Sherlock Holmes Daughter /Szünet/

4. rész

Lassan hunyorogva nyitottam ki a szemem, még kissé homályosan láttam. Itt közre játszott az is, hogy egy sötét szobában voltam, csak az egyik sarokban égett gyertya. Nagyon hideg volt bent. Fáztam. Próbáltam kiszabadulni de semmi esélyem sem volt. Szorosan meg voltam kötözve.
- Lám, lám. Felébredt a mi kis báránykánk. - nyitódott ki az ajtó. Összerezzentem a hangra.
- Ki van ott? - kérdeztem félve. Nem foglalkozott azzal amit kérdeztem. Csak arról beszélt amiről ő akart. Mögém állt. Érdes kezeit vállamra tette.
- Sherlock Holmes pici lánya. - simított végig arcomon, mire gyorsabban kezdtem venni a levegőt. - Meg kell mondanom gyönyörű teremtés vagy. De az apád meg fog szenvedni mindenért amit okozott nekem. - lett hirtelen haragos. - És mi a legjobb módja annak, hogy szenvedjen? Hát ha a kicsi lánya is szenved, és erről ő mind tudni fog - nevetett fel.
- Maga teljesen megbolondult. Engedjen el. - mondtam neki a sírás szélén állva. Megpofozott. Mérgesen nézett rám, majd valahonnan elővarázsolt egy injekciót és belémszúrta azt. Ismét homályosodni kezdett látásom, majd újra elsötétült minden.

Sherlock Holmes

- Az isten szerelmére. Hol lehet Katelyn? - mondtam haragosan majd az ablakhoz sétáltam.
- Nyugodj meg Holmes! Hamarosan hazaér. - mondta Watson. Ekkor nyílt az ajtó, de nem a lányom hanem Mrs. Hudson állt az ajtóban.
- Mr. Holmes. Levele érkezett. - mondta nyugtalanul. Oda mentem majd kikapva a kezéből feltéptem a borítékot.

Ostoba Holmes.
Várod haza a lányod miközben ő egy sötét szobában van eszméletlenül. Hahaha. Lehet már meg sem éri a holnapot. De megígérem tájékoztatni foglak téged minden egyes szenvedéséről a lányodnak. Hogy miért? Azért mert én is szenvedtem miattad Sherlock Holmes, és most te is fogsz!

Nem! Az nem lehet, hogy bántani akarják Katelynt.
- Watson! - néztem rá kétségbeesetten. - Katelyn. - remegett a kezem, majd felé nyújtottam a lapot. Elolvasta majd ugyan olyan kétségbeesett tekintettel nézett rám.
- Nem az nem lehet. - ráztam a fejem. - Nem tehetik ezt vele. - rohantam a fogashoz majd egy kabátot magamra véve elindultam, hogy megkeressem őt. Watson sem maradt tétlen, egyből követett.

Katelyn

Mikor felébredtem már reggel volt. Onnan tudtam, hogy egy apró ablak pici rácsai közt bevilágított egy kis fény. Lábdobogásokat hallottam. Valaki jön. Mikor kinyílt az ajtó újra az idegen férfival találtam szembe magam. Kezében egy fegyvert és egy kést tartott.
- Kérem. Nem tettem önnel semmi olyat amiért most ezt kaphatnám. - sírtam újra.
- Te nem, kedvesem. De az apád annál inkább. - mondta majd ezzel egy időben a kést az oldalamba szúrta. Hatalmas sikítás verte fel az eddig csendes szobát. Az én sikításom. Csak jobban sírtam, de ez őt nem érdekelte. Élvezte, hogy ezzel szenvedést okozhat az apámnak. Kihúzta a kést az oldalamból, majd arról a részről a ruhámból levágott egy darabot.
- Ezt most szépen elküldjük az apádnak. - tette bele egy borítékba a ruhadarabot majd kiment az ajtón.

Sziasztok☺

Itt is a következő😊. Remélem nem okoztam csalódást. Következő rész 2 komment után. Csillagozzatok is ha tetszett☺.
Puszi nektek😙