2.rész

429 35 5
                                    

Már lenyugvóban volt a nap mikor hazafelé indultam. Mikor haza értem nem kellett a kulcsommal bajlódnom, hisz a bejárati ajtó nyitva volt. Az ajtót belökve magam után elindultam az emeletre. Az ajtónk előtt megálltam és újra csak a csendet hallottam. Benyitottam, apámat nem láttam sehol de az ismeretlent annál inkább. Az ablak előtt ülve olvasott.
- Hölgyem. - állt fel egyből a székből mikor meglátott. Sóhajtottam, majd elindultam felé. Kezemet nyújtva bemutatkoztam.
- Katelyn Holmes.
- Dr. John Watson. - fogta meg a kezem és egy gyengéd csókot nyomott kézfejemre. - Röstellem, hogy elfoglaltam a szobáját kisasszony. Nem tudtam, hogy Holmesnak van egy lánya. - nézett rám szomorúan.
- Mr. Watson. Nem önre haragszom, hanem az apámra. - ültem le az asztalhoz. Watson is helyet foglalt velem szemben.
- Keresek magamnak máshol egy kiadó szobát holnap. - mondta.
- Ugyan, ne fáradjon vele. Majd alszom Mrs. Hudsonnél. - legyintettem.
- Katelyn, ez az ön háza is. Nem kérhetek ilyet. - ingatta a fejét.
- Mr. Watson. Kérem. - döntöttem oldalra a fejem. - Apropó hol van az apám?
- Ó, Holmes azt mondta, hogy dolga van. Majd jön.
- Ez esetben. - álltam fel, majd a fal mellett levő bőröndömet megfogva elindultam apám szobájába. - Úgy gondolom, hogy apám szívesen alszik a kanapén mostantól. - mosolyogtam rá, majd becsukva magam után az ajtót elkezdtem kipakolni. Már jócskán sötét volt mikor végeztem. Megkordult a gyomrom, így egy kis nassolni valóért indultam. Kinyitottam az ajtót, az ablak melletti kislámpa még égett. Elindultam, hogy lekapcsoljam de ekkor észrevettem, hogy Watson ül az ablak előtti székben. A könyv az ölében a feje pedig kissé oldalra döntve. Elaludt. Kezemet vállára téve óvatosan rázogatni kezdtem.
- Dr. Watson. - nem reagált. - Mr. Watson, ébresztő. - továbbá sem reagált. Kezemet feljebb toltam az arcához, de ekkor felriadt és csuklómat elkapva felpattant a székből.
- Elnézést. - néztem rá ijedt tekintettel.
- Kate. Oh, sajnálom. Reflex. - engedte el a kezem. Még mindig ijedten néztem rá, és magyarázkodni kezdtem.
- Nassolni indultam de láttam, hogy elaludt a székében és gondoltam felébresztem, mert nem igen jó így aludni. Reggel pedig nem lett volna jó nyakfájásra ébredni.
- Szóval nassolni indult? - nézett rám mosolyogva.
- Oh igen, tudja Mr. Watson szeretek bűnözni. - kuncogtam.
- Ez esetben jöjjön velem. - fogta meg a kezem majd maga után húzott a szobájába. Keresgélni kezdett az asztalán, majd nemsokkal egy csokit tartott a kezében.
- Ez a kedvencem. - néztem rá oldalra döntött fejjel.
- Ezt jó tudni hölgyem. - mosolygott majd a kezembe adta a csokoládét.
- Mr. Watson. Lehet egy kicsit tiszteletlen vagyok de nem lehetne, hogy tegeződjünk? Nem szeretem annyira a formaságot.
- Örülnék neki, ha tegeződnénk. - bólintott.
- Ez remek. - mosolyogtam. - Most ha nem gond vissza mennék a szobámba. - mutattam az ajtó felé.
- Csak nyugodtan. - bólintott. - Szép álmokat Kate. - mosolygott.
- Jó éjszakát John. - mosolyogtam én is, majd vissza mentem apám szobájába, hogy miután megettem a csokit nyugovóra térjek.




Sziasztok☺

Meg is hoztam az új részt. Az előző is kapott már három csillagot😍 Nem tudjátok elképzelni milyen boldog voltam😍 Remélem ez a rész is tetszett nektek. Csillagot kommentet itt is szívesen fogadok😍❤
Puszi nektek😙

Sherlock Holmes Daughter /Szünet/Where stories live. Discover now