Lights Behind - Jared Leto&Margot Robbie

Harmadik

     Igazi felüdülés volt, ahogy a szél megcsapta arcomat, amin gyöngyözött már pár csepp izzadtság. A fülemben a zene üteme lüktetett, próbáltam a lépéseimet is ehhez igazítani. Ahogy a táj elsuhant mellettem, a sok-sok gondolat elöntötte az agyamat. Nem bírtam kíváncsiságommal, ezért muszáj volt megkérdeznem David Ayert, a filmrendezőt, hogy mégis ki a franc fogja Jokert alakítani. Erre ő csak sejtelmes pillantásokat lövellt felém, és elmosolyodott. A válasza az volt, hogy a színész már megvan, de nem szeretné elárulni, majd megtudom, mikor bejelentik. Idegtépő mondatait még egy kacsintással is megspékelte. Utáltam, mikor az emberek ilyen, vagy ehhez hasonló mimikát vesznek arcukra. Minden alkalommal, mikor valaki eljátssza ezt velem, teljesen felborzolja az idegeimet. Ez most sem történt másképpen, szóval Jam örülhetett, mikor meglátott, és olyan tekintettel bámultam rá, amit egy pszichopata könnyű szívvel megirigyelne. Felforrt agyvízzel ültem be mellé a kocsiba. Az emlékeimnek köszönhetően újra sikerült felidegesítenem magam, minek következtében fogaimat összeszorítottam, majd tempóm sebességét megdupláztam. Ez jól is esett pár percig, de az idő múltával kezdtem kissé fáradni, úgyhogy megálltam, hogy kortyolhassak egyet a frissességet jelentő vizemből, ugyanis nem szeretném, ha a szervezetem dehidratálódna. Miután lenyeltem, nyújtottam egy kicsit, hogy azért ne terheljem túl a végtagjaimat sem. Ahogy ezzel is végeztem, kiegyenesedtem, és hirtelen megláttam három-négy fotóst, amint rászállt egy férfire, aki éppen egy kávézóból sétált ki. Arcát épp, hogy sikerült feltérképeznem. Ismerős volt, talán valami együttes dobosa, vagy gitárosa, nem igazán tudom. Egyre több paparazzi került a helyszínre, szóval morogtam egyet magamban, majd baseball sapkámat még jobban fejembe húztam, és az eredeti tempómmal futottam, ezúttal már a hazavezető úton. 

     Százszázalékosan felfrissülve, nedves hajjal léptem ki a fürdőszobából. Tincseimet egy törülközővel dörzsöltem át, hogy ezzel is elősegítsem a száradást. Nem vagyok egy türelmes ember, sokkal inkább lusta, ezért a hajszárítást a lehető legtöbb alkalommal elhagyom. Legalábbis, mikor saját magamnak kell elkészítenem a frizurámat. Testemre csak egy fehér köntöst kaptam fel, lábaimon pedig egy pink színű, szőrős papucs volt. Kisétáltam a nappalimba, mikor is észrevettem, hogy a telefonom szüntelenül csörög a dohányzóasztalon. A csengőhangom zenéje már legalább a felénél tartott, szóval gyorsan megnéztem ki az, és amint konstatáltam, hogy öcsém, Cameron, gyorsan elhúztam a mobil kijelzőjén a zöld színű csíkot.

   - Jézus, M, minek neked telefon? - fiatalosan csengő hangja szórakozott volt - Akárhányszor hívlak, nem veszed fel. Vagy ha mégis, minimum fél órát kell várnom. 

    - Neked is szia, kedves Cameron. Én is jól vagyok, köszönöm kérdésed. Veled mi újság mostanában? - megforgattam szemeimet, majd a szokásos modoromban szóltam bele a készülékbe. Jó, azért nem mindenkivel vagyok ilyen, de az öcsémmel azóta húzzuk egymás agyát, mióta megszületett szegény. 

   - Na, hagyjuk a rizsát, és térjünk a lényegre. - Tipikus. Elmosolyodva vártam, hogy ezúttal mi lesz a "lényeg". - Szóval, letöltöttem a Sötét lovag trilógiát. Készíts valamit, amit felzabálhatok, és fél óra múlva ott vagyok. - Még mindig imádom szeretett öcsém megfontolt szókincsét. De tényleg. 

   - Oké, de az melyik trilógia is? Világosíts már fel. 

   - Margot, kérlek, ne csináld ezt. - Hangján erőltetett szenvedést véltem felfedezni. Akárhányszor ezt mondja, tudom, hogy arcát kezei közé temeti. Tudom, hogy most is ezt tette. - Nem lehetsz ilyen sötét.. Bocsánat, a te esetedben inkább szőke. - Szimplán beleröhögött a telefonba. Erre én is megpróbáltam elfojtani egy mosolyt, mert annyiszor elsütötte már ezt a poénját, hogy már a zsigereimből éreztem, hogy ez a kis beszólás fog következni. - A Sötét lovag Christopher Nolan híres Batman trilógiája. - Ezt már óvatosan mondta, mert tisztában volt vele, mennyire nem lelkesedek a film kiadója iránt. 

   - De nemáááááááár - kezdtem hisztizni. - Tudod, hogy utálom a DC-t! 

   - M, nyugi. Hiszen már te is leszerződtél hozzájuk, ne hülyéskedj már. - Nem tagadom, hogy mondandójában tényleg volt valami. Egyébként az öcsém egy kiköpött képregény és képregény adaptációs film buzi, de ő nem szórakozik sokat a között, hogy Marvel, vagy DC. Mindkettőt szereti, vagy ha úgy van, mindkettőt utálja. - Gondoltam, hogy nézzük meg. Vagyis jó, én már ezerszer láttam, de te még nem. És mivel te leszel Joker nője, ami amúgy milyen menő már, megnézhetnéd az előző karaktert is, hogy tudd, nagyjából mivel állsz szemben. - Tipikus Cameron Robbie. Szemtelenkedve ugyan, de ismét csak nekem szeretne jót azzal, hogy megpróbálja segíteni a színész karrieremet. Ezt most úgy teszi meg, hogy előre felkészít Jokerre. Azaz gondolom. 

   - Na jó, egy próbát megér. - Sóhajtottam egy nagyot. - Fél órád van! 

   - Oké, oké, sietek. - Ezt már kapkodva mondta, majd bontotta is a vonalat. 

Én feltápászkodtam a kanapéról, ahol idő közben helyet foglaltam. Betettem egy adag popcornt a mikróba, és amíg pattogott, gyorsan magamra kaptam egy rövidnadrágot és egy hosszú pólót, majd visszavettem a szőrös kis papucskámat. Tökéletes viselet itthonra, egy filmezős délutánra az öcsémmel. Ahogy elkészült a nasi, betettem egy újabb adaggal, mert ismertem már Camet annyira, hogy tudjam, egy igazi zabagép. A hűtőből előkaptam két zero colát, és ahogy elkészült a második csomag popcorn is, egy tálba szórtam őket, és bekészítettem a kanapé előtt elhelyezkedő óriás tv-m elé. Egyébként ezt is Cameron választotta, mikor vettem. Hanyatt vetődtem az ülőgarnitúrán, majd gyorsan elővettem a telefonomat, és végigpörgettem az Instagarmot. Valójában nem érdekelt, nem is igazán figyeltem oda rá, csak időhúzásnak volt jó. Míg ott feküdtem, és vártam, majdnem elaludtam. Már ott tartottam, hogy a mobilomat majdnem ráejtettem az orromra, mikor meghallottam öcsém kiáltásait, aztán megláttam az arcát is, ahogy ezerwattos mosoly terül szét rajta. Ujjai között egy pendrive-ot pörgetett, de ezt nem figyelhettem sokáig, mert gyorsan be is dugta a tv-be. Kiválasztotta a kellő dolgokat, megnyomogatta a megfelelő gombokat, majd levetődött mellém a kanapéra. Nekem eközben csak arra volt időm, hogy feltápászkodjak. 

   - Az első részben Joker még nincs benne, de enélkül nem lehet végignézni! Esküszöm! 

   - Akkor aludhatok rajta? - ásítottam egy hatalmasat. 

   - Ki van zárva - felelte, majd előrenyúlt a popcornos tálért, és elkezdte magába tömni. Én meg csak beletörődve sorsomba, a képernyőre meredtem.  

A film lassan elkezdődött, de az első tíz perc nem igazán nyerte el a figyelmemet. Valahol, a huszadik percnél meg már egyenesen éreztem, ahogy szemhéjaim elnehezednek, majd szépen, lassan lecsukódnak. Ahogy ezt Cameron észrevette, erősen összecsapta a két tenyerét a fejem mellett, én pedig gyorsan felugrottam, mintha mi sem történt volna. Végül is, csak majdnem elaludtam egy sok százezer ember által istenített "klasszikuson". 

Ahogy az első rész véget ért, teljesen meglepődtem, mert nem is volt olyan szörnyű, mint amire számítottam. 

   - Na, milyen volt? - fordult felém Cam, miközben szemöldökeit egyfolytában felfelé húzogatta. 

   - Hááát, egyszer meg lehet nézni, de nem nyűgözött le teljesen - hazudtam neki. Valószínűleg rajtakapott (mint mindig), mert kacsintott egyet, majd betette a következő részt. 

Mire mind a három film végére értünk, ledöbbenve ültem egy helyben. Ez rohadt jó volt!  Igazából, nem is tudom, eddig miért ellenkeztem ennyire a DC ellen. Egyáltalán nem volt rossz, sőt.. Heath Ledger egyszerűen zseniális volt, tökéletes Jokert alakított. Bár, nem tudom milyen egy tökéletes Joker, mivel nincs viszonyítási alapom, de nekem nagyon bejött. Már csak az én saját Jokeremre vagyok felettébb kíváncsi. 

Sziasztok! Ismét egy unalmas résszel jöttem, de ígérem, nemsokára beindul a dolog, csak először szeretném szépen, lassan felépíteni az egészet, és nem elsietni. Most bepillantást nyerhettetek Margot lazább énjébe, hogy ne csak azt lássátok, mikor feszült, és olyan nagyon ellenkezik minden és mindenki ellen. :D Remélem azért tetszett nektek! Ha igen, valahogy jelezzétek, és ellenkező esetben is. H xx