Do you ever feel out of place?
Elsem hiszem. Itt van a karjaim között a Legjobb barátom. Hosszas ölelkezésünk után eltoltam magamtól.
-Hogy vagy? -nézett mélyen a szemembe.
-Szarul. -nevettem el magam kínosan.
-Gyertek be. -àllt el az útból. Mivel én csak álltam egyhelyben, Nash elindult. Követtem hatalmas lépteit, majd mikor megállt hátába ütköztem. Ő erre csak kuncogott egyet, majd helyet foglalt egy hatalmas bőrkanapén. Én is így tettem, míg Cameron velünk szembe ült le. Csönd telepedett le közénk. Pár perc néma csönd utàn Nash mély hangja töltötte be a helyiséget.
-Mizu veletek? -nevetett fel kínosan. Én csak ez most komoly? fejjel néztem rá.
-Jól vagyok kösz tesa. -vigyorgott Camy.
-Utálok élni. -suttogtam, de persze hallották.
-Jaj Kimy. Ne mondj ilyet. -ült le mellém Camy. Könnyes szemmel ránéztem, majd újra szoros ölelésébe vont. A könnyek csak úgy folytak le, pirosló arcomon. Pár percig pigyeregtem, majd elhúzódtam a fiútól és felsikítottam.
-Mi az? -ilyedt meg Nash.
-17:58. Már 2 órája otthon kellene lennem. Az apám ezért kinyír. -szomorodtam el.
-Haza viszlek. -jelentette ki Cameron, majd felpattant a helyéről. Követtük tetteit, egyszer csak a kocsiban ülve találtam magam. Cam beintította a motort és sietősen elindult.
-Ugyan ott? -nézett ràm
-Ugyan ott. -néztem üveges szemekkel.-Vagyis. Állj meg az utca elején. -mondtam, majd bólintott. 5 perc után meg is érkeztünk.
-Köszönöm. -motyogtam, majd kiszálltam a fekete járműből, majd megkerülve azt, futottam haza felé. Mikor az ajtó elé léptem, hangos kiabálást hallottam. Lassan lenyomtam a kilincset. Beléptem a házba, és a szüleim szemei rám szegeződtek.
-Hol voltál te ribanc? -dobta felém apám a Vodkás üvegét, mire én ösztönösen leguggoltam. Anyámra néztem, aki egy sajnálom pillantást vetett rám.
-Azt kérdeztem, hol voltál? -üvöltötte újra, úgy, hogy a nyakán lévő erek kidagadtak.
-Ú..új o..oszt..osztálytársunk. jö..jött é..és ne..nekem ke..kell..kellett körbe ve...vezetnem. sa..sajnálom. -dadogtam, majd éreztem, hogy a forró könnyeim végig szántják az arcom.
-Takarodj a szobádba! -ordította, majd mintha farkasok kergetnének szaladtam a szobámba. Az ágyamról felkaptam a pizsim, majd bementem a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá, és megengedtem a hideg vizet. Mikor a testem tiszta víz volt, bekentem magam tusfürdővel, de rögtön lemostam. Kiléptem a zuhanykabinból, és rögtön libabőrös lettem. Feláztattam magamról a vizet, majd felöltöztem. Elkezdtem a szekrénybe keresni egy borotva pengét. Leültem a hideg csempére, lábaimat felhúztam, átkaroltam. Kis idő múlva elengedtem lábaim.
Jobb kezembe fogtam a pengét, majd feltartottam a bal karom. Hozzá érintettem a hideg pegét, és belemélyesztettem. Még egyet, s mèg egyet. Pontosan öt darabot csináltam. Felálltam a kőről, lefertőtlenítettem, és bekötöttem. Átfutottam a szobámba, és bedőltem az ágyra. Nyakig magamra húztam a takarót, s szép lassan elnyomott az álom. Reggel az ébresztőm idegesítő csipogására keltem. Átfordultam a másik oldalamra, és kinyomtam. Felkeltem az ágyról, szekrényem elé léptem. Kivettem a szokásos fekete farmerom. Van vagy 20. Megkerestem egy fekete testhez simuló hosszú ujjúm, amit meg is találtam. Utolsónak még egy fekete fehérnemű szettet vettem ki, majd a fürdőbe felöltöztem. Megmostam a fogam, hajamat kifésültem és szabadon hagytam. Visszaszaladtam a fekete-piros kockásingemért amit a derekamra kötöttem. Vállamra vettem a táskám, és lementem a földszintre. Nem reggeliztem. Soha nem szoktam. Végezetül belebújtam a fekete magasszárú Conversem-be és indultam. Bedugtam a fülembe a fülesem, és elindítottam a Slipknot- Iowa című albumát. Egyedül sétáltam a buszmegállóig. Ahogy odaértem, megérkezett a busz. Felléptem a lépcsőn, felmutattam a bérletem, és ledobtam magam egy ülésbe. Tovább hallgattam az albumot. Észre sem vettem, de már a suli előtt vagyunk. Leszálltam a buszól. Adam már várt.
-Szia. -ölelt meg. Nem köszöntem vissza, hanem mégjobban hozzábújtam.
-Elmondod?
-Talán egyszer.-motyogtam bele a mellkasába. Elváltunk egymástól, majd a tornaterem irányába vettem az irányt. A többiek már ott voltak, és várták a tanárt. Pár perc elteltével megérkezett. A többiek beözönlöttek a terembe. Én utoljára maradtam.
-Kim? -szólalt meg Ms. Corey a hátam mögül. Megfordultam, s szemébe néztem.
-Ülj a lelátóra. -küldött felém egy bíztató mosolyt. Ő az egyetlen tanár aki törődik velem. E közben felértem a lelátóra. Nash észre vett, majd intett egyett, de én lehajtottam a fejem. Ms. Corey kiosztotta a feladatot, majd elkezdődött az óra. Én ismét bedugtam a fülembe a fülesem, és tovább hallgattam Corey Taylor üvöltését. Becsuktam a szemem. Így voltam az óra végéig. Valaki kirántotta a fülemből az egyik fülest, majd szidtam volna le, de csak Nash volt.
-Miért vagy hosszúba szeptemberben? -fürkészte az arcom.
-Csak. -álltam fel, majd siettem a fámhoz. Hamar odaértem, de Nash is jött. Leültem a fűbe. Ő is így tett. Egy kis idő múltán megszólalt.
-Mi a baj? -nem válaszoltam
-Miért nem válaszolsz? -erre sem.
-Kim? -ránéztem. Egyik kezével felhúzta a balkezem ujját, majd kikötötte a kötést.
-Miért ? -kérdezte szomorúan.
-Csak. -könnyesedett be a szemem.
-Elmondod? -nem válaszoltam csak szorosan hozzá bújtam és sírtam.
____________
2016
продолжи
