Ne nevettess!

3. Király

-Két hónap telt el újabb áldozat nélkül - meséli a nyomozó, és a tekintetét a kezében tartott kártyalapokba temeti -Eltűnt volna a gyilkosunk? Megállt mielőtt munkája teljessé válhatott volna? 

-Mindenkinek kell egy kis vakáció -bólogatok csendesen babrálva a bilincsemmel. Olcsó megoldásnak tűnik a rögzítés. 

Samuel újabb aktát csúsztat a másik kettő mellé. Ez az első fénykép, amin az illető mosolyog. Jól szemügyre veszem, mielőtt rákerül a király. 

Dominique Medley: szeptember 9-én találták meg holtan a lakásán, kezében a széthajtott szívével. Mr. Medley valóban uralkodó volt a maga módján. A Somerville High School korosodó igazgatója, szerető családdal, megbízható barátokkal. Aki csak ismerte, tisztelte és szerette. Kinek is lenne indítéka, hogy eltegye láb alól.  Még a  gyerekek a lehető legjobb vezetőként emlékeznek rá. Egyetlen ellensége sem akadt. Legalábbis ez, amit hittünk. Azonban a helyszín változása, és a tény, hogy a gyilkos bejutott a lakásába minden gond nélkül, kétségeket vet fel. Ő nem csak kifigyelte Mr. Medley -t, hanem személyesen is ismerte. Ezzel követte el a második nagy hibát: személyessé tette az ügyet. Kapaszkodót nyújtott nekünk a nyomozásban. A következő orbitális hibát azonban már nem is lehet  szépíteni sehogyan: mikor az igazgató úr felesége nyitott ajtót, nem adta fel a tervét. Hamis nevet használva egykori tanítványnak adta ki magát, így nyert bebocsájtást. A feleség éppen indulni készült, így nem sokkal miután beengedte, elhagyta a lakást. Ketten maradtak. Dulakodásnak nyomát nem találtuk, gyilkosunk egy sztrichnin nevű mérget alkalmazott, ami 15 percen belül végzett Mr. Medley-vel. Ezután következett a megszokott rituálé: felmetszette a mellkast, majd kiemelte a szívet, és azt is felnyitva a halott kezébe adta. Szokásától eltérően az öreget visszaültette a székébe mielőtt elhagyta volna a helyszínt. Egy apró, jelentéktelen gesztusnak tűnhet, de alátámasztja az elméletet, miszerint gyilkosunk ismerte Mr. Medley-t. Talán jó viszonyban is voltak, hiszen ezt a gyilkosságot másképpen kezelte, mint az eddigieket. Gondatlan volt a szemtanúkkal, és egyféleképp gyengéd az áldozattal. A mérföldkövet mégis a feleség vallomása jelentette. A névről, amit megadott, hamar kiderült, hogy hamis. De azt megtudtuk, hogyan néz ki a keresett személy. 

-Behozták Mrs. Medley-t? -kérdezem. 

-Lehet, hogy ebben a pillanatban éppen ott áll a tükör mögött -biccent a nyomozó. 

-Megkérdezi nekem, hogy itt volt-e már? -próbálkozok sűrűn pislogva. 

Sammy válasza egy egyszerű "nem", és ezzel máris lezártnak tekinti az ügyet. 

-És azt esetleg elmondja, milyennek írt le? 

-20-25 év körüli lány, vörösesszőke vállig érő hajjal nagyjából 165 centiméter magas... -sorolja -Nem értem, miért érdekel.

-Hát tudja, szeretem tudni, milyennek tartanak mások. Fontos az első benyomás, nem igaz? -állam az ökleimre támasztom -Maga milyennek tart, Sammy? 

-Volt egy szó, amit Mrs. Medley sokszor elismételt, mikor rólad beszélt. Nem értettem, miért tartja olyan fontosnak, de mikor először megszólaltál, hirtelen világos lett -elgondolkodva bámulja az asztallapot. 

-Mi volt az a szó?

-Mosolygós -kimérten válaszol, majd felemeli a tekintetét, és egyenesen a szemembe néz.

Elégedetten dőlök hátra. Talán még jobb móka ez így, hogy elkaptak.

-Szomjas vagyok -szakítom meg az elnyúló hallgatást. 

-Az a te bajod, Victoria! -feleli, és kiteszi elém az utolsó aktát.