelül 1-nek éltem meg. Nem tudom mi volt a dal címe, az elején abszolút nem figyeltem egy pontig. Addig amíg hirtelen meg nem fogta a kezem és a szemembe nem nézett miközben énekelte:

"Csak te vagy nekem, maradj hát velem, te vagy az életem, a kedvesem..."

Ebben a pillanatban megállt az idő. Nem tudom mi történt velem,  csak a szemébe néztem és arra gondoltam, félreismertem. Szerencsére gyorsan észbe kaptam amikor a következő pillanatban küldött egy puszit a közönségnek. "Fanni, térj észhez. Fehérvári Máté csak azt akarja, hogy egy fangirl legyél. Nem fogadja el, hogy van aki nem imádja. Még ha olyan szép barna szemei is vannak, nem érdekel. Ő egy egoista majom, ez csak álca. Fanni, ne is nézz rá!" ezek és ezekhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben. A magabiztos énem győzött, onnantól rá sem néztem Mátéra. Nem érdekelt. Csak nem tudja elfogadni, hogy van aki nem bírja a buráját. Mirire néztem aki felmutatta a két hüvelykujját, nem reagáltam, csak álltam.

-Na, hogy tetszett?- nézett rám pimasz mosollyal az a személy akinek a nevét sem akarom kiejteni.

-Meg kell valljam őszintén, sehogy. Justin Bieber dalai se jönnek be, remélem megértem ha a tiéd sem. Itt van egy csomó lány aki szívesebben lenne fent helyettem, nem tudom miért engem hívtál fel, nem is akarom. Ne hari de ez nem jött be. Talán máskor, vagy inkább soha.- mondtam teljesen nyugodtan, pimasz vigyorral és lementem a színpadról egyenesen be a suli épületébe. Épp az egyik padon ültem amikor egy fekete bakancs ült le mellém. Mármint nem a lábbeli, az elég para lett volna, csak azt láttam.