Emlékek -BEFEJEZETT-

9, Akkor ez a búcsú?

Elég rossz időre keltem, esett az eső, szürke volt az ég. Az emberek nem mosolyogtak, nem játszottak a gyerekek a játszótéren. Mindent elmosott az eső.

-Jó reggelt – néztem be a nappaliba ahol Amy ült és netezett

-Szia – mosolygott – mit csinálsz ma?

-Semmit – ráztam a fejem, mivel nem volt programom. A konyhába mentem és ettem egy kis müzlit és ittam egy kávét aztán a szobámba mentem és át öltöztem. Egy cica nadrágot vettem fel, hozzá egy lila pulóvert. Hajamat egy laza kontyba kötöttem. Fogat mostam és egy nagyon natúr sminket tettem fel, már csak megszokásból.. Lebotorkáltam a nappaliba és levágtam magam Amy mellé

-Mit csinálunk? – kérdeztem

-Én találkozok Peterrel, elmegyünk moziba meg ilyesmi – nézett rám bocsánat kérően

-Jó szórákozást – mosolyogtam és bekapcsoltam a tévét. Kis idő múlva csengettek, Amy pedig elszaladt ajtót nyitni

-Szia Melli – intett Peter

-Hali – intettem vissza aztán eltűntek. Egy idő múlva meguntam a tévénézést, szóval olvastam egy kicsit, végül kitakarítottam a házat. Közben énekeltem és táncikáltam tehát tök jól szórakoztam. Ebédeltem aztán néztem egy filmet végül sütöttem egy kis csokis sütit. Azt eszegetve neteztem amikor csöngettek.

-Szia Harry – vidultam fel egy pillanat alatt amint megláttam az ajtóban álló göndörkét

-Szia Melli – mosolygott és belépett

-Mi járatban? – ültem vissza a székre és még egy sütibe beleharaptam és megkínáltam a vendéget is, aki természetesen vett belőle.

-Beszélnünk kell – könyökölt azt asztalra

-Miről?

-Pár dologról. De előtte szeretném elmondani, hogy mi volt köztünk pár éve, és miért lett vége. Szerintem neked is leesett, hogy együtt voltunk. Nagyjából 1 évet jártunk, amikor én elmentem az x-factorba, te is ott voltál. Végig szurkoltál. Viszont a suli miatt te vissza jöttél ide én meg maradtam. És végül a távolság győzött.

-Szakitottunk – fejeztem be helyette

-Igen – bólintott – a szakításunkkor azt mondtam neked, hogy soha nem foglak elfelejteni. És ez így is van. Hiába vagyok lányokkal te mindig is a szívembe vagy, gondolok rád, nézem a facebook-od és a régi képeket is. Még mindig szeretlek Melissa

-Szeretsz? – kérdeztem pirulva és szét csattanva a boldogságtól

-Igen, de nem számít. Én ma este vissza utazom Londonba és nem tudom, hogy mikor jövök legközelebb. Sajnálom – hajtotta le a fejét

-Tehát ide jössz szerelmet vallani, hogy fájdalmat okozz? – kérdeztem könnyes szemmel

-Fájdalmat? – kérdezte

-Szeretlek! – sírtam el magam. Nem mondott semmit csak oda húzott magához és szorosan megölelt

-Sajnálom de muszáj vissza mennem – ölelt szorosabban én meg még jobban kezdtem sírni – gyere velem Londonba!

-Mi? Nem mehetek – szipogtam és kicsit távolabb álltam, hogy a szemébe nézhessek

-Miért?

-Mert itt élek Harry. Nem mehetek el – ráztam a fejem és próbáltam vissza tartani a könnyeimet

-Rendben – bólintott és hirtelen ajkait az enyémre tapasztotta

-Ez a búcsú? – kérdeztem a számba harapva, hogy vissza fojtsam a sírást.

-Úgy néz ki – nézett a szemembe, ami könnytől csillogott. Újra megcsókolt megölelt és kisétált a házból. Elment. Itt hagyott. Nagyon fájt. Fájt, hogy elment. Fájt, hogy szeret. Fájt, hogy itt hagyott.Tudom, hogy nem az ő hibája, hiszen ez a munkája. De abban az pillanatban én csak dühös voltam rá. Sírva dőltem a kanapéra, és ott is maradtam. Akkor néztem csak fel mikor nyílt az ajtó. Azt hittem, hogy Harry az. Hogy vissza jött, és azt mondja, hogy mégsem megy el. Amy volt az. Mikor meglátott ijedten oda rohant hozzám és megölelt.

-Mi történt? – kérdezte

-Elment – sírtam.