Ne nevettess!

1. Jumbo

-Ne nevettess! -dől hátra. Most először suhan át a leghalványabb mosoly az arcán. 

-Ugyan már, Sammy -ajkam lefelé görbül -Maga volt, aki rám talált, nincs igazam? 

-Grant. És igen, szerepet játszottam benne, hogy a nyomodra bukkanjunk. Azaz? 

Jobban tartok tőle, mint az izzadóstól, de nem adom fel, folytatom a játszmát.

-Nem néz filmeket? Nem olvasott egy krimit se? A detektívek mindig szívesen elmagyarázzák az elméleteiket. Maga pedig vérbeli detektív, fogadjunk métereket nő majd a képzeletbeli pénisze, ha szembesíthet, hogyan találtak meg -vigyorgok.

-Sajnos a te büntetésedet nincsen már hová növelni ezekért a megjegyzésekért -halkan, de fenyegetően beszél -Szóval elmélet az igazságért? -kérdezi felvont szemöldökkel. 

-Igazság? Ki tudja az igazságot, nyomozó?! Én a magam verzióját ajánlom a magáéért.

Samuel Grant kiválaszt egyet az akták közül és kihelyezi elém az asztalra. Felismerem az arcot, a neve azonban újdonságként ér. Szép emlékeket hoz vissza, mi tagadás. Akkora adrenalinlöketet azóta sem tapasztaltam. 

Timothy Grey - így hívták a srácot fénykorában, gondolom ez a név virít most a sírján is.

-Haláli srác, mi? -vigyorgok.

-Mit tudhatott róla a gyilkosunk? És miért őt választotta? -szögezi nekem a kérdéseket.

-Maga a nyomozó, Sammy -vonok vállat -Miért nem mondja meg maga?

Már fel sem veszi a becenevet – fejlődőképes.

Zakója zsebébe nyúlva néhány elnyűtt kártyalapot húz elő. Kiválaszt egyet, Timothy fényképét letakarva az aktára helyezi, majd belekezd:

Az első gyilkosságunk: Timothy Grey, avagy Jumbo. Jó választás egy kezdőnek. Két gazdag, nagyon elfoglalt szülő. Apja, Simon egy forgalmazóvállalat másodigazgatója, köztudottan vastagabb a tárcája, mint a csuklója. Anyja, Jessica sikeres ügyvéd, szintén rendesen ki van tömve. A kis Timothy ideje nagy részét egyedül tölti: pedáns tanuló, és ezzel együtt nem valami népszerű. Csupán a gazdag ősök teszik őt különlegessé, ahogyan a Jumbo sem ér semmit a Dáma és a Király nélkül. Emberünk pont olyan napot választott, mikor az apuka távol volt egy üzleti úton, az anyuka pedig csak hajnalban ért haza egy összejövetelről. Így egészen délután 4.30-tól hajnali 3-ig volt ideje, ami igen kedvező első gyilkosságnak. Az elkövető a bostoni metrót használta, és a földalattiban várta be az áldozatát, aki erre járt haza az iskolából. Meglepő, hogy nem magánhelikopterrel cipeltette magát, de a srác igencsak szerény volt. 

Arcom durcás fintorba vonom.

-Szóval maga szerint a gyilkosunk nem tud vezetni? -Az, hogy ő is olyan szerény bárány legyen, mint Timothy, valahogy kiesik a lehetőségek közül. 

-Ha én lettem volna a gyilkos, a lehető legkevesebb hozzám köthető eszközt használtam volna. Ebbe egy autó igencsak beletartozik.

-Ó, ha maga lett volna a gazfickó tanára...

A nyomozó felvonja a szemöldökét. Kizökkentettem. 

-Folytassa csak, Sammy! -mosolygok, és tekintetem az övébe fúrom. Egyre inkább izgalomba jön, amit csupán a szemei csillogása árul el. Soha nem vedli le ezt a komor burát?  

A gyilkos követte Jumbót. A kikötői tömegben kellett áthaladniuk. Ez a hátulütője a tengerparti villájuknak, a pénzesek negyedébe el is kell jutni valahogy. Szerintem itt sodródott az áldozat mellé, és valami trükkel szóba elegyedett vele, és rábírta, hogy letérjen a hazavezető útról. Timothy-nak egyenesen kellett volna haladni, de ő mégis lekanyarodott. A sikátor tökéletesnek bizonyult. Nem dulakodtak sokat, úgy gondolom, a kölyök nem is számított a támadásra. Egy metszés a nyakán ölte meg, kivérzett a szerencsétlen. A gyilkos csak ezután látott hozzá, hogy különlegessé tegye áldozatát. Ugyanazzal a késsel, amivel a torkát vágta el, felhasította a mellkasát. Elég rendetlen munkát végzett az igazat megvallva: bordák össze-vissza voltak döfködve, egyiküket el is törte a próbálkozás során. Természetesen nem könnyű egy ember szívét kivágni a mellkasából, ezt megadom a gyilkosunknak. 

Félbe kell szakítanom. 

-Szóval az elmélete szerint a gyilkos azért emelte ki a szívet, hogy ezzel különlegessé tegye a gyilkosságot? Kisebbrendűségi érzéseit elnyomja egy másik emberi lény szétdarabolásával. Milyen eredeti! -nevetek fel ezúttal igen hangosan. 

-Másféle okot gondoltam a viselkedés mögé. 

-Mondtam, Sammy, hogy ne keressen rajtam semmilyen okot vagy miértet!

-Nem olyan okot amilyenre te gondolsz. A szívet nem csak, hogy kivette a helyéről, de azt is felnyitotta, majd a halott meredt kezébe adta. 

-Nem követem, nyomozó -ráncolom a szemöldököm. 

-Ne szórakozz, Victoria, ha valaki követni tudja ezt, az te vagy! -dörren rám. Most először billen ki egy picit a nyugalmából, de azonnal vissza is talál.  -A gyilkos a szívet a kártya színének megjelölésére használta. Kőr Jumbo, a sorozat legelső tagja. 

-Lenyűgöző -tapsolni kezdek, a bilincsem csörögve csapódik az asztallaphoz. 

-Megtisztelnél, ha meghallgathatnám most a te verziódat -állát az ökleire támasztva néz rám. 

-A-a-a, Sammy ! Maga sosem üzletel? Előbb a dohány, aztán az áru! -ismét felemelkedek a székről. Homlokom szinte összeér a nyomozóéval, de nem húzza el a fejét. Szám pimasz mosolyra húzom -Halljuk a többit, nagyfiú!