Ne nevettess!

Pokerface

-Te teljesen őrült vagy? Esélyed sincs letagadni! Felfogtad, amiket felsoroltam? -ismét az asztalra csap hatalmas tenyereivel. Érzem, hogy az asztal átveszi a biztosúr ideges remegését.

Ha nem figyelnének az áltükör mögül, már letépte volna fejem és két szék között rúgna vele kapura. Bár elég nehezek ezek a székek, még hintázni sem lehet rajtuk, csak lógatni a lábam, mint egy tolószékesnek.

Ekkor kopognak az ajtón, és egy másik, jóval nyugodtabb egyenruhás lép be a kihallgatószobába.

-Jó zsaru -rossz zsaru, ha? -mérem végig.

-Azt mondtad, nem beszél -néz a társára, aki megvonja a vállát, és végre elsétál az asztaltól.

-Ez az első mondata, amióta bent vagyok -támasztja tenyerét a falnak. Mindent megtapogat az izzadt kezeivel. A másik fickó egy fokkal szimpatikusabbnak tűnik, és jóval kevésbé izzadósnak. Remélem váltanak.

-Victoria Rowell -ül le velem szemben- Grant őrmester vagyok.

-Mint Hugh Grant? -mosolyodok el -Ha tud úgy táncolni, mint ő az Igazából szerelem-ben, akkor köpök.

-Látom szereted a romantikus filmeket-meglepően közömbös marad. Az arca merev, apró ráncai komoly kifejezést kölcsönöznek neki. Biztos valami keresztény sulibajárt húszéves koráig, azt úgy maradt a szentpofája.

-Őszintén nem nézek sok filmet. A hangok a fejemben elég szórakozást biztosítanak -hajolok közelebb a férfi arcához. Meg sem rezdül, ahogy néhány centiről a szemeibe bámulok. Egészen szép szemei vannak, nem illenek a zord arcába -Csak hülyítem, nyugi! -nevetek, és lassan visszaereszkedek a székre.

-Samuel, csevegéssel nem szedsz ki vallomást belőle! -szólal meg hirtelen az izzadós pasi, akinek jelenlétéről már egészen el is felejtkeztem.

-Szóval Samuel? -csapom össze a tenyerem, amitől megcsörrennek a bilincsek a csuklómon -Sam, Sam, Sammy -ízlelgetem a nevét.

-Neked Grant -mogorva hangja lefagyasztotta arcomról a vigyort -Te pedig, Ben nyugodtan hagyd rám! Már többet beszélt, mint neked fél óra alatt.

Az izzadós Ben bajsza alatt szitkozódva vonul ki, és végre ketten maradunk. Ez a férfi jóval érdekesebbnek bizonyul. Nem csapkod, nem ordítozik, vagy törölgeti az izzadt tányérpofáját. Ujjait összekulcsolva az asztallapon tartja érdeklődve néz a szemembe.

-Szóval nincsenek hangok? -kérdezi.

-Ó, nincsenek. Idebent minden rendben van -bökök a homlokomra játékosan.

-Semmiféle pszichiátriai kezelésen nem vettél részt ezek szerint? -inkább kijelentésnek hangzik, mint kérdésnek, de azért bólintok.

-Hiába keres nálam okot gyilkosságokra, nem fog találni -a bilincs épp engedi, hogy tenyerem az ő kézfejére helyezzem. Persze azonnal elhúzza. Nem hirtelen, vagy indulatosan, egy határozott mozdulattal adja tudtomra, hogy helytelenül cselekedtem. Nem lehet a sodrából kihozni, ez tetszik.

-Azt mondod, nem te követted el a gyilkosságokat? -vonja fel a szemöldökét.

-Csupán annyit mondtam, hogy nem fog nálam okot találni rá. Szóval ezzel ne is vesztegesse az idejét,drága Sammy! -húzom, pedig tartok tőle. Hangját -ha lehet- még halkabbra veszi.

-Félreértettél - szinte suttogja-Nem kell belőled vallomást kifacsarnom, a talált bizonyíték bőven elég lesz, hogy egy életre rács mögé kerülj, vagy rosszabb. Arra sem próbálok rájönni, mi a baj veled, nem érdekel hol siklott félre az életed. Nyomozóként csupán egy dolog érdekel: az igazság. A műszerek nem mutatnak meg mindent, tudod. Meghallgatnám, te hogyan követted volna el a gyilkosságokat.

-Szigorúan szakmai, ez tetszik -kacsintok -Talán van egy-két ötletem, hogyan tettem volna. De mindennek van ára, nyomozó úr -lehelem közelebb kajolva. A férfi állja a tekintetem. -Előbb érdekelne, maga hogyan csinálta volna.