Harry Potter Fanfic

6. fejezet

**Ginny szemszöge**
Bonnie felébresztett, hogy egyek valamit. Hozott fel nekem mindenfélét, nagyon hálás voltam ezért neki.
- Még egy kicsit maradj ébren, nemsokára vendégeid jönnek! - kacsintott, majd kiment. Magamra maradtam a kérdésemmel, hogy mégis ki fog jönni. Aztán Bonnie visszajött, én meg már nyitottam a számat, hogy mi a fenéről beszélt, de a torkomra forrott a szó.
- Szia Ginny! - ölelt meg Ron.
- Helló Ginny! - karolt át Harry is. Teljesen elvörösödtem.
- Öhm... Szia Harry... Khm... Minek köszönhetem a látogatásotokat? - dadogtam össze-vissza.
- Aggódunk érted, Gin - felelte Ron.
- Miért? - hökkentem meg. Belül persze sikongattam is, hogy Harry aggódik értem.
- Azért, mert mostanában sápadt vagy, fáradt, és nem akarsz nagyon enni sem - adta meg a választ most Harry. - Baj van, Ginny? Nekünk elmondhatod!
Megint majdnem kicsúszott, de végül nem mondtam el titkomat.
- Öö...nincs semmi...csak...öö... nagyon felzaklattak ezek a merényletek... - habogtam. Reméltem, hogy elhitték, és nekem úgy tűnt, hogy igen.
- Hát jó, de hogyha bármi baj van, akkor nekünk elmondhatod, Ginny. A bátyád vagyok, aggódom érted - mondta Ron, mire megöleltem. Nagyon hálás voltam nekik. Aztán, odajött Harry is, és ő is megölelt (!!). Annyira örültem, persze én is visszaöleltem, de közben nagyon elvörösödtem. Miután a fiúk jól megölelgettek, elköszöntek és elmentek.
- Bonnie, ez a te műved?!? - kérdeztem a nyakába ugorva.
- Hát, nem teljesen - mosolygott. - Úgy volt, hogy megkérdezték, hogy hol vagy, én elmondtam nekik, hogy itt vagy fent és alszol. Aztán mondták, hogy feljönnének hozzád meglátogatni téged, én pedig mondtam nekik, hogy szóljanak nekem, ha jönnének, mert te is tudod, milyen a lépcső - hadarta el egy szuszra, mire elnevettem magam.
- Mindegy, a lényeg, hogy nagyon köszönöm! - öleltem meg megint.
- Ugyan már Ginny! Ez a legkevesebb. De most menj aludni! - mondta, azzal rálökött az ágyamra. Mindketten nevetésben törtünk ki. Miután lecsillapodtunk, bebújtam az ágyamba, s szinte rögtön elnyomott az álom.

(Álom)

Egy sötét folyosón sétáltam. Kezem véres volt. Megálltam ANNÁL a falnál, s előző feliratom alá festettem a szöveget. Mikor ezzel megvoltam, hirtelen minden elsötétült előttem, s én csak zuhantam, zuhantam a nagy semmiben.

***

Mikor felébredtem, nem láttam az ágyam függönyét, ezért körbenéztem. Egy óriásit dobbant a szívem. Nem is ott voltam, ahol lefeküdtem. És hogy került hozzám a napló? Nagyon megrémültem, mikor rájöttem, hol vagyok. Elkezdtem sírni, mert nem tudtam, hogy kijutok-e még a Titkok Kamrájából. És csak sírtam, sírtam és sírtam. Egyszer csak meghallottam egy hangot.

Sziasztok! ❤❤
Ez most nagyon rövid rész lett, tudom, de...nem tudok jó indokot. XD Szóval bocsi, de lesz jobb és hosszabb rész. :) Köszönöm szépen a 213 megtekintést és a 36 vote-ot. Nagyon imádlak titeket!! 😍❤❤ Most megint több szemszögből fogom írni a részeket. Szeretném, ha több fejezetes lenne. :D 😂 Egyébként azért ilyen rövid ez az év, mert az összes évét le szeretném majd írni. Szóóóval, nemsokára lesz új rész, remélem tetszett! Puszii😘😘❤