Guardian [Larry Stylinson]

007

Hirtelen nagyon mérges lettem, ökölbe szorítottam a kezem. Pillanatok alatt már a földön álltam, és mint egy megvadult ló loholtam előre, és törtem utat magamnak, ledózeróltam volna mindenkit aki elém áll, mivel siettem a kastélyhoz is gyorsan elértem. Vettem egy nagy levegőt, és berobogtam a hatalmas kapun, még a halottak is felébredtek arra ahogy felcsörtettem a szobámig ha ez nem lett volna hab annak a bizonyos desszertnek a tetején, akkor az ahogy becsaptam magam mögött a vas veretes ajtómat, biztos feltette a pontot az i-re,sötét volt a szobába. Halk motoszkálást hallottam. Hirtelen a kezembe kaptam egy gertyát, és gyorsan meggyújtottam. Egy hófehér bagoly ült az ablakomban, vérzett az egyik lába, a szárnyát is összevérezte. Biztos voltam benne hogy ugyan az a madár mint ami a múltkor volt itt.

- Gyere nem bántalak. - szóltam hozzá kedvesen, hatalmas kék szemekkel meredt rám, lassan forgatta apró fejét mintha ki akarta volna találni mit is akarok tőle. Vettem egy nagy levegőt, lassan a kezem nyújtottam felé, kinyitotta a szárnyait. Gyorsan leeresztettem, visszahúzta őket.

- Csak segíteni szeretnék. - léptem előre egyet óvatosan, nem mozdult.

- Segíteni szeretnék, akár lehetnénk utána barátok is. - ajánlottam fel a barátságom egy madárnak. Mintha értette volna mit mondok, oldalra döntötte a fejét. Lassan lépdeltem előre, a kezeim magam mellett tartottam. Mikor elé értem engem nézett, nem mozdult semerre sem csak figyelt.

- Meggyógyítalak, rendben? - kérdeztem. Óvatosan a bal kezem, magam elé emeltem pont úgy hogy vele egy vonalban legyen. Lassan felhúzta a vérző lábát, a másik alá nyújtottam a kezem, óvatos mozdulattal ráugrott a kezemmel.

- Aranyos madárka vagy te. - mosolyodtam el, egy tálkát kerestem neki amibe ennivalót tettem, apámnak mikor fiatalabb voltam volt egy vándorsolyma ami a Moe nevet viselte. Nagyon okos volt, ameddig megvolt, néha én foklalkozhattam vele. Nagy embernek számított az akinek, saját madara volt, emlékszem sokan mesélték hogy a csaták előtt mindig a vállán ült, és amikor parancsot adott a magasba repült onnan figyelt, és követte a sereget. Okos madár volt, messze földre vitt üzeneteket, illetve a vadászatban is sokat segített.

- Mi legyen a neved? - kérdeztem. Sokáig gondolkodtam de még nem jutott eszembe semmi jó, semmiképp se "Winter" vagy egyéb butaságoknak akartam elnevezni. Lesétáltam vele, egy raktár helyiségbe, mivel rengeteg madara van a királyságnak, ezért biztos voltam benne hogy itt fogok találni egy megfelelőt, felkaptam egy nagyobb darabot, elindultam vele vissza, már fent összeszedtem a többi dolgot. A madarat letettem az asztalra, míg összepakoltam a ketrecet.

- Most te jössz. - mondtam, és kötszert vettem elő lemostam a lábát, és nem túl vastagon de bekötöttem a rossz lábát, érdekes módon nem ellenkezett, mikor a kezem nyújtottam rápattant. Betettem a kalitkájába, és becsuktam.

- Gyógyulgass, és aludj egyet. - mondtam, és az ágyam felé battyogtam már kezdtem nagyon álmos lenni. Elterültem az ágyamon, a lábam talán kicsit még lelógott, de nem nagyon emlékszem mert amint a fejem párnát ért azonnal elnyomott az álom.

Hidegrázásra keltem, és azonnal a mellkasomhoz kaptam sípolva vettem a levegőt, köhögni kezdtem de lassan rendeződött a légzésem. Nem olyan régóta ez a harmadik alkalom hogy teljesen leizzadva kelek fel egy rémálomból. Felnéztem valami ricsajt hallottam. A madár okozta. Kikeltem, és bedugtam az ujjam, majd megsimogattam a kis fejét elcsendesült, és csak figyelt. Elmosolyodtam.

- Azora leszel. - mosolyogtam. Átható pillantást kaptam válaszként azoktól a hatalmas kék szemektől.

- Harry. - csapódott ki az ajtó Marlow állt velem szemben. Kihúztam a kezem a kalitkából, gyorsan kapkodta a levegőt.