6. Fejezet (érkezés)

84 3 0
                                    

-Olyan izgatott vagyok, szerinted lesznek medvék?- kérdezte Mirjam mire én felocsúdtam a bambulásból. Egy órája mehettünk kb de én 10 percnek éltem meg.
-Miért lennének medvék?
-Mert ez Erdély, ott szabadon járkálnak a vadállatok.- magyarázta.
-Majd feltálaljuk neki őt.- mutattam a velünk párhuzamos ülésen alvó Mátéra.
-Őt maximum én falom fel, nézd már milyen cukin alszik.- ábrándozott a barátnőm.
-Olyan "cuki" mint egy zacskó széna.- nem tudom honnan jött ez a hasonlat de találó volt. Vagy mégsem. Tényleg elég aranyosan aludt. Ahj nem, utálom.
Az út további része elég uncsi volt, három és fél óra után már begurultunk a célba. Egy pár kútnál megálltunk, szerencsére a határnál sem kellett sokat várni. A két busz egyszerre érkezett meg.
-Rendben gyerekek, itt is lennénk. Senki ne hagyjon semmit az üléseken, a csomagtartóból szedjétek ki a holmijaitokat. Innen kábé tíz perc séta és elérjük a táborhelyünket.- igazított el  minket apu. Amikor keltem fel "véletlenül" meglöktem a még ülő Mátét.
-Hé, ez járt. A karma.- mondta mosolyogva de válaszra sem méltattam.
Ezután mindenki leszállt a két buszról, megszámoltak minket és indulhattunk is. Én elöl mentem Vandával mivel Mirjam és a többi lány leghátul ment a sztárocskával. Köztünk a fiúk lépkedtek.
Na és te jössz a bálra?- kérdeztem az emó lányt.
-Csak akkor mehetnék ha meghívnának, ami lássuk be, kizárt szóval nem. Neked ki lesz a párod?
-Senki. Egyedül is mehetünk, habár ha úgy vesszük Mirjam.- mondtam miközben a hátrafordultam és próbáltam rálelni a barátnőmre, végül megláttam ahogy ő is Máte sztorizgatását hallgatja.
Elértünk a táborhelyre, a kialatas szép volt, távolban több hegy volt körülöttünk. Egy erdő közepén volt a sátor, kicsit azért para volt.

SztárosdiTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang