Lights Behind - Jared Leto&Margot Robbie

Negyedik

     Ahogy átléptem házam küszöbét, tettem pár lépést, majd megkönnyebbülve bújtattam ki sajgó sarkaimat az egyik méregdrága, márkás magassarkúmból. Ma egy magazinnak kellett interjút adnom, amihez fotózás is társult. Mikor kezdtem volna végre megnyugodni, hogy mára vége a reszortomnak, telefonom hangos csörgésbe kezdett. A kijelzőn James Nigel neve állt, és csak remélni tudtam, hogy csupán csak egy esti csevejt szeretne velem tartani, de csalódnom kellett.

   - Igen? - szóltam bele fáradtan. 

   - Ó, Margot, de rég hallottam a hangod! - menedzserem örömteli fogadtatására egy sóhaj volt az össz reakcióm. Már meg sem próbáltam nevetni a poénján, amivel arra célzott, hogy olyan tíz perce váltunk el egymástól. 

   - Mond, hogy csak lelkizni akarsz. - Hangom reménytelin csengett. 

   - Bárcsak.. - nyögött bele a készülékbe, és tudtam, hogy a száját is elhúzta. 

   - Oké, ki vele, hova kell mennem? - kérdeztem, de igazából már sejtettem. 

   - Ayer hívott.. - Mikor utoljára így kezdte a mondanivalóját, jó kis hiszti lett belőle. - Be kéne mennünk a stúdióba. Két új karaktert fednek fel. - Megforgattam a szemem, mert ezt a megfogalmazást kicsit erősnek véltem. Mi az, hogy "fednek fel"? Mintha egy olyan nagy értékű dologról lenne szó. - Ez most érdekelni fog, hidd el. - És ezzel letette. Felcsigázott, és igen, csak egyszerűen letette azt a kicseszett telefont. 

Odavonszoltam magamat a konyhába. Megálltam a pult előtt és rátámaszkodtam. Talán megtudom, ki lesz Joker? Remélem. Mélyről jövő sóhajt hallattam, majd kinyújtózkodtam, és levettem egy poharat a polcról. Az aljában már megült egy kis por, ezért kiöblítettem, aztán a hűtőhöz léptem, és elővettem egy üveg ásványvizet. Nem szeretem az úgymond natúr vizet, mert azt olyan semmilyennek tartom. A buborékok pedig adnak neki egy kis pluszt, amitől egy cseppet eltér a megszokottól. Na igen, utálom a megszokott dolgokat, a szürke hétköznapokat, és a többit. Ha valaki azt hinné, milyen jó filmsztárnak lenni, és csillogásban, reflektorfényben élni.. Hát nos, azt ki kell ábrándítanom. Persze az elején még izgalmas volt, de egy idő után belefásultam az egyhangú interjúkba, a fotózásokba, a paparazzik elől menekülésbe. Ez a szakma sem igazán különbözik a többitől,  ugyanolyan monotonná válik, mint akármi más. Egy dolgot kivéve. Mégpedig, mikor színészkedhetem. Nézhettek hülyén, hogy de hát egy színésznek ez a dolga, de ez nem teljesen igaz. Egy ilyen művész 50%-ban színészkedik, 50%-ban pedig díszíti a kirakatot. Hogy ez mit jelent? Hogy egy példát felhozzak, az nem más, mint a hollywoodi mosoly. Szerintem mindenki tudja, mire gondolok. Az a bizonyos vigyor, ami egy idő után olyan természetessé válik, hogy észre sem veszed, de már jön magától. Őszintének tűnik, de mindenki tudja, hogy nem az. Azt hiszem, ezt hívják nyílt titoknak. Ábrándozhatnék és papolhatnék még a népszerűség, híresség sötét bugyrairól, de nem tehetem. Egyrészt, mert igazából röhejes az egész, másrészt meg mert a telefonom csipogása kiszakított a gondolataimból. Gyorsan feloldottam a kódot, és megnyitottam az üzenetet. 

James Nigel 'Jam' - Elfelejtettem mondani, de öt perc, és ott vagyunk. Csak te, Xander, és én. A jól megszokott trió. ;) Ne aggódj, nem lesz semmi. 

Mosolyogtam egyet, majd bedobáltam a legfontosabbakat egy táskámba, és az ajtóm elé lépdeltem. A magassarkút kellene választanom. Kellene, de nem teszem, kínoztam már szegény lábaimat ma eleget, nem fogom tovább folytatni ezt a hadműveletet. Megráztam a fejem, és szabad lelkiismerettel bújtam bele a kedvenc tornacipőmbe. A ruhám még mindig a fotózásról megmaradt szűk farmer és csinos fehér blúz maradt, a hajam is ugyanolyan tökéletesen állt abban a laza fonatban, amilyenbe a fodrászok igazgatták, és a sminkem is makulátlanul simult arcomra, miáltal elzárta a levegőt a bőrömtől. Ha tehettem volna, abban a szent pillanatban lemostam volna, de erre nem volt alkalmam, mert meghallottam kintről Xander autójának dudáját. Megszívtam a tüdőmet egy jó mély levegővel, majd bezártam a házat, és beszálltam a jól megszokott trióhoz. Az utcákat már csak a hold és a lámpák tartották vissza a teljes sötétségtől, ez pedig kissé megnyugtatott. Mindig is szerettem az éjszakai - vagy késő esti légkört. Igaz, errefelé még csak ilyenkor indul be igazán az élet, de nem az én környékemen. Szerencsére sikerült házat találnom egy olyan helyen, ami békés és nyugodt. Pont nekem való. A negyedórás út csendben telt el, csak a rádióból szóló rendkívül populáris zene szelte át a köztünk uralkodó némaságot. Ahogy egyre forgalmasabb tájak suhantak mellettünk, azt vettem észre, hogy megérkeztünk a stúdióhoz. Minden a normál kerékvágásban ment ; eljátszottuk a szokásos műsort a paparazzikkal, besurrantunk az épületbe, természetesen ismét késve. Szemeim elé az a látvány tárult hogy Ben Affleck, Viola Davis és Will Smith egy kis tömegben ácsorogtak, David Ayer pedig tőlük néhány méterre egy laptopot nyomogatott. Jammel odasétáltunk hozzájuk, illedelmesen köszöntünk mindenkinek, majd Ayer magára is terelte a figyelmünket. 

   - Na, örülök, hogy mindenki itt van. Mint tudjátok, újabb két karakter megformálójának kilétéről hullik le a lepel, és ezt egy Facebookos élő közvetítésben szeretnénk bejelenteni. Gyorsan, gyorsan, üljetek oda. - Mutogatott háta mögé a székekre. Elfoglaltuk a helyünket, de a rendező újra megszólalt. - Nigel, te ne, te menj ki a képből. Oké, oké, a live pedig kezdetét veszi 3, 2, 1 másodperc múlva.. Most! - Mivel nem volt elmondva, mit csináljak, ezért csak ültem és mosolyogtam ott a háttérben, miközben Ayerből csak úgy ömlöttek a szavak. - Üdvözlöm a Facebookos közösséget, én David Ayer vagyok, mögöttem pedig a Suicide Squadet láthatjátok, mondhatni leápolt formában - olcsó poénján felröhögött, majd folytatta mondanivalóját. - Meglepetésnek terveztük ezt az egészet, szóval tessék tippelni, miről is lehet itt szó. - Tekintetét a képernyőre vonta, majd elkezdett felolvasni valamit. - Jack Williams azt írja, hogy igazán reméli, hogy megtudja, ki lesz Jack Flag. Nos, sajnálom, kedves Jack, de nem trafáltál bele a dolgokba. Bár nem is jársz messze, mert valóban újabb két karaktert leplezünk le. Készen álltok? Oké, tehát a sötét történetű, de mindeközben csodás Varázslónő, azaz June Moone nem más, mint.. - Ayer elhallgatott, és újra maga mögé intett, ám ezúttal nem felénk, hanem egy lépcsősör felé, aminek a felét egy bíborvörös függöny takarta el. És ekkor hirtelen feltűnt egy lány, aki magabiztos tekintettel vette a fokokat, és ahogy kellően közel került hozzánk, vakmerően belemosolygott a laptop kamerájába, integetett egyet, és helyet foglalt közöttünk. Már csak egy szék maradt szabadon. - Cara Delevingne! Köszöntünk a Skwadben, June, elnézést, Cara. - Jézusatyúristen! Ennél klisésebb dolgot nem tudtak volna összehozni? De most komolyan, ez mi volt? - Most pedig az a karakter következik, akire már a legtöbben kíváncsiak vagytok. Ismerek valakit, aki különösképpen - harapta el a mondatot a rendezőúr, és olyan feltűnően rám kacsintott, hogy zavarba jöttem. Majdnem el is pirultam, de színészi képességeimnek köszönhetően nem sikerült. David Ayernek meg köszönöm szépen, hogy felfedte a világ előtt a dolgokat, amiket személyesen kérdeztemem tőle. - Tehát.. Joker, fáradj be kérlek! - tapsolt kettőt, nekem meg a szívem keserűséges tempóban kezdett verni. Igen, minden filmem miatt ennyire izgulok. A másodpercek kínzóan teltek, és mikor kezdtem azt hinni, már sosem jön a színész, megpillantottam két sötét szürke koptatott csőnadrágba bújtatott lábat, amin még egy klasszikus Vans checkerboard slip on is megfért. Egy pillanatig összehúztam lábfejeimet, mert rajtuk is ugyanettől a márkától kiadott cipők kényelmeskedtek. Ahogy lejjebb ért a lépcsőn, láttatni engedte, hogy felsőtestén egy összehúzott bőrdzseki feszült, mi alól érdekes mintájú ing kandikált ki. Ahogy megláttam arcát, és a tökéletesen hátranyalt, rózsaszínre színezett tincseit, szédülés kerített hatalmába.. A mai estémet három kifejezéssel tudom illetni ; fullasztó mennyiségű klisé, káosz újabb hisztirohamokkal körülöltve, és Jared-kicseszett-Leto! 

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy olyan régen volt rész, de még arra sem volt időm, hogy kitegyem ezt az előre megírt kis kreálmányomat. És ha már itt tartunk.. Elég vegyes érzéseim vannak a résszel kapcsolatban, majd kérlek fejtsétek ki a véleményeteket valamilyen formában! H xx