Sherlock Holmes Daughter /Szünet/

1.rész

Katelyn Holmes vagyok. Egy 19 éves lány. Az egyetemen tartózkodtam, mikor azt a véletlennek köszönhetően elárasztotta a víz, így most minden tanulót hazaküldtek. Én is hazafelé tartok. Általában minden ünnepkor hazajövök, de az elmúlt 1 évben sajnos apám sok elfoglaltsága miatt ezt nem tudtam megtenni. Édesapám Sherlock Holmes, egy igen érdekes ember. Sose volt igazán jó apa-lánya kapcsolatunk. Mindig a munkája állt az első helyen. Ezért is fogadott mellém kislány koromban egy dadát. Mrs.Hudson-t. Megállt a kocsi.

Baker Street 221/B.

- Hát itt vagyok. - sóhajtottam majd a kocsiról lelépve, bőröndömet magamhoz véve beléptem a házba. Csend volt. Elindultam fel a lépcsőn, majd az ajtónk előtt megállva előkerestem a kulcsomat. Mikor beléptem meglepve fogadtam a hatalmas rumlit.
- Sherlock Holmes! - kiáltottam apám után mérgesen.
Elkezdtem össze pakolni a könyveit, mikor kicsoszogott a szobájából. Meglepődve nézett rám.
- Kate?
- Mi ez a hangzavar korán reggel? - csoszogott ki egy másik személy a szobámból?!
- Katelyn, hogy-hogy hazajöttél? - kérdezte apám.
- Küldtem a levelet, hogy az egyetemet elárasztotta a víz, így haza kell jönnöm.
- Ó igazad van a levél. - vakargatta a fejét, majd az asztala elé állt, és valamit a háta mögé tolt.
- Meg tudhatnám, hogy mi folyik itt? - tett fel egy újabb kérdést az ismeretlen de ismét nem válaszoltam.
- Holmes! Mit rejtegetsz előlem? - néztem rá összehúzott szemekkel.
- Én ugyan semmit. - kezdett el matatni ismét a háta mögött. Elindultam felé, de ő is elindult a kandalló felé.
- Most azonnal kérem azt ami a kezedben van. - nyújtottam felé a kezem, de ő egy jól irányzott mozdulattal elhajította a tűz felé azt. Az asztalon levő kést ezzel egy időben én is elhajítottam így a fehér boríték megmenekült. Oda mentem és a kést kihúzva a falból levettem a levelet. Még bontatlan volt. Megpillantottam a feladó résznél a nevemet.
- Hiszen ezt én küldtem neked! - fordultam apám felé. - Te nem is tudtad, hogy jövök. - emeltem meg a hangomat.
Az asztalhoz sétálva még legalább 1 tucat bontatlan levelet találtam.
- És ezek? Te egyik levelemet se olvastad? - fordultam ismét felé mérgesen. Nem válaszolt. Bőröndömet megfogva elindultam a szobám felé. Az ismeretlen mellett is elhaladtam, aki szó nélkül maradt miután nem válaszoltunk neki. Mikor kinyitottam a szobámat még nagyobb megdöbbenés fogadott.
- Sherlock Holmes! - kiabáltam ismét. - Miért néz ki úgy a szobám mintha egy férfi lakná?
De ekkor minden világossá vált.
- Te kiadtad a szobámat ennek az embernek? - kérdeztem mérgesen. Már épp valami kifogást keresett de rászóltam.
- Holmes! - de ismét csak valami kifogást akart mondani. - Apa! - szóltam rá újra. Ekkor végre kimondta.
- Igen, de...
- Nincs semmi de. - fordultam el tőle, majd a bejárati ajtót becsapva magam után kijöttem a házból.
- Kate! - még hallottam, hogy apám utánam kiált de nem érdekelt. Elindultam a kedvenc kávézóm felé abban a reményben, hogy ott egy kicsit lenyugodhatok.

Sziasztok!

Mint láthatjátok ez egy új történet kezdete. Nagyon megszerettem a napokban Sherlock Holmest, így egyből ki is pattant a fejemből egy történet. Jó igaz még nem a teljes történet de az eleje mindenképp. Remélem nektek is elnyeri majd a tetszéseteket, és nem okozok csalódást. Abban is reménykedem, hogy sokan vagytok akik látták a Sherlock Holmes 1-2 filmet Robert Downey Jr. és Jude Law főszereplésével. Mert legfőképp ez a film az ami meghozta a kedvem ehhez a történethez. Na de nem is húzom tovább az időt. Véleményt, csillagot szívesen fogadok☺.
Puszillak titeket😙