Harry Potter Fanfic

13. fejezet

Gondolkodtam, hogyan is fogjak hozzá.

- Öhm, nos... Professzor úr... - kezdtem. Aztán hirtelen elkezdtem beszélni, nem tudom, miért, de csak ömlöttek belőlem a szavak. - Találtam egy naplót még év elején az üstömben, ami Tom Rowle Denemé volt. Mivel nem tudtam, ki is az, ezért nem féltem tőle. Bonnie persze figyelmeztetett engem, hogy lehet, hogy az a napló gonosz, de én mindig csak leintettem. Aztán írtam bele, az meg válaszolt. Nem lepődtem meg rajta, elvégre varázsvilágban élünk és egy boszorkánynak sem kell feltétlenül mindenről tudnia, ami körülötte létezik. Úgyhogy elkezdtem beszélgetni vele, egyre közelebb kerültem hozzá. De pár héttel ezek után félni kezdtem tőle. Ezért beledobtam Hisztis Myrtill vécéjébe. Viszont hiányoltam és mikor megláttam Harrynél, bepánikoltam és visszaloptam tőle. Denem később utasításokat adott, hogy írjak a falra meg hogy öljem meg a kakasokat és ami a legrosszabb, hogy nyissam ki a Kamrát és engedjem ki Mardekár szörnyetegét. Valamilyen ismeretlen erő vezérelt, így nem tudtam, mi történik, de egy idő után kezdtem gyanakodni, majd rájöttem, hogy ezeket én csinálom, persze nem mertem senkinek se szólni, mert féltem, hogy megutálnak. Végül tegnapelőtt Denem írt, hogy menjek le a Kamrába. Én csináltam, amit mondott, de mikor leértem, elájultam. Aztán felébredtem, mert Harry leszúrta a naplót, ami elszívta előlem az erőt és feljöttünk. De kérem, ne csapjon ki! - fejeztem be rimánkodva.
- Ginny, mint azt az imént elmondtam, eszem ágában sincs elküldeni téged. És büszke vagyok rád, amiért ezeket elmondtad nekem - mosolygott rám hunyorogva Dumbledore. - Nos, mivel ismerem a napló és Voldemort erejét is, ezért nem szabok ki rád semmiféle büntetést. Azonban a jövőben, ha kérhetem, próbáld meg kerülni a bajt! Tehát hogyha találsz valamilyen ismeretlen és furcsa tárgyat, azt hozd ide nekem, esetleg McGalagony professzorasszonynak. De semmiképp se bízz meg benne! Most pedig, ha az időérzékem nem csal, kezdődik az év végi lakoma. Lesz egy meglepetésünk számotokra - kacsintott rám a professzor. - Menjünk! - mondta, majd kiléptünk az irodából a lépcsőre és lementünk a nagyterembe. Anyáék is ott ültek az asztalnál. Aggódva figyeltek engem Ronnal és Harryvel együtt, de mikor rájuk mosolyogtam és kacsintottam egyet, megkönnyebbülten sóhajtottak. Leültem melléjük, anya, apa és Ron megöleltek, Harry pedig rámmosolygott. Boldog voltam. Aztán eszembe jutott valaki. Bonnie. Rögtön keresni kezdtem szememmel a tömegben, majd mikor megláttam, odarohantam hozzá. Persze észrevett, ezért ő is elindult felém. Megöleltük egymást.
- Annyira örülök, hogy semmi bajod sincs, Ginny! - mondta a barátnőm.
- Én is örülök, hogy itt vagy! Sajnálom, hogy nem hittem neked, amikor azt mondtad, hogy a napló gonosz!
- Ugyan, Ginny! Megértelek, hogy lenyűgözött. Semmi baj ezzel - legyintett Bonnie és megölelt. Elvittem magammal anyáékhoz és bemutattam nekik.
- Anya, apa, ő itt Bonnie, a legjobb barátnőm. És az egyetlen is... - motyogtam halkan. - Persze Hermionén kívül! Bonnie, ők itt a szüleim, Molly és Arthur Weasley. Hívhatod őket úgy, ahogy szeretnéd. Harry Mr. és Mrs. Weasley-nek szólítja őket.
- Azt hiszem, én is ezt fogom használni. Nem szeretnék bunkónak meg semmi ilyesminek tűnni.
- Nem fogsz, ne aggódj, de nekem jó, ha azt mondod, hogy Mr. és Mrs. Weasley - nyugtattam meg Bonnie-t.
- Köszi - mosolygott.
- Bonnie drágám, nagyon szívesen látunk téged a nyáron bármikor - mondta neki anya.
- Köszönöm szépen, Mrs. Weasley!
- Ugyan! - legyintett az anyám.

Nagyon benne voltunk a beszélgetésben, de egyszer csak meghallottam egy nevet:

- Hermione...
- Nézzétek, itt van Granger...

- Vajon teljesen rendbe jött?...

- Harry és Ron biztos nagyon örülnek...

Körbenéztem, s megláttam a legeslegjobb barátnőmet (igen, még Bonnie-nál is jobb volt), akiért annyit aggódtam, s akit én támadtam meg. Boldogan szaladt felénk, persze Harry és Ron is felugrottak, és elindultak Mione felé. Harry és Hermione rögtön megölelték egymás - egy csepp féltékenységet éreztem -, Ron pedig szégyellősen kezet rázott vele. Ezek ketten tuti egymás mellett kötnek ki. Én is megöleltem Hermionét, majd ezt súgtam neki: