Emlékek -BEFEJEZETT-

35

A csomagjainkat már leadtuk, és a terminálba vártunk. Niall és Liam elmentek enni, Harry Louissal újságokat nézett, az öt lány pedig a parfümök és sminkek világába veszett el. Nevetve néztük egymást, ahogy a kamerát és az eladókat kikerülve javítja ki a sminkjét a próba cuccokkal. Nem mintha nem lett volna mindannyiunk táskájába egy neszesszer tele sminkkel. De természetesen ez így sokkal viccesebb.

-De illatosak vagytok – szaglászott a levegőbe Liam

-Hát elég sok parfüm van ott – mutatott Nic a háttérbe ahol Dan szaladt felénk

-Menyjünk mielőtt rájön valaki, hogy eltörtem egy próba parfümöt – sietett el mellettünk. Kuncogva követtük, és arébb álltunk. Fél óra múlva szóltak, hogy a magángép felszállásra készen áll, be szállhatunk. Mosolyogva léptünk a fehér gépbe, ami meseszép volt. A vezető fülke egy barna ajtóval volt elválasztva az utastértől, ahol a gép oldalához fordítva állt egymás mellett kettő, négy személyes vajszínű kanapé. Szembe egy csakugyan négy személyes kanapé volt, mellette kettő ugyanilyen színű fotellel. Kicsit hátrébb volt 10 normális repülős ülés, természetesen ez is vajszínű bőrből. Ha tovább mentünk barna ajtók voltak a folyosón. Az első két ajtó egymással szemben a Wc-k voltak. Jobb oldalon a második ajtó egy zuhanyzót rejtett. Jobb oldalon volt még 2 ajtó, a bal oldalon pedig 3 amik egy-egy szobát zártak el a folyosótól. Mindannyian leültünk a székekbe és bekötöttük magunkat. A pilóta szólt, hogy megkezdjük a felszállást 3 percen belül, szóval gyorsan írtam anyának egy SMS-t és egy kis víz segítségével lenyeltem a gyógyszert

-Nem bírod a repülést? – kérdezte Harry mellettem

-A gyomrom nem – ráztam a fejem – de ezt félre téve egyszerűen imádok

-Értem – fogta meg a kezemet. A repülő elindult lassan gurult, és lassan kezdett emelkedni. A szememet az ablakra tapasztottam és vadul dobogó szívvel és a torkomban lévő gyomorral néztem kifelé. Lassan egyszintbe lépett a gép és közölte a pilóta, hogy 10 óra az út. A kanapékra és a fotelekbe ültünk és beszélgettünk

-Hé, Mandy mesélj magadról – szólt Louis a Niall mellett ülő lánynak

-19 éves vagyok, főiskolára járok. Van egy 17 éves öcsém és szeretek zongorázni – mondta – ha érdekel valami titeket kérdezzetek

-Mióta zongorázol? – kérdeztem

-7 éve – gondolkozott el – vagy 8 nem tudom pontosan

Tovább beszélgettünk amikor rázkódott egy kicsit a repülő, nekem ugrott a gyomrom. Fel pattantam Harry öléből és a Wc felé rohantam. Gyorsan bezártam az ajtót és kiadtam a gyomrom tartalmát. Amikor úgy éreztem, hogy végeztem lehúztam és rá ültem a Wc tetejére

-Minden oké? – kérdezte Amy

-Aha – bólintottam és ki öblítettem a számat. Vissza mentünk a többiekhez

-Miért nem szóltál, hogy rosszul vagy a repülésnél? – kérdezte Liam

-Van amikor nem, csak a légőrvényeknél és rázkódásoknál – magyaráztam és még egy gyógyszert bevettem a biztonság kedvéért. Ettünk, aztán társasjátékoztunk végül lefeküdtünk aludni. Nagyon furcsa volt egy repülőn aludni. Elsőnek nem is sikerült aztán amikor Harry átkarolt és simogatni kezdte a hasamat, el aludtam.

-Szívem – puszilgatott Harry

-Hm? – kérdeztem még csukott szemmel

-Mindjárt megkezdjük a leszállást, gyere be kell csatolnod magad – simitott végig az arcomon

-Oké, megyek – keltem fel és ásítottam egy nagyot. Gyorsan magamra kaptam egy rövid nadrágot és egy trikót aztán ki mentem a szobából

-jó reggelt – köszöntem és helyet foglaltam Harry mellett

-Neked is hét alvó – mosolygott rám Lou. A leszállásnál nagy örömömre nem lettem rosszul. Bengaluru repülőterén sétáltunk a rendelt taxink felé, kezünkben a csomagunkal. Már reggel 9-kor is melegvolt, nagy örömünkre csodálatos időnk lesz amíg itt vagyunk. A két kocsit elfoglalva a kikötőhöz mentünk ahol a szálloda hajója várt minket. Amyvel egyből a hajó elejéhez mentünk és a korláthoz leülve lelógattuk a lábunkat és élveztük a napsütést

-Gondoltad volna valaha is, hogy eljutunk ide? – kérdezte Amy

-Nem, soha – ráztam a fejem. Az 1 órás út alatt mi lányok végig napoztunk és beszélgettünk. Megismertük Mandyt és tényleg rendes lány, bár nekem van benne valami furcsa. Amikor kikötöttünk egy fából készült stégnél, akkor mindannyian leszálltunk és egy épületbe mentünk. Fa oszlopok tartották a hatalmas üveg falakat ahol kiláthattunk a végtelen kék vízre, belül zöld növények voltak cserepekbe ültetve, amiken gyönyörű rózsaszín virágok nyíltak. Fehér kanapék és sötét barna asztalok várták, hogy a vendégek rájuk üljenek. A recepciós pulthoz mentünk, ahol az ott dolgozó nő útba igazitott minket. Elmondta, hogy merre van az étterem épülete, hogy a saját épületünkről nyugodtan mehetünk fürdeni az óceánba de csakis a bólyákig mert odáig van cápa háló. Mindenki megkapta a saját kulcsát, és megbeszéltük, hogy fél óra múlva találkozunk középen. A recepciós épület stégéről hidak íveltek át a víz felett aztán ketté váltak és mindegyik egy-egy stégen álló épülethez vezettek. Louis és Dani velünk egy irányba indultak el, aztán ők a jobb oldali híd felé mentek tovább mi pedig balra. A bambusz ajtót kinyitva egy előtérbe léptünk, amin tovább haladva a nappali részleghez érkeztünk. Egy hatalmas plazma Tv helyezkedett el a fából készült falon, jobb oldalon üveg volt végig. Rá láttunk Louisék házához, de azon az oldalon nekik fal volt így nem láttunk be. A másik irányba néztünk ahol a konyha volt arra az esetre ha valaki nem akar az étteremben enni vagy valamit hűteni akar. Egyenesen mentünk ahol egy csakugyan bambusz ajtó volt amin belépve a hálóba érkeztünk. A bal oldalon helyezkedett el egy hatalmas franciaágy, fehér ágyneművel, az ágy négy sarkából egy-egy fa oszlop nyújtózott a magasba, a tetejére egy fehér vászont húztak az ágy köré pedig átlátszó függönyt, ami most az oszlopok körül volt össze kötve. Az óceán illata belengte az egész szobát a nyitott teraszajtón keresztül, ami az üvegfalon helyezkedett el. A szellő lágyan mozgatta a fehér függönyt, ami a magasba szállt, aztán vissza. Mosolyogva mentem a fürdőbe ahol egy hatalmas kád helyezkedett el a szoba közepétől egy kicsit hátrébb, volt még bent egy Wc és egy kézmosó is, egy hatalmas tükörrel.

-Ez gyönyörű – ámuldoztam és nekifutásból az ágyba ugrottam. Harry kuncogva feküdt mellém, oldalra feküdt és átkarolta a hasam

-Szeretlek – suttogta. Felé fordultam és megcsókoltam

-Én is

-Mit te is? – mosolygott

-Én is szeretlek – bújtam hozzá közel

978 szó.. azt hiszem ez az eddigi leghosszabb rész :D jó olvasást, és kitartás! Holnap már péntek :)