Sztárosdi

7. Fejezet (Táborhely)

Tényleg nem kellett sokat gyalogolni a táborhelyhez. Vandàval mentem végig de a célnál már Miri is előbukkant.
-Nagyon jó helyet kell találnunk, lehetőleg ne a szélén, körülöttünk legyenek sokan, nem akarom, hogy felfaljon egy medve.- mondta a barátnőm.
-Oké, de Vanda mindenképp legyen a közelünkben, ha ő sem bánja.- mosolyogtam rá az emó lányra.
Amíg Miri teljesen feltérképezte a terepet odamentem apuhoz.
-Hogy tetszik? A többi tanárral ott lesz a helyünk, ha bármire szükséged van csak szól. Ti merre lesztek?- kérdezte miközben az említett hely fele mutatott.
-Még nem tudom, Mirjam keresi a tökéletes helyet, az előbb valami mérőszallaggal meg botokkal hadonászott.
-Anyád már biztosan aggódik.
-Anyu ilyen, de biztosan gondolja, hogy nem faltak fel a medvék...remélem. Érthető, hogy itt nincs térerő.- mondtam mire láttam, hogy a barátnőm megtalálta a helyünket, elindultam felé.
-Itt tökéletes. Sokan vannak a közelben a tábortű is itt lesz. Jut eszembe, hol van itt a mosdó?-kérdezte.
-Mirjam, nem akarlak elszomorítani de nem hinném, hogy az erdő közepén lenne egy mosdó.- mosolyogtam.
-A fene... Ez szuper...-morgott magában.
-Segítsek összerakni a sátrat?- lépett hozzánk Máté.
-Nem kösz, egyedül is boldogulunk.- válaszoltam mire megvonta a vállát és egy tizedikes lánycsoport felé indult.
- Nem kellett volna elküldened, tök ari volt.
-Nem baj, majd mi összerakjuk.- ezzel megemeltek a hatalmas pink anyagot és elkezdtem beállítani. Máté mosolyogva figyelte a távolból a bénázásunkat, csak fél órát vett igénybe az összerakás, de végülis sikerült.
Ezután kaptunk egy órát pihenni, és felkészülni a sétára. Szinte mindenki kidőlt, a mellettünk lévő sátorban Vanda is.
-Jól van gyerekek, 20 perc múlva indulunk körbenézni, a tűzrakó helynél lesz a gyülekező. Aki nem ér ide itt hagyjuk a medvéknek.- kuncogott apu.
Pont elég volt ez az idő összekészülni, mondjuk ennek a felében a napszemcsimet kerestem. Feltettem és indulhattunk is.
Ezúttal a barátnőm nem hagyott magamra, attól függetlenül, hogy egy szép kis lánytömeg volt a sztárocska körül. Mögöttünk Vanda kullogot totál álmosan.
-Jól van gyerekek, most egy kis sétára megyünk, nehogy bárki elkeveredjen az éjszaka. Először megnézzük a közeli tavat, ezután a hegyre megyünk fel. Pár óra múlva visszaérkezünk, szabad foglalkozás lesz, persze csak pár méreres körzetben. Este tábortűz, sütögetés. - ismertette a tervet apám.
A tó körülbelül 20 percnyire volt, a négy tanár ment elöl, mindenki más pedig utánuk. Máté viccesnek gondolta magát és eljátszotta, hogy majdnem beleesett a tóba mire több harcias lány - köztük Miri - a megmentésére indult. Én nem bántam volt ha beleesik, de mindegy.
Mire a hegyre felértünk mindenki teljesen ki volt fáradva. A kilátás gyönyörű volt, a táborhelyünket is láttam fentről apu távcsövével.
- Nem aludtál még semmit, mi?- kérdeztem Vandát aki majdnem bealudt álló helyzetben.
-Egy percet sem. Valamiért nem tudtam, lehet az energiaital.
- Valószínű.- mosolyogtam.
-Gyere Fanni, szelfizzünk, kiteszem Snapchatre!!- támadt le Mirjam a telefonjával. Hát a képen kancsalítok a meglepettségtől, na mindegy.
- Hogy tetszik, Fanni? Romantikus, nem?- jött oda hozzánk Máté.
-Eddig az volt, most, hogy idejöttél átváltott horrorba.
-Na, na. Ne tagadd az érzelmeidet.- bólogatott és elment. Megfordult a fejemben, hogy lelököm a hegyről. Ezért mennyi börtönt kapnék? Inkább kitüntetés járna amiért megfosztottam a világot egy ilyen önelégült hülyétől.