Lights Behind - Jared Leto&Margot Robbie

Első

     Ma kell találkoznom a Suicide Squad eddig meglévő szereplőgárdájával. Annyira nem érdekelt a dolog, szóval nem igazán néztem utána, kikről is van szó. Az egyetlen karakter, aki engem foglalkoztat, logikus okokból, az nem más, mint Joker.. Elvégre az ő filmbeli szerelmét kell eljátszanom, szóval csak nem mindegy. Úgy hallottam, még nem választották ki a megfelelő színészt, ami számomra nem kedvezett. Gyomrom görcsben állt, mert szörnyen féltem, hogy egy olyan embert választanak, aki nem megfelelő. Úgy értem, egy férfivel, akivel semmi harmónia nincs köztünk, hogyan tudnánk eljátszani egy - szó szerint - őrülten szerelmes párt. Na jó, igazából abban nem kételkedem, hogy a másik fél még így is tökéleteset alakítana, de jómagammal nem ez a helyzet. Alapból hátrányokkal indulok a filmet illetően, mivel egyáltalán nincs ínyemre a szerep, a szerződés, az erőltetett mosoly, és a kötelező promotálás. Senki se értsen félre, mindezek ellenére természetesen megpróbálom kihozni magamból a maximált, két érthető okból is. Az egyik az, hogy nem mindig nekem kell az első számú személynek lennem a saját fontossági listámon. A rajongóim azok. Rajongók.. Milyen rideg ez a szó. Sosem szerettem így hívni, vagy így beszélni a nézőimről, ezt is csak a média teremtette meg, és egy idő után már én is így kezdtem őket emlegetni, pedig sokkal, de sokkal többet jelentenek nekem, mint szimpla rajongókat, fanokat. Elvégre semmi világmegváltót nem vittem véghez, csak néhány film erejéig levetettem a saját magam által kreált Margot-t, hogy valaki teljesen más bőrébe bújhassak. Ezért semmi úttal sem kell rajongani, vagy bármi hasonló. Az egyik legnagyobb sikerfilmemben látott karakter a kedvencem. Ő pedig nem más, mint Naomi Lapagila a Wall Street farkasából. Nem véletlenül ért el a film - s egyben megformált karakterem - olyan nagy dolgokat ; abba a szerepbe tényleg belevittem a szívem, a lelkem, és minden tőlem telhetőt. A forgatás minden másodpercét élveztem, és remek volt együtt dolgozni ideiglenes kollégáimmal, különösen Leonardo DiCaprio-val. Hihetetlenül jó fej, és aranyos férfi. Na de térjünk vissza a második ponthoz ; én ebből élek. Kötelességem néha elvállalni néhány olyan dolgot, amihez nem fűlik a fogam, elvégre a más szakmákban foglalatoskodó embereknek sincs választása. Egy orvos sem azt műt meg, akit akar. Ilyen ez a színész szakma is. És sokszor nem úgy tűnik, de én valóban szeretem ezt csinálni. Imádom, mikor egy-egy idegen, sokszor nem is létező személyiség miatt levethetem a hétköznapok nyomó súlyát, és mondhatni új életet kezdek. Harley Quinnél sokáig nem éreztem ezt, de ahogy tanulmányoztam a karaktert, utánanéztem és olvastam, kezdtem megkedvelni. De ez még nem töri meg a jeget, ugyanúgy ellenségeskedve tudok csak az egész Suicide Squadre gondolni. De hogy hogyan jutottunk el idáig? Idáig, hogy végül beadtam a derekamat Jamnek, a zsémbes, de jó szívű menedzseremnek, David Ayernek, a filmrendezőnek, akinek személyiségéről még semmit sem tudok, és végül, de nem utolsó sorban Harley Quinnek, aki csak egy ártatlan karakter? Sok-sok hegyi beszéddel, fejmosással, és a rajongóim által rám mért rengeteg kéréssel, néha már könyörgéssel. Valaki kiszivárogtatta a hírt, miszerint esélyes vagyok a bohóclány karakterének megvalósítására. Persze erről szó sem volt, ugyanis egy darab másik jelölt nem volt a szerepre, csakis én. Nem tudom, Ayer miért ragaszkodott hozzám ennyire, de végül megkapta, amit akart. Mikor az első fórumon megjelent a pletyka, a nézőim szó szerint megbolondultak. Ezen tényleg meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy ennyien vannak közölük DC fanok. Persze sokan nem vették fel a naivitást, mivel elhihették volna egy pletykaoldal rovatát, ezért megerősítés kellett. Én próbáltam kimaradni a dologból, semmi visszhangot adni akár nemleges, akár igenleges válasszal. A filmrendező kavart be, ha fogalmazhatok így, mégpedig egy tweetben. Valaki megkérdezte tőle, hogy igazak e a szólások-mondások, és tényleg Margot Robbie, azaz én játszom Harley Quinnt. David cserfesen csak annyit szólt a dologhoz, hogy ha rajta múlik, akkor már holnap elkezdenék felvenni a bohóclány képregényből ikonikus jeleneteit. Az Instagram, a Twitter, de még a Facebook is megőrült, még a több éves posztjaim alatt is kérleltek, hogy láthassanak a szerepben. Azt hiszem világos, hogy innen már nem volt választásom. 

   - Margot, kész vagy már? - Jam türelmetlen hangja szakított ki gondolataimból. - Kevesebb, mint tíz perc múlva indulunk kéne. - Fejét bedugta résre nyitott ajtómon, majd mutatóujjával karórájának lapját kopogtatta, nyomatékosítva szavait. Én még gyorsan fújtam magamra kettőt a valamelyik szponzoromtól kapott parfümből, majd felkentem egy kis rúzst. Nem tartozik a kedvenc tevékenységeim közé az, hogy tömérdeknyi sminkben billegjek, mint egy cicababa, de a hírnév, a sajtó, a lesifotósok és a kritikusok ezt is megkövetelik. Kifelé menet még belebújtam egy magassarkúba, amit egyébként utáltam. De a jó benyomás, tudjátok.. 

    - Ne stresszelj annyit, árt az egészségednek, J bácsi! - játékosan oldalba böktem menedzserem, majd elhintettem egy poént a korára utalva, amivel tudom, hogy felhúztam. Egészen őszülő feje felém fordult, majd beletörődve megrázta a fejét, tudva, hogy ez már úgy sem lesz jobb. 

    - Az indulás előtt lőhetnél egy szelfit Instára. Tudod, a promó.. - Jam szavai nem okoztak feltétlen boldogságot, de arckifejezésén láttam, hogy neki sem, de muszáj így cselekednünk. Kell a sajtónak min csámcsogni. Azonban egy ötvenhez vészesen közeledő, szakállas embertől kissé még mindig vicces ilyen szavakat hallanom. 

Gyorsan odatipegtem egy ablak elé, hogy jók legyenek a fényviszonyok. Elővettem a telefonom, megnyitottam az alkalmazást, és a magasba emelve a készüléket, magamra erőltetve egy látszólag igaz mosolyt, kattintottam egy fotót. Sosem használtam filtereket, vagy bármilyen hasonló módosítást a képeimen, mert sosem szerettem, ha valaki mindig a - hamis - legjobb formáját adja, teljesen álszent üzemmódban a közösségi oldalakon. Adtam egy szimpla, de sokatmondó leírást, és már küldtem is a posztot a nagyvilág felé. 

"Ideje találkozni a Skwad-del! Már nagyon izgatott vagyok! #skwad " 

Sziasztok! Igaz, hogy rövid és viszonylag unalmas lett az első rész, de ennek meg van a sajátos magyarázata. Remélem mindennek ellenére elnyerte a tetszéseteket! Ha ez így van, kérlek titeket, hogy valamilyen úton hozzátok tudtomra tetszéseteket, esetleg nem tetszéseteket. :) H xx