Sárkányszemmel [[SZÜNETEL]]

5. fejezet

Arra ébredtem, hogy cseng a telefonom, valaki eszeveszetten dörömböl az ajtón és közben a csengőn fekszik.

Ki az az elmebeteg, aki szombat hajnalban zaklat?! Kelletlenül legurultam a kanapéról, és elbotorkáltam az ajtóig. Igen szerencsétlenül aludtam tegnap el, nem is emlékszem, hogy miért nem mentem a szobámba.
Amint kinyitottam az ajtót nekem rontott valaki, és kimozdítva az egyensúlyomból, elterültünk a földön.
- Mi a...
- Ó, hála Istennek! - és szorosan magához ölelt.
- Angi? Mi a baj?
A hirtelen támadt csendben csak az óra ketyegését lehetett hallani.
- Öhm, hát... Szóval tegnap miután letetted, egy csomót kerestelek telón, és egyáltalán nem válaszoltál, Lily-t sem értem el, és az otthonitok is ki van kapcsolva. Aztán volt valami hatalmas vihar, ott az erdőben - mutogatott a kert vége felé - és mindenki teljesen ki volt borulva, mert az egész viharnak ilyen furcsa színe volt - Olyan gyorsan hadarta el az egészet, hogy kettőt nem tudtam pislogni - Hol voltál tegnap?

- Én... Én... nem tudom...

Olyan mintha az életem filmjéből kivágták volna egy fél napnyi részt... Vajon mikor kerültem a kanapéra? Arra sem emlékszem, hogy hogyan kerültem haza.

Angel egy pillanat alatt halálsápadt lett, de gyorsan lehajtotta a fejét, és mikor felnézett, nyoma sem volt a sápadtságnak.

- Rendben, de azért a csajos napot nem felejtetted el? És ugye az sem baj, ha holnapra is itt ragadok?

- Persze, hogy nem! - most én ropogtattam meg a csontjait egy öleléssel - Várj egy picit, felöltözök, utána indulhatunk.

Felfutottam, lecseréltem a ruháimat egy combközépig érő szoknyát nejlonharisnyával, egy rövidujjút, és már trappoltam is lefelé a lépcsőn. Mostanában rászoktam, hogy csak úgy random elalszok, mint akit baltával ütöttek ki, és még pizsamát se veszek.

Barátnőm már kényelembe helyezte magát a TV előtt és a csatornák váltogatásával foglalta le magát.
- Kész vagyok - rángattam magamra a térdig érő csizmám.
- Hű micsoda fekete vagy.
- Nem is, a pólóm vörös, de tudod mit? - mosolyodtam el és lekaptam a fekete bőrdzsekim - Mostmár majdnem teljesen fekete vagyok.
- Na indulás - úgy tolt ki a házból, mintha gyilkosság helyszíne lett volna.

A délelőttből nem maradt sok hátra, így először beültünk egy kávézóba(inkább én rángattam Angit egy kávéért) és feltankoltuk magunkat kajával.
Szenvedve tűrtem, hogy Angi berángasson egy boltba, hogy "felfrissítse" a ruhakészletemet.

2 óra múlva én nyomtam kifelé Angit a boltból, aki 6 ruhadarab megvásárlása után sem adta fel. Ez minden boltnál így volt, így az ékszeres boltból csak 7-kor tudtam elrángatni vacsizni.
Ha nem rendeltünk 4 fogásnyi kaját, akkor semennyit, és a végén, mint a kismamák cammogtunk hazafele a sok zacsival a kezünkben.

- Na Angi nézünk valami filmet? - kérdeztem már a házon belül.
- Jó, de popcornt nem kérek. Ha egyet is megeszek, kipukkadok.
- Egyet értek - mosolyogtam - De csokiból sosem elég.
Na itt már röhögött: -Most még azt se. Mit nézünk?
- Szemfényvesz... - egy pillanatra elhallgattam - tők.

Angel még időben fordult meg, hogy lásson egy kék villanást. Elégedetten sóhajtott.

- Jól van, hozok egy kis vizet.

Leültem a TV elé és nézegettem a lemezeket... Miután nem találtam körülnéztem a nappaliban, de nem láttam sehol. Ekkor Angel valamit leboríthatott a konyhában, mert szinte semmit sem hallottam a csörömpölés miatt.

- Angel jól vagy?

Válasz hiányába megindultam a hang irányába.

- Angi? - barátnőm előtt egy halom szilánk hevert, keze pedig félúton megállt a polc felé - Jól vagy?