Sárkányszemmel [[SZÜNETEL]]

13. fejezet

  - Neeem! - menekültem visítva az apró szoba másik végébe. Az oké, hogy estélyi ruha meg smink, és még az is rendben van, hogy megtépnek kontycsinálás közben, de 15 centis magassarkút azt nem!
  - Deee lééégysziii! - nyújtotta a szavait Angel és elővette a bociszemeit - A szépségért meg kell szenvedni, és el tudnál bűvölni nem egy fiút - folytatta a győzködést, egyre közelebb lopakodva, kezében a halálos tűsarkúval.
Nem vitték túlzásba a szoba dekorálálst, csak a legszükségesebb bútorok kaptak benne helyet, így azt sem mondhatom, hogy tudnék hova menekülni.
  - Nem érdekel! Maximum 5 centiset vállalok, egy miliméterrel sem többet - állítottam fel a kritériumaimat.
Eléggé megnehezítette a menekülésre szőtt terveimet a hosszú, fekete ruhám is, ami elvileg kiemelte hajam vörösét és szemem zöldes árnyalatait is elmélyítette. Eléggé lenge és mély kivágásai miatt enyhén szólva kellemetlenül éreztem magam, ugyanis majdnem egész hátam fedetlenül hagyta, egyedül az egyenlőre kiengedve hagyott hajam takart valamennyit belőle és a dekoltázsa sem volt épp hétköznapi.
  - Ha engedélyezel valami életképesebb cipőt, akkor a hajam megcsinálhatod - folytattam az alkum részleteinek feltárását. Ördögien elmosolyodtam. Jön az adu-ász - Ha akarod, a körmöm is kifestheted.

Szemei árulkodóan felcsillantak, győzelmem jeléül. Pillanatokon belül egy sokkal barátságosabb cipellővel libbent felém. Igaz, hogy kis szekrényekkel van a szoba felszerelve, de egy bűbájnak köszönhetően egy gardrób szoba méretével vetekedett a belsejük.
Szinte beletuszkolt az egyik karosszékbe, egy kefével a kezében. Nem beszélt, csak vigyorogva mormolt néhány szót, mire két másik kefe önálló életre kelve esett nekem. A mormolást nem hagyta abba, így hajtincseimet is megszabadította a gravitáció hatásától és kezdtem úgy kinézni, mint aki belenyúlt a kettőhúszba.
  - Nem fogom megbánni ugye? - nevettem el magam kínosan.
  - Dehogyis, a világ legjobb fodrászával állsz szemben - tartott egy kis szünetet - Azaz, ülsz háttal.
  - Meg természetesen a legszerényebbel is.
  - Hát persze! - nevetett fel ő is.

  - "Elegánskonty-hadművelet" végrehajtva - szólalt meg egy idő múlva - Igen. Ilyen csakis az én kezem műve lehet.
Szememet forgatva fordultam a kis asztali tükör fele. Tényleg kitett magáért. Egy úrihölgy megirigyelte volna a hajkölteményem. Amíg én gyönyörködtem magamban(khm... egoizmus), Angi is nekivetette magát a vörös ruhája felvételének. Jóval habos-babosabb darabot választott, mint én, ezért nem kis segítséggel került rá. De végül úgy nézett ki, mintha rá öntötték volna.
  - Csak szólok, hogy én nem tudok ilyen kontyot idevarázsolni - kezeimmel a fejemre mutattam - Egy madárfészket esetleg. 

______________

Néhány órának tűnő perc múlva bálra készen nyitottuk ki az ajtót. Meglepetésünkre nem csak Dave, hanem Jason is ott várt ránk, nem éppen türelmesen.
  - Srácok, rekordidő alatt elkészültünk, úgyhogy ne szóljatok le minket! - jelentette ki vidáman Angel, majd belekarolt Liambe és megindult a földszintre magával rántva a döbbent fiút.
Zavartan néztem Jasonre, aki fekete öltönyben feszített nem messze tőlem. Kék szemei engem vizslattak. Ismét libabőrös lettem egy furcsa érzésnek köszönhetően.
  - Khm.. Egész jól nézel ki - nézett végül a szemembe.
  - Köszönöm - pirultam el. Kínos csönd állt be, mivel én nem tudom kezelni a dicséreteket, ővele meg nem  tudom mi lehet. Csak állt és nézett rám, hogy mondjak valamit még.
  - Mennünk kéne -  nyögtem ki a lehető legrosszabb mondatot ebben a pillanatban. Nem vagyok egy apró termetű, de majdnem kitörtem a nyakam, ahogy egyre közeledett.

  - A lányoknál mi ez a hosszú öltözködés? - kérdezte a bejárati ajtó felé közeledve.
  - Nem akarod te azt tudni - halvány mosollyal az arcomon léptem ki a narancssárgás házból - És mik ezek a házak? Mármint van valami jelentősége a színeknek?
  - Persze, ez egy fajta megkülönböztetés. A borostyánnal befuttatott házban azok az Őrzők vannak, akiknek növényevő a társuk; ebben - mutatott a hátunk mögé a narancssárga díszítésűre - a ragadozók Őrzői alszanak. A másik oldalon a lilában a "misztikus" Őrzők élnek.
  - És abban az elhanyagolt házban?
  - Elvileg azok akiknek a társuk nem illik bele egyik ház lakói közé. De már vagy több száz éve nem volt egy ilyen sem. De idén már biztos, hogy lesz, mert a társam egy sárkány, ugyebár, és nem akarták a csillámpónik mellé elhelyezni - elsápadtam. De hiszen akkor én is oda kerülök. A nap nagy részében vele leszek összezárva? Kettesben? Ezt még végiggondolni is vicces...

Kezdtük utolérni a többieket,  na meg persze egyre közelebb kerültünk a helyszínhez. A Nap még elég magasan járt, így senkinek nem volt olyan bálos hangulata, mintha sötétben lennénk. Ezzel ellentétben a nagyteremben már javában készülődtek, akár úgy is mondhatnám, hogy már csak mi hiányoztunk. A termet rendesen átrendezték, az hosszú asztaloknak nyoma sem volt, helyükbe kisebb kerek asztalok kerültek, középen helyet hagyva a tánctérnek. A fiúk azonnal felajánlották segítségüket, hogy elsimítsanak még pár dolgot, mi Angival pedig esetlenül álltunk és vártunk.
A tapsra [[😂]], ami nem sokára fel is hangzott Noel jóvoltából, aki ismét szólásra emelkedett.
- Khm... Üdvözlök mindenkit ezen az estén! Arra kérek minden jelenlévőt, hogy este hétig legyen szíves élvezni a hangulatot, és minden egyebet, - sandított a szerelmespárokra - mivel abban az időpontban szeretnénk megkezdeni a ceremóniánkat. Kultúrált viselkedést várok el minden növendéktől! - az utolsó szavait már alig lehetett hallani, ugyanis a zene hangerejét maxra tekerték fel.
Mindenki a táncparkettre özönlött. Hirtelen kétszer annyi embernek tűnt a táncoló tömeg, ahogy körülölelt minket. Nem is igazán bálnak nevezném, inkább egy bulisabbra fogott szalagavatónak, vagy valami hasonlóra gondolnék.
- A fiúk hol vannak? - próbáltam lábujjhegyre állva átlátni a tömeget.
- Mögötted - csípte meg az oldalam a hang tulajdonosa. Aprót sikkantva pördültem felé.
  - Veled meg mi történt? - tette fel az oldalamat furdaló kérdést Angi. Mindketten kérdőn pillantottunk Jason felé, aki vigyorogva megvonta a vállát.
  - Csak nem veszem figyelembe ezt a tuskót itt mellettem.
  - Én? Tuskó? - felháborodását kifejezve fújtatva válloncsapta a röhögő Jasont.
  - Mintha óvodások lennének. De komolyan nézd meg az egyik mondja a hülyeségeit, a másik meg ráharap és nekiesik - elemezte a látottakat Angi.
  - Én azon akadtam fenn, hogy eddig teljesen egymás ellen voltak, most meg már lassan viccelődnek. Vagyis az egyikük részéről - fejtettem ki a véleményemet Anginak, amíg karbatett kézzel szemléltük a tényleg óvodás szintű marakodást.

Jason láthatóan remekül szórakozott, Liam pedig paprikavörös fejjel kiabált éppen neki, aztán hátatfordítva neki elvonult.
  - Mínusz egy tuskó. Elvileg italért ment, de ki tudja? Lehet a favágó aki kivágta megtalálja és elviszi, mielőtt visszaérne - még mindig diadalittasan nevetett a saját viccén, ezért Angel közbeavatkozott.
  - Egyrészt ez egy pocsék vicc volt, másrészt pedig még mindig van egy tuskónk, azzal nem tudod mit kéne csinálni? - bökte meg mosolyogva a mellkasát. Azonnal elnémult az említett, én meg vigyorogva pacsiztam le Angival.
  - Pont ugyanerre gondoltam - néztem rá még mindig mosolyogva - Nem csinálunk valami érdekeset is?
  - De-de, benne vagyok - kérdés nélkül megindult az italos pult felé(?). Pár másodperc múlva két pohárkával a kezében tért vissza, amelyikből az egyik máris a kezembe került.
  - Te most le akarsz itatni?
  - Dehogyis, ez csak puncs - nézett rám sokat sejtetően.
  - Oké...

______________

Teljesen kimerülve huppantunk le kényelmes székeinkre. Majdnem az összes számot végigtáncoltunk, meg persze pihentünk és vagy limonádét, vagy puncsot szürcsöltünk, az idő pedig csak repült és csak arra eszméltünk fel, hogy vége lett a bulizós résznek, következtek komolyabb, inkább párban táncolandó zenék, tehát mi inkább kiszálltunk.
  - Furcsa, hogy így felszívódtak a fiúk - fújt egyet Angi miközben körbenézett - Ennyire komolyan vették egymást, vagy engem?
  - Dehogyis, ott vannak - húztam össze a szemöldököm, ugyanis az egyik sarokban egymással szemben ülve beszélgettek, a szokásos stílusukkal. Jason végül felpattant, és határozott léptekkel megindult. Felénk.

______________

Na hali a még kitartó olvasóimnak, akiknek még nincs tele a hócipője a hónapos késéseimmel!😂😁
Na komolyra fordítva a szót halálosan boldog vagyok, hogy túlvergődtem magam ezen a fejezeten... Jelenleg úgy állok, hogy a történetem fontos, és jó részei már patentra készen vannak a fejembe, de az összekötő részekkel nagyon meg tudok szenvedni. Úgy terveztem, hogy ebbe a fejeztebe már benne lesz a szövetség megkötése meg egy kis ba.. Nem spoilerezek, mindenkit szeretek😘😂 meg anélkül is bőven megvolt az 1200 szó szóval büszke vagyok magamra ebből az irányból nézve😁
Köszönöm a lelkesítést minden barimnak, és azt is, hogy végigolvastad ezt a panaszáradatot, amit legközelebb rövidebbre próbálok majd fogni...🤔 Na és a végére a szokásos szövegem: ha tetszett a kínszenvedéses fejezetem, akkor ⭐️, komment, nyugodtan jöhet😘😘 Puszi és ölelés😋😋