Elmosódott fénykép(szünetel)

11. rész

A bál után az ágyamban találtam magam. Lementem a szüleimnek akik már lent vártak rám.
-Fiam- kezdte a beszédet apám- nekünk most innen el kell mennünk. Téged és a húgodat kivesszük az iskolából és beköltözünk....valahova.
Csodálkozva néztem rá.
-D-dehát miért?-dadogtam.
-Hosszú történet.-vette át a szót anyám- idővel mindent megértesz. Pakold össze a cuccod.
-De csak egy bőrőnddel!- vágott közbe apa.
-Jó.- azzal felrohantam a szobámba és pakolni kezdtem. Annyi kérdés kavarog bennem. Miután belenyomorgattam az összes cuccom egy bőröndbe lerohantam a lépcsőn. Beültem a kocsiba és megvertek a többieket.
-8 órás lesz az út. -Dünnyögte anyu.
-8!?!- kiabáltuk szinte egyszerre Lucy val. Erre nen válaszoltak.
Nagyon hamar elaludtam. Abban reménykedtem, hogy találkoztatok Cherrie vel. Találkoztam is vele.
-Szia. Képzeld elköltözünk. És még azt se tudom, hogy hova.
-Tudom Mark. Ne aggódj jobb lesz ott mindannyiunknak. -Bársonyos hangja most még megnyugtatóbb volt mint általában.
Ekkor egy hatalmas koppanásra lettem figyelmes és felébredtem. Még Cherrie halk köszönés hallottam. Körbenéztem az autóban. A hangos zaj forrását kutattam. Arra a válaszra jutottam, Hogy a húgom lefejelte az ablakot. Pár perc után észrevettem, hogy egy erdőben vagyunk, méghozzá elég mélyen.
-Apu, hol vagyunk? - Nyöszörögtem.
Egy nagy sóhajtás után kezdett bele a mondandójába. -El kellett jönnünk ide, itt fogunk majd élni. Szerintem ismered már azt a lányt. Sőt biztos. Segíteni fog nekünk. És mi is segítünk neki.- belenézett a visszapillantótükörbe.
-Kire gondolsz? Apa, kire gondolsz?- hangerőt váltottam. Már csaknem kiabáltam.
-Ne ordíts! Még felkelted a lányokat!- csitítgatott.
-Cherrie-re gondolok.
-Honnan tudsz róla? Azt is tudod mi van köztünk?- ideges lettem.
-Én is olyan vagyok mint te. A két világ között ragadtam. Onnan tudok róla.
Pár másodperc csönd után leesett neki, hogy valószínűleg nem csak barátok vagyunk Cherrie vel.
-Mi van köztetek?? -Ő is hangosabban kezdett beszélni.
-Megcsókoltam.
-Értem.
Pár perc múlva anyu is felkelt. 
-Áhh.- nyujtózkodott.- Még hat óra. Majd visszafeküdt.
Hat óra semmittevés után apa leállította a kocsit.
-Itt vagyunk!!- kiáltott egyet.
Erre anya és Lucy is felriadt.
Kiszálltam a kocsiból és egy gyönyörű ház előtt találtam magam. (a fenti képen) igaz kicsit fáztam, mert esett a hó.
-Szép igaz. -Karolt át apa.
-Igaz.

Sziasztok! Bocsi hogy ilyen hosszút kellet várni az új részre, de sokat kellett tanulnom! Remélem tetszik a könyv! És hogy nektek nem kell ennyit tanulni. Ha szabad akkor egy kis reklámot becsusszantanék ide. Olvassátok el a barátnőm hirtelen változások c. Könyvét! Nagyon izgi kis ifjúsági irodalom. 😀😀 puszii!