somebody else ➳ irwin | on hold

one ✧

hirtelen kinyílt az ajtó, ami kis csiligeléssel jelezte ezt a vendégeknek.

kiváncsian odakaptam tekintetem, faye pedig továbbra is kezeinket figyelte.

az ajtón egy sötét barna, szinte fekete hajú srác lépett be. messziről ki lehetett szúrni mélybarna szemeit.

magasságra kb. akkora lehetett, mint én. széles vállait, és izmos alkatát fiú létemre is vonzónak találtam.

fekete ujjatlant viselt, amire egy kockás ingett vett fel kigombolva, ezeket pedig egy fekete farmerrel párosította.

körülnézett a kávézóban, majd elindult felénk.

faye a léptek hallatán, megfordult, pont akkor, amikor a srác asztalunkhoz ért.

a lány elmosolyodott, majd a számomra ismeretlen fiú ajkaira tapadt. a fiú örömmel viszonozta a csókot, miközben kezét faye fenekére csúsztatta.

összeszorítottam számat, és ökölbe szorult kezemet leengedtem testem mellé.

fájt.

nagyon.

borzasztóan fájt, hogy a lány aki tetszik a barátjával csókolózik mellettem.

nem kéne ennyire féltékenynek lennem.

a féltékenység rossz dolog. arra utal, hogy beleszerettünk az illetőbe.

én nem akarok beléd szeretni.

de úgy látszik, sikerült.

beléd szerettem, faye.

elvettem az asztalról kávémat, majd felálltam és kikerülve a szerelmespárt dühösen elhagytam a kávézót.

idegesen lépkedtem hazafele, miközben fejemben folyamatosan lejátszódott az a csók.

kézfejemen éreztem a lány puha ujjainak érintését, ami mégjobban magamba fordított.

eltértem másik irányba, egy számomra jól ismert hely felé.

egy füves részre értem, ahol tovább mentem egészen egy kis dombig. felmásztam a dombra, majd leültem annak tetejére.

szomorú, üres tekintettel meredtem magam elé, miközben kezeim továbbra is ökölbe szorultak.

nagyot sóhajtottam, s zsebemhez nyúltam, hogy kivegyem fülhallgatómat és telefonomat.

előkerestem mindkét tárgyat, és magam mellé tettem.

ahogyan ránéztem a fülhallgatómra, elgondolkoztam. szokásához híven összevissza volt gabajodva.

olyan összevissza és zavarodott, mint a gondolataim.

halvány mosoly futott át arcomon, aminek rögtön vége is szakadt.

csatlakoztattam a fülhallgatót, bedugtam füleimbe a két kis végét, maximumra tettem a hangerőt majd elindítottam egy zenét.

szomorú voltam, ezért teljesen megértettem a zene szövegét és mondandóját.

miért fáj ennyire szeretni téged, faye?

tudom, hogy nincsen fájdalommentes szerelem.

de a miénk lehetne az.

fülemben dübörgött a the 1975 - somebody else című száma, aminek teljesen tudtam azonosulni a szövegével.

teljesen erről az egészről szólt.

rólunk.

arról, hogy te találtál valaki mást, én pedig utálok belegondolni abba, hogy mással vagy.

kezeim újra ökölbe szorultak, és legszívesebben szétütöttem volna valamit, hogy levezessem a feszültséget.

miután nehezen lenyugtattam magamat, tovább figyeltem a zene szövegére és dallamára.

a szám lassacskán lejárt, a végére pedig egy nagy sóhaj szakadt ki belőlem.

az ég most is gyönyörű színeket és színes felhőket tartalmozott, amit igazán szépnek találtam.

ezúttal lilás színű volt, rózsaszín felhőkkel. ami egyszerűen...wow.

az idő hűvösre változott, ami miatt vékony fekete pulóveremben fázni kezdtem.

megborzongtam, miközben elindítottam egy újabb zenét. aztán még egyet. és egyet.

már eléggé fázni kezdtem, ezért eltettem a telefont s a fülhallgatót, majd felálltam és elindultam haza.

az utcákon alig jártak emberek.

unottan baktattam, miközben egy-egy elhaladó kocsi zaja ütötte meg fülemet.

sóhajtva figyeltem a koszos járdát, amikor hatalmas zaj hallatszódott.

ijedten felnéztem, s megláttam az út közepén álló összeütközött autókat.

az egyik kocsinak különösen nem lett baja, így az rögtön tovább is hajtott.

a másiknak viszont az első része eléggé tönkrement. kivágódott a kocsi ajtaja, majd egy zokogó lány szállt ki.

idegesen ajkamba haraptam, majd lassan elindultam felé.