Emlékek -BEFEJEZETT-

20

Csodásan éreztem magam Freddievel. Komolyan, tündéri kis fiú. Sokat játszottunk, aztán Lou és Dani haza értek, így át vették tőlünk, mi pedig a város szélére mentünk egy nagyon takaros kis házikóba. Igen, kis házikónak gondoltam mind addig, amíg Harry le nem vezetett az alagsorba ahol belső medence, bár pult, játékszoba volt. Azt mondta ez amolyan menedék volt nekik, hogyha el akartak vonulni a nyilvánosság elől. 4 napot töltöttünk ott, azalatt nagyon sokat beszélgettünk, és történt olyan dolog is amit nem mesélnék el részletesen. Igen, megtörtént AZ a dolog, de Harry még mindig velem van, pedig azóta eltelt 4 hónap. A féléves évfordulóunk napja van.

-Édesem – hallottam egy halk suttogó hangot. Lassan kezdtem kinyitni a szememet, majd a félhomályban Harry felé fordultam

-Szia – mosolyogtam kómásan

-Boldog fél éves évfordulót – mutatott fel egy tányér palacsintát

-Oh Harry – lettem éber hirtelen – istenien néz ki

-Remélem az íze is olyan lesz – kuncogott és bemászott mellém az ágyba

-Szeretlek – haraptam alsó ajkamba és a tányért félre téve ugrottan Harryre. Az ágyon elterűlve öleltem majd egy puszit nyomtam szájára

-Én is téged – simított ki egy tincset az arcomból és tűrt a fülem mögé

-Kaptam tegnap egy levelet – sóhajtottam

-Kitől? – kérdezte homlokráncolva

-iloveyouHarryStyles-tól – kuncogtam

-Gonosz vagy normális? – nézett rám

-Figyelj – ültem fel és kezembe véve a telefonomat megkerestem az e-mailt – „Hagyd békén Harry-t! Ennyi időt kaptál, túl sok ideje lógsz már rajta. Hát nem fogod fel, hogy nem szeret? Ugyan már, szerinted Harry meg tud maradni ennyi ideig egy lány mellett? Láttam őt szombaton egy másik lánnyal sétálgatni kézen fogva. Ébredj fel, és lépj le amíg tudsz. Vagy marha nagyot fogsz esni"

-Tényleg nagyon szerethet – forgatta meg a szemét – gyűlölöm, hogy mindenki ilyennek tart. Miért nem tudják felfogni, hogy felnőttem és megállapodtam melletted? Miért kell mindig egy hülye hímringyónak nevezni? Elegem van – fakadt ki

-Nem vagy az – feküdtem mellé – majd velem bebizonyítod

-Nem hiszel a levélnek, ugye? – nézett rám

-Dehogy is – ráztam a fejem és megcsókoltam. A reggelim elfogyasztása után felöltöztem és elindultunk Harryvel a pláza felé. Megbeszéltük, hogy elmegyünk, ma moziba utána pedig sétálunk egyet. Parkolás után kézen fogva léptünk be. Fel készültem arra, hogy nagy lesz a tömeg, és arra is, hogy sokan fogják Harry-t megállítani így meg se lepődtem, amikor kértek közös fotót tőle. Hamar lerázta a rajongókat, elmondása szerint csak azért mert velem akar ma lenni. A film nagyon jó volt, utána elmentünk enni valamit végül sétáltunk a forgalmas Londoni utcákon

-Mit szólnál ha tartanátok egy csajos napot Amyvel és Nicolelal? – kérdezte

-Hova mentek? – kérdeztem mosolyogva

-Elmennénk bulizni – mondta

-Na, kikkel? – érdeklődtem

-Tudod, vannak a 5 Seconds Of Summer-os srácok – nézett rám

-Igen, tudom – bólintottam

-Na, velük – mosolygott – az egyik turnénkon ők voltak az előzenekarunk

-Szeretem őket, nagyon jól zenélnek – bólogattam – eszünk egy fagyit?

-Persze, milyet kérsz? – kérdezte belépve a cukrászdába

-Hmm.. – gondolkoztam – csokit, málnát, csokis kekszet, tiramisut és vaníliát

-Nem aprózod el – röhögött fel, és kért a pultnál. Pár perccel később két fagyi kehellyel ültünk a teraszon

-Rajongó vagy? – kérdezte az előbbi témát folytatva

-„I like the summer rain, i like the sounds you make we put the world away, we got so disconnected" – énekeltem az egyik daluk szövegét

-Oké, értem – röhögött

-Nem vagyok őrült, megszállottjuk, de nagyon szeretem a zenéjüket – magyaráztam a kanalammal hadonászva

-Igen, jól csinálják – bólintott. A fagyizás után tovább sétálgattunk, közben felhívtam Amy-t és Nic-et, hogy holnap jöjjenek át.