Elmosódott fénykép(szünetel)

3.rész

"Cherrie" ez talán a neve lehet?  Őszintén szólva kicsit megilyesztett. Hogy jutott be a szobámba? Na, ez egy jó kérdés volt. Nem mertem szólni a szüleimnek. Senkinek nem mertem szólni. Eltettem a gépet és a fotót, majd lefeküdtem aludni...
Megint őt láttam. Ugyan abban a ruhában, ugyan azzal a fényképezőgéppel a kezében. Úgyamúgy ugrándozott és táncolt mint a múltkor.  Kicsit szemügyrevételeztem a környezetet. Egy erdő volt, ritkán álltak a fák. Mégis sötét atmoszférája hátborzongató volt. Volt egy pár bokor, meg virág is. Ahogy teljesen magam mögé fordultam, megpillantottam egy házikót. Teljesen nem illett a környezetbe. Kicsi volt és békés. Piros tetejéről visszacsillant az éjszakai holdfény. Kicsi ablakaiból fény szűrődött ki. Sárga falai néhány repedéssel voltak díszítve. A kis ajtó résnyire nyitva volt. Úgy döntöttem bemegyek. Elindultam hát a kunyhó felé. Mikor kinyitottam az ajtót hangos nyikorgás hallatszott fel. Hátrahőköltem picit, majd új bátorsággal nekiindultam. Senki nem volt bent, csak egy kutya aludt bent. Körbeszaglászok. A falak kékek voltak, néhány fotó díszítette a falakat. Mind homályos és elmosódott volt. Szépen be volt rendezve egy kis nappali meg egy konyha. Egy barna lépcső vezetett felfelé. Felmentem rajta. Az emeleten egy lányos szoba volt kialakítva, az ajtón pedig egy felirat volt. "Cherrie". Megléte picit az ajtót, hogy be is férjek rajta. Egy kis kutatgatás után kimenet a szobából, mert semmi érdekeset nem találtam. Egyszer csak léptetett hallottam. Valaki jött fel a lépcsőn. Nem tudtam hova menekülni, elbújni, úgyhogy ott álltam, tétován vártam arra, hogy észrevegyenek. Amit láttam nem igazán lepett meg. Az a lány sétált fel a lépcsőn akit már kétszer is láttam álmomban. Ő viszont annál inkább meglepődött. Miután rámpillantott, hátrahőkölt, amit egy hangos sikoly követett. Egyszer csak morgást és ugatást hallottam, az imént csendesen pihenő kutya rohant fölfelé. Tőle már inkább megilyedtem. Én is felsikoltottam. Épp mielőtt a kutya darabokra tépett volna, a lány reszelt.
-Ne, Zakeru! Ne bántsd! Ő nem betörő.
A kutya gazdája hangjára teljesen lenyugodott, mintha csak értené mit mondott neki. A pillanatnyi pániktól csak kapkodtam a levegőt.
-Ne félj. Nem fog senki bántani. Itt biztonságban vagy.- fordult hozzám.- hívj Cherrienek nyugodtan! Annyira örülök, hogy végre beszélhetek veled, Mark.
-H-hol vagyok?
-Biztonságban. Egyenlőre. Majd mindent megtudsz, idővel.
-És, te k-ki vagy?
-Ne kérdezősködj már ilyen sokat! Majd megtudod. Viszont nemsokára menned kell! Mindjárt reggel van!- egyszer csak kiabálásba váltott.
Egyszer csak megcsörrent az ébresztőórám.  Zihálva riadtan fel a hangjára.