Sztárosdi

5. Fejezet (Indulás)

Amikor begurultunk a parkolóba már többen is ott álltak, szerencsére egyből kiszúrtam a barátnőmet, Mirjamot. Ahogy kiszálltam a kocsiból már oda is termett.
-Jó reggelt! Vá annyira izgulok. Tuti nagyon jó lesz. Ez lesz a sátrunk?- mutatott a nyitott csomagtartóra. Mivel  egyáltalán nem tudott szerezni Miri sajátot, és én tudtam, hogy apu valahogy kerít nekünk, úgy egyeztünk meg, hogy egy sátorban fogunk aludni.
-Igen, a pink az. Már ilyen sokan vannak?- pásztáztam körbe a terepet, utána pedig a barátnőmet. Szőke haját felkötötte laza kontyba, fehér pólót, kék kardeszt és egy rövidgatyát húzott fekete Conversevel.
-Lányok én odamegyek a kollégáimhoz, a buszban találkozunk, az egyes lesz a miénk.- kacsintott apu és ott is hagyott minket. Rajta kívűl három tanár jött velünk, az egyik a matektanárom (Márta), a tizedikesek tesitanára (Peti bá) valamint Vesszős Rita, aki németet és spanyolt tanít.
-Nagyon sokan leszünk, mindenki Mátét várja a fiúkon kívül.- ujjongott a drága barátosném.
-És engem. Nagyon remélem, hogy nem egy buszba kerülünk vele. Nincs kedvem egész úton a felvágóst hallgatni.- mondtam, de a végét alig lehetett érteni mert ásítottam. Utálom a korán kelést. Mindenki didergett körülöttünk, a Nap épphogy felkelt. Még harmat uralkodott mindenhol, bár a köd felszállt. Tipikus nyári reggel.
Azon kaptam magam, hogy Mirjam eltűnt, csupán a táskája van mellettem. Rögtön leesett. Fehérvári Máté kocsija gurult be a suli parkolójába. Az összes lány rajtam kívűl odarohant hozzá. Illetve majdnem az összes.
-Vanda! Jó reggelt, úgy várod gondolom te is mint én.- mondtam keserű mosollyal majd az örjöngő lányok irányába néztem. Együtt sétáltak egyre beljebb kedvencükkel, sőt van aki vállalta, hogy hozná a cuccait. Persze Máté nem fogadta el, még jó. Minden utálaton ellenére be kell ismernem elég jól nézett ki, kék pólót viselt térdgatyával, a nyakában egy bőrlánc lógott, a hátán pedig ott lógott a gitárja. Ahh, hagyjuk.
-Ne is mondd. Anyámék úgy húztak ki az ágyból. Egész úton alszok.- mondta unottan Vanda. Szerintem nem kell leírnom miben volt. Csupa feketében.
-Huhh itt vagyok, bocsi Fanni, csak a férjem ideért. Mindjárt jönnek a buszok, apud mondta, hogy 2 perc és névsor ellenőrzés.- Jött oda Mirjam tudomást sem szerezve az emó csajsziról. Valamiért nem csípi.
-Persze, menjünk, Vanda te is.- mosolyogtam rá. Elindultunk apu irányába ahol a többiek annak köszönhetően voltak ott, hogy Márk mellette állt.
-Jól van, gyerekek. Egy kis eligazítás. Két busszal megyünk, amik hamarosan ideérnek. Mindjárt felolvasom a névsort, a nevek mellett elmondom ki melyik buszba fog szállni. Nem kell aggódnotok, a járművek fel lesznek cimkézve. Az út előreláthatólag négy órát vesz igénybe, közben többször meg fogunk állni. Az Orsovától nem messze lesz a táborhelyünk, amint odaértünk mindenki felállíthatja a sátrait. Utána egy rövid kirándulásra megyünk, körbenézünk. Este tábortűz, ezt követően takarodó. Másnap reggel összepakolunk és elindulunk haza. Az 1-es számú busszal Márta tanárnő és én magam megyünk míg a kettessel Péter tanárúr és Rita tanárnő. Kérlek titeket a buszban ne szemeteljetek. Akkor jöjjön a névsor...- mondta el a monológot apám és magához ragadott egy papírt a nevekkel, elkezdte őket sorolni.
-Látom, Fehérvári Máté itt van, Máté ismét el szeretném mondani, köszönjük, hogy velünk tartasz. Hatalmas megtiszteltetés. A te helyed az első buszban van.- hát ez csúcs. Persze, hogy ott van ahol én. Eközben megkezdődött az ellenőrzés, Vanda a második buszban kapott helyet (a mázlista). Mondanom sem kell, hogy miután kiderült a kis kedvenc melyikkel megy, az összes fangirl oda akart felszállni. Apám elmondta, hogy ez nem lehetséges mire hangos puffogások hallatszottak. Ezek a mai lányok. A buszok 15 perces késéssel begurultak egymás után, mindenki elkezdte bepakolni a cuccait a csomagtartóba. Valaki véletlenül meglökött egy utazótáskával hátulról. Ki más lehetett mint Fehérvári Máté.
-Ne hari, véletlen volt. Tök jó, hogy egy buszban megyünk, lesz időnk megismerkedni.- kacsintott rám.
-Ismerkedjen meg veled a halál.- mondtam, bedobtam a cuccomat a többé közül és eljöttem. Mirjam már az ajtóban várt.
-Gyere, már egy csomóan fent vannak, nem lesz jó helyünk.- húzott fel magával a barátnőm.
Hátulról az ötödik párhuzamos sorban még volt két egymás melletti hely.
-Melyik legyen?
-A bal oldali, stipi stopi az ablak melletti hely!- ugrottam oda. Mirjam haragosan ült le mellém, persze viccből. Utoljára Máté szállt fel. El sem hiszem, de komolyan. A mellettünk lévő dupla helyre pattant be. Ez az én formám.
-Sziasztok, lányok!- kacsintott oda. Én csak a szememet forgattam Mirjammal ellentétben aki elkezdett vihorászni. Lehetne rosszabb? Nem. Az összes körülöttünk lévő lány elkezdett nyújtozkodni, hogy láthassák az önelégült majmot. Mint a cirkuszban. Ezután meglepődtem. Máté bedugta a fülhallgatót a fülébe és lehajtotta a fejét. Úgy tűnik nincs kedve cseverészni. Érdekes.
-Akkor mindenki megvan?- kiabált apu. A következő pillanatban már gurultunk a főutra. Akkor indulás.

Sziasztok! Elnézést ha van a szövegben elírás, a gépem nem akarja beadni az oldalt így csak telóról tudtam megírni ezt a részt. Örülnék ha véleményeznétek.:)