Ne nevettess!

4. Ász

-Közel négy hónap, három gyilkosság és megannyi hiba után még mindig nem sikerült beazonosítanunk az elkövetőt. Hibák ide vagy oda, mégis figyelt, hogy ne hagyjon el ujjlenyomatot, de még egy hajszálat se -kezdi a nyomozó egy kiadós hallgatás után. 

Gondolatban megveregetem a saját vállam. A férfi folytatja: 

Megszületett azonban a listánk a gyanúsítottakról. A kor és külső jellemzők - főleg a vörösesszőke hajszín - igencsak leszűkítették a lehetséges elkövetők körét. Mr. Medley ismerősei és múltbéli tanítványai között mindössze hat személy akadt, akire illett ez a személyleírás. Mrs. Medley össze volt zavarodva, az évkönyv fényképei alapján nem tudta megmondani, melyikük volt az elkövető. Azt mondta, mindegyik hasonlít, de egyikük sem ugyanolyan. Ha Mrs. Medley jobban megfigyeli, a negyedik áldozat talán még életben lenne. 

Ezzel a mondattal a sor végére kerül az utolsó akta is. 

-Olivia Gilbert, az ász -a nyomozó hüvelykujjával lenyomja a kártya felét a lány fényképére, majd mutatóujját elhúzva a másik engedi odacsapódni. A lap közepén látszik a gyűrődés, szinte tökéletesen félbevágja a piros szívet. 

-Hogyan is volt ez a lány az ász? A bostoni Wilson James főiskola tanulója, átlagos jegyekkel, átlagos célokkal. Ugyan kiemelkedően gyönyörű  volt, ennyi a gyilkosunkat ismerve még nem lett volna elég, hogy egy kártyafigura szerepét megkapja. Itt már biztossá vált, hogy Olivia halála nem a sorozat kiegészítése miatt történt. Talán ez mind hozzá vezetett: gyilkosunk gyakorolt, előkészített mindent a nagy finálénak. Egy apró különbség ismét üzent nekünk, a szívet ezúttal két darabba vágva találtuk a kezében. A gyilkosunk nem csupán ismerte Ászt. Szerelmes volt belé. Nem ismerem száz százalékosan a gyilkos elméjét, de a jelek arra mutatnak, az érzései nem voltak tiszták. A lány elképesztő szépsége miatt a szeretet irigységgel keveredett. Talán visszautasította a közeledését, vagy nem is mert közeledni. Olivia október másodikán  fél háromkor végzett az óráival a főiskolán. Ezután gyorsétteremben ebédelt néhány barátjával. Négy óra felé járhatott az idő, mikor visszaért a bérelt lakására. A gyilkosnak nem volt problémája a bejutással, feltételezem, hogy volt kulcsa az apartmanhoz. Már várta az áldozatot, mikor az megérkezett. A lakás tisztasága arra utal, hogy a cipőjét még az előszobában le szokta venni, de most a lábán maradta. Dulakodásnak nyoma nem maradt, egyedül Olivia telefonja esett a földre. Gyilkosunk a tetrodotoxin nevű bénító mérget alkalmazta. Valószínűleg egy japán étteremből szerezhette, az ínyencek által jól ismert takifugu rubripes nevű hal májából. Gyorsan végzett a  lánnyal, immár megszokott procedúráját használva. Utolsó simításként kettészelte a szívet, majd áldozatát a kanapéra fektette. Egy barátja csak másnap talált rá. Sokat megsúgtak az apró jelek, de az Olivia telefonján talált kontaktok adták meg a végső választ. Az legutoljára hívott számhoz tartozó név a hat gyanúsított között volt. Ez a név nem volt más, mint Victoria Rowell. A többit pedig te is tudod. 

-Minden elismerésem nyomozó - arcán tükröződő diadal egy apró kacajt csal ki belőlem. 

Samuel hirtelen elkomorodik. 

-Akkor halljuk a te verziódat, Victoria Rowell! 

A teljes nevemet használta. Befordultunk a célegyenesbe.