somebody else ➳ irwin | on hold

two ✧

a lány a kocsinak dőlt háttal, és kezeivel arcát eltakarva sírt tovább.

- hé! - szólítottam meg, miközben odaértem hozzá.

szemben álltam vele, és kezeihez nyúltam. elvettem arca elől, és leengedtem kettőnk közé.

mikor újra felnéztem, a lány zöld szemei tele voltak könyekkel és összeráncolt szemöldökekkel nézett rám.

- ki vagy te?

- ashton. ashton irwin - mondtam.

- ismerjük mi egymást?

- nem, de örülnék annak ha megismernélek - mosolyodtam el.

ő is halványan elmosolyodott, majd felsóhajtott.

- legyen. a nevem amy. a-amy brooks.

- szép neved van, amy.

- neked is, ashton - nézett mélyen szemeimbe - olyan..különleges.

- miért sírtál? - tereltem a témát.

- ehh..ez a bátyám kocsija. elég sokat kellett győzködnöm, hogy ideadja, mert házibuliba mentem. elvittem a barátnőmet is, de ő még nem akart hazajönni - hadarta.

- miért nem vigyáztál?

- a-ashton, részeg vagyok. forgott velem a világ amikor vezettem, és most sem vagyok jól. félek hazamenni. a bátyám m-meg fog ölni - tört ki belőle újra a zokogás.

karjaimba esett, és erősen magához szorított. fejét vállamba temette, és úgy sírt tovább.

egyik kezem hátára csúsztattam, a másikkal pedig fejét simogattam.

- shh, minden rendben lesz - próbáltam nyugtatni.

- n-nem. semmi sem lesz rendben.

- valahogyan megoldjuk.

- m-megoldjuk? - nézett rám, miközben kezeit mellkasomra helyezte.

- igen, segítek - mosolyogtam.

elmosolyodott.

ajkai egyre jobban vonzani kezdtek, és arra késztettek, hogy csókoljam meg.

ne tedd meg ashton.

nem csalhatod meg faye-t.

akkor sem, ha nem vagytok együtt.

dehát ő is ezt teszi velem.

biztosan nincsenek érzései irántam, ha nyugott szívvel meg tudja csókolni a barátját előttem.

de nem.

várok még ezzel.

- van kedved feljönni hozzám?

- ha nem zavarok..

- egyáltalán nem zavarsz - mondtam mosolyogva - a szüleim nincsenek otthon.

- akkor benne vagyok.

kezeit újra leengedte maga mellé, én pedig elléptem tőle.

a kocsit nehezen, de eltoltuk lakásomig, mivel onnan már nem laktam messze.

kinyitottam az ajtót amy előtt, és hagytam, hogy ő menjen be először.

rögtön utánna beléptem én is, s becsuktam az ajtót magam mögött.

a nappaliba sétáltam, ahova követett amy is.

leültem a nagy, krémszinű kanapéra s a lány is helyet foglalt mellettem.

kibújt fekete converse cipőiből, felhúzta lábait s átkarolta azokat.

csend telepedett kettőnk közzé, amit minél hamarabb szerettem volna megszakítani.

- és te honnan jöttél? - kérdezte hirtelen.

- a kedvenc kávézomból. felidegesített valami, ezért eljöttem onnan és elmentem a kedvenc helyemre gondolkozni. amikor pedig fázni kezdtem, elindultam haza.

- szabad tudnom, hogy mi idegesített fel?

- nem érdekes. csak egy személy, akit szeretek, vagyis valami olyasmi, csókolózott a barátjával a szemem láttára..

- biztos rosszul esett..

- eléggé fájt. de nekik, vagy legalábbis neki ez fel sem tűnt.

felsóhajtottam.

nem akartam újra erre az egészre gondolni, mert úgyis csak felidegesítem magam rajta.

aminek az lesz az eredménye, hogy inni fogok, borzasztó hangosan zenét hallgatni, hogy ne halljam a gondolataimat, és talán képes leszek vagdosni is.

- ashton? - kérdezte hirtelen.

- baj lenne, ha itt aludnék? semmi kedvem nincs hazamenni, hogy megkapjam az agymosást a bátyámtól és anyától. plusz, hogy apát újra részegen lássam, amikor olyanokat mondd, amiket jobb nem tudni.

- egyáltalán nem baj.

ásított s fáradtan elmosolyodott, majd rám nézett. mivel eddig őt figyeltem, tekintetünk találkozott.

szemeim újra ajkaira tévedtek, ezzel megbabonázva engem.

- nagyon szép szemeid vannak - mondta halkan.

- de a tiédek az igazán szépek - néztem rá.

- a legszebb szemek sírtak a legtöbbet..

//////

elég nehezen kapartam össze ezt a kis részt ihlethiány miatt..🙇 de azért remélem tetszett nektek 💓

btw, lessétek a mukeos könyvet mert hamarosan hozok új részeket 🌚

ly all, xx