Jack the Ripper as a Drifter /Drifters Fanfiction/

1. Fejezet: Érkezés

"Elvesztette a nevét. Elvesztette a célját. Elvesztette a józan eszét. Mindent elvesztett, ami emberré tette, és mégis...ember maradt.Ő volt a ködös Albion legkegyetlenebb gyilkosa. Minden szajha rettegte nevét és az éjszaka sírásuktól volt hangos. Ő volt Hasfelmetsző Jack..."

 - Vagy legalábbis így ismerték magát...nemde?

- Ki maga?

- Az nem számít. A halála nem befolyásolt semmit. Mondhatni, maga egy semmi volt abban a világban és időben. Ám én felajánlom azt, hogy ebben a világban egyike lehet azoknak, akik alakra formálják azt. Egy Drifter. Nos, hogy dönt Miss...

- Nem kell a Miss. Én már Jack maradok, ameddig csak élek..éltem..élek...

- Tudom, hogy most még furcsa, de higgye el, később majd mindent megért. Most mennem kell. Majd egyszer még találkozunk...

A következő emlékem az, hogy a szél a hajamat az arcomba fújta. Óvatosan megemelem a kezemet és magam mellé tapintok. Fű. Még nedves a rákerült harmattól. Ez már nem London. De akkor hova kerültem? A második széllökés már erősebb volt attól, amelyik felébresztett és valami mást is hozott. Vérszagot. Az érzékeim pattanásig feszültek.Bár még kissé kábának éreztem magam, de megindultam az orromat követve, és hamarosan elértem egy faluhoz.Rengeteg páncélos férfi körbeállt néhány magatehetetlen parasztot, akik közül párat le is szúrtak.Megbújtam egy fa mögött, hogy ne vegyenek észre? De miért is teszek ilyet? Hiszen én vagyok a Hasfe..

- Mi a? - Hirtelen a semmiből előtűnt egy vörös ruhás furcsa alak, és szó nélkül nekiesett a katonáknak. Hihetetlen látvány volt. Egymaga lemészárolta az egész osztagot. Odamegy az egyik haldokló paraszthoz (várjunk csak, ezeknek miért van hosszú füle?), és végezni akar vele. Na, most lett elegem. Ha őket is bántani akarja, akkor...

- Te meg ki vagy csillagom? Te sem tűnsz idevalósinak. - Kérdi egy búgó, mély hang, miközben egy puskacsövet szegez a tarkómnak. Nagyot nyelek, de nem nyúlok a táskámba lévő késekért.

- O-orvos vagyok. Csak egy orvos. Ha nem hiszi nézze meg a táskámat...- Az alak csak kuncogott rajtam, majd szembefordított magával. Egy, a negyvenes évei végén járó, de eléggé helyes, ázsiai férfi és a flintlockja nézett velem farkasszemet, majd a táskámat felnyitva megcsodálta a szerszámaimat. Hosszú ideig csak hümmögött magában, majd felállt, megragadott a vállamnál fogva és elkezdett lefelé húzni a lejtőn, a falu felé.

- Na, gyere csak édesem. Sok dolgod lesz ezekkel itt.

- Ha-ha megkérdezhetem, maga kicsoda? - Miért vagyok zavarban? Ez nem jellemző rám. Utoljára akkor voltam ilyen, mikor...

- Oda Nobunaga vagyok, egy Drifter, akárcsak te....