"-Öhm persze vigyázunk.-kócolja össze a hajamat majd kimegy és bezárja maga mögött az ajtót.
Sóhajtok egy nagyot majd ledőlök az ágyamra és lehunyom a szemeimet."
*Jimin szemszöge*
Épp Hopival veszekedtem az utolsó müzliszeleten,amikor Tae és Jungkook lépett be a nappaliba.Nagyban beszélgettek mikor eléjük léptem.
-Mi van Borával?-kérdeztem aggódva,de az arcomra csak egy semleges nézést erőltettem. V csak ránézett Kookra és hirtelen elfutott a kanapé felé. Átugrotta NamJoont aki a kanapén ülve tévézett,majd a fél bútoron elterülve hirtelen egy párnát húzott a feje felé majd elkiabálta magát.
-Taehyung jelenleg nem elérhető,kérem ne keressenek.-Ennek meg mi baja van? Felhúzott szemöldökkel néztem a mellettem álló fiúra aki csak sóhajtott egyet majd megfogta a kezemet és elrángatott a konyhába.
-Szóval az egész úgy történt,hogy amikor oda értünk Bora pont akkor esett össze a fürdőben...-kezdte el mesélni az elejétől.Alig bírtam magammal.Minden egyes részletet elmesélt még azt is amikor megbotlott. Ennél egy óriási féltékenységi roham futott át rajtam és ideges lettem.De lenyugodtam,hiszen kíváncsi voltam a többi történésre is. -Végül mikor jöttünk haza fele Tae elmondta,hogy Bora keresett téged,hogy esetleg nem vagy-e ott. Közben pedig kicsit furán is viselkedett.
-Furán? Ezt pontosan,hogy érted?-kerekedik ki a szemem.
-Szégyenlősen,nem igazán nézett Taehyungra,de mintha el is pirult volna egy kicsit.-Az utolsó szavak már nehezen mentek látszott rajta,hogy nem esik valami jól neki.
Hirtelen valami fájdalmat éreztem a szívemben mintha valaki ki akarta volna tépni.Felordítottam és oda kaptam,ökölbe szorítottam a kezemet majd megpróbáltam kirohanni a helyiségből aminek az eredménye az lett,hogy véletlen levertem egy poharat ami darabokra tört a márványpadlón. Nem törődve ezzel sebesen haladtam a kijárat felé. Amint levegőhöz jutottam,mintha kicsit jobb lett volna de csak beképzeltem magamnak. Még nagyobb fájdalmat éreztem odabent és nem tudtam mit csinálni. Lábaim a fájdalommal nem törődve gyors tempóba váltottak majd futni kezdtem. Hátam mögül hallottam ahogy RapMoon a nevemet kiáltja,de nem érdekelt. Csak egy helyre akartam most elmenni. Borához. Ha keresett annak van oka.
Csak mentem előre a kietlen utcán amíg el nem értem a bizonyos házig. Amint kinyitottam a kapu ajtaját,mintha csillapodott volna ténylegesen fájdalmam.Fáradt léptekkel haladtam az ajtó felé,a küszöbön állva kopogni akartam,de az ajtó nyitva volt.Egy pár miliméteres csíkon át szűrődött ki enyhe fény,óvatosan belökve a bejárót egy tágas nappali fogadott.Amint beléptem becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam lábujjhegyen a lépcsők felé.Ha jól emlékszem Bora szobája a középső ajtó a három közül,nem messze a lépcsőtől. Mikor elindultam volna felfelé,egy halk sikolyra lettem figyelmes. Kettesével szedve a lépcsőfokokat siettem fel Borához. Amikor benyitottam ő a padlón térdelt egyik kezével megtámasztva magát,másikat pedig a szívén pihentette.Odarohantam hozzá majd felsegítettem és magamhoz öleltem. A fájdalmam gyorsan kezdett múlni,pár másodpercen belül már nem éreztem semmit se,mintha ez az egész meg sem történt volna. De ahogy láttam a kezeim közt tartott lány is lenyugodott. Kicsit eltoltam magamtól,hogy láthassam az arcát. Kétségbe volt esve,és még a sírás nyomai is látszódtak a szemein.
-Mi történt?
-Nem tudom-szipogott-egyszer csak felriadtam a rémálmomból és iszonyatos fájást éreztem a szívemnél.Azt hittem megszakadok,de mikor ide értél mintha nem is lett volna semmi.-sóhajtott egyet.-De,hogy hogy ide jöttél?
-Látni akartalak,kíváncsi lettem miért kerestél.-nézek rá,majd egy kósza tincset tűrök el a füle mögé.-Nem mellesleg ugyan ezt éreztem én is.De amint hozzád értem elmúlt.-néztem félre.-Mi történik velünk?-nézek mélyen a szemébe.
-Nem tudom.-rázza meg a fejét,majd hirtelen meginog de szerencsésen megtámasztom.-Mi a baj?
-Nagyon álmosnak érzem magam..-nyöszörög.
-Most,hogy mondod én is.-ásítok egyet majd a szobában körülnézve megakad a szemem az órán.-11 óra múlt.Azt hiszem jobb ha megyek.-Engedem el majd elkezdek kifelé sétálni. Egyszer csak két apró kezet érzek a csuklómon.
-Kérlek maradj itt velem..-suttogja halkan. Óvatosan megfordulok,majd lenézek a földet fürkésző lányra.Megfogom a kezét majd leguggolok elé,szabad kezemmel óvatosan megemelem az állát,hogy a szemembe nézzen.
-Biztos ezt szeretnéd?-mosolygok.
-Igen-szorítja meg a kezemet majd óvatosan elkezd húzni az ágya felé.Leültet majd eldönt rajta,és félig meddig betakar. Majd átsétál a másik oldalra és bemászik mellém,kicsit távolabb mint vártam,ezért fogtam magam óvatosan átfogtam a kezemmel a derekát majd a mellkasomra emeltem őt.
-Aludj jól Bora.-puszilom meg a homlokát.
-Te is,Jiminie-mondja édesen majd még jobban hozzám búj.Ezután mindkettőnket elnyomott az álom..
*Bora szemszöge*
Reggel az óra csörgésére ébredtem,álmosan néztem körül a szobámban,majd a mellettem édesen alvó fiút néztem.Szabályosan vette a levegőt,szája pedig vidám mosolyra húzódott.Haja kócos volt,összevissza állt.Óvatosan elkezdtem játszani az egyik tincsével,ügyelve arra,hogy ne ébredjen fel. Már pár perce csinálhattam ezt az elfoglaltságot mikor egy erős kar kapott el és a tulajdonosa felém tornyosult.
-Jó reggelt Jiminie-mosolygok rá ártatlanul.
-Neked is kislány-kacsint egyet,majd rám fekszik.
-Waa.Nehéz vagy-kezdem el ütögetni a hátát.-El fogunk késni a suliból.-erre a mondatra leszállt rólam lemászott az ágyról megfogta a derekamat és felkapott a hátára. Előszedte közben a telefonját majd tárcsázta V számát.
-Haló? Suga vagyok Taehyung éppen alszik még.-szól bele rekedtesen.
-Szia el tudnád hozni a cuccom a suliba?-kéri meg.
-Jimin?! Hol a francba voltál egész éjjel?-vált át a hangja idegesbe.
-Nyugalom,nem történt semmi bajom. Boránál aludtam.-néz rám majd kacsint egyet-Vagyis volt jobb dolgunk az alvásnál.
-JIMIIIN.-kiabál a telefonba Suga.-Ugye csak vicceltél?
-Persze. Csak aludtunk.-sóhajtott.-Akkor a suliban találkozunk.-tette le a telefont el sem köszönve.
-Park Ji Min..-kezdtem bele lassan.-Ha egyszer leszállok innen megverlek.-kezdek el ficánkolni karjai közt.
-Ne is álmodj róla cica.-vigyorog kajánul. Nem is sejti mire vagyok képes..
Egy hirtelen ötlettől vezérelve kicsit előrébb húztam magam így tökéletesen elértem a száját.Arcát kicsit magam felé fordítottam majd egy gyors puszit nyomtam a szájára.Látszott rajta,hogy eléggé meglepődött engedett a szorításából ezért könnyedén lemásztam a hátáról és az ágyra löktem.
-Most pedig ott maradsz.-mutatok az ágyra-Elmegyek átöltözni.-fogom meg az aznapi ruhámat majd elsétálok a fenti fürdőbe. Behajtom magam mögött az ajtót majd felveszem a ruhákat. Pizsimet szépen felakasztom a bátyám ruhái mellé. Arcomra egy leheletnyi sminket rakok majd hajamat felcopfozom. Vissza sétálva Jimin az ágyon feküdt csukott szemekkel.
-Jimin.-szólongatom.Úgy látszik vissza aludt.Oda sétáltam hozzá majd óvatosan végigsimítottam a kézfejemmel az arcát. Ekkor hirtelen elkapta a csuklómat közel húzott az arcához,majd kinyitotta a szemeit és egy gyengéd puszit adott az orromra.Éreztem,ahogyan az arcomra szökik a pír és inkább elfordultam. Jimin eközben felkelt mögöttem és az ajtó felé sétált.
-Lent megvárlak.-kacsintott egyet.Csak sóhajtottam majd az íróasztalomhoz léptem. Kihúztam a fiókomat majd bedobáltam a táskámba az aznapi könyveimet,füzeteimet. Felkaptam a hátizsákot és elindultam lefelé,leszökdécseltem a lépcsőn de Jimint nem találtam lent. Kisiettem a bejárati ajtón,majd kulcsal bezártam. Remélem Sehun magával vitte a sajátját. Mikor megfordultam,hirtelen beugrott valaki elém,ijedségemben felsikítottam.
-Jiminie megijesztettél.-teszem a szívemre a kezemet,mint aki halálosan megijedt.
-Akkor elértem a célomat.-vigyorog.Nem törődve vele elindultam,miközben a táskámat akartam felvenni a hátamra több-kevesebb sikerrel.A mögöttem jövő srác felfigyelt a szenvedésemre ezért elvette tőlem a poggyászom és átdobta a jobb vállán. Majd szabad kezével átfonta a derekamat és magához húzott.Öt perc alatt már másodjára pirultam el a közelségétől. Park Ji Min mit művelsz velem?
Útközben rengeteget beszélgettünk és sokkal közelebb kerültem hozzá.Az iskolához érve megmutattunk a belépőinket a portásnak aki tovább is engedett minket. A diákok nagy része az udvaron henyélt,arra várva,hogy elkezdődjenek az órák.A mellettem lépdelő fiú még most sem engedte el a derekamat,pedig nem kevés ember bámult minket. Vajon mit gondolhatnak? Én és Jimin? Hogy együtt vagyunk? Ezt ki kéne nekem is vernem a fejemből.Én és ő sosem lehetünk együtt,így is érzem ahogy kezdek egyre jobban gyengülni.
Megpróbáltam eltávolodni tőle,de amint megérezte,még jobban magához rántott.
-Ne menekülj-suttogja a fülembe.Ez után ajtót nyitott és besétáltunk. A folyosón elég kevesen voltak a megszokotthoz képest,ezért elindultunk a termünk felé. Mikor már majdnem elértük a kitűzött uticélt három lányba botlottunk akik idiótán nevetgéltek a szekrényeik mellet.Mikor az egyik meglátott minket suttogott valamit a középsőnek,aki gondolom a főnök lehetett közülük.Becsapta a szekrényét majd a mellettem álló személyhez lépet.
-Jiminie drágám hiányoztál-bazsajgott majd egy csókot nyomott a szájára.Több se kellett,a fiú felé fordultam majd megszólaltam.
-Hát én nem is zavarok tovább-mosolyodtam el halványan,és lekaptam a válláról a táskámat nem valami finoman és besiettem az osztályba.Hátam mögött még hallottam a lányok nevető hangját és Jimin kiáltását.
A padok közt lépkedtem majd amikor megláttam az asztalom,ahol már Jungkook ült gyorsabbra vettem a tempót,levágódtam a székre majd elővettem a telefonom és a fülhallgatóm mielőtt bárki is szólt volna hozzám és lehajtottam a fejemet a padra,behunytam a szememet mit sem törődve a mellettem susmotoló fiúkkal.Éreztem,ahogyan megböki valaki a vállamat.Először figyelmen kívül akartam hagyni,de aztán meggondoltam magamat.Felnéztem és Taehyung pislogott nagy szemekkel előttem.
-Jó még életben van!-tapsikolt.
-Istenem..Tae de hülye vagy.-nevettem fel.
-És még nevet is éljeeeen-ugrált majd megölelt. Eldöntöttem,hogy előlük nem fogok elzárkózni,de Jimint figyelmen kívül hagyom,bármivel is próbálkozik majd.Mit várt? Hogy majd mosolyogva nézem ahogyan megcsókolja egy lány a szemem előtt miközben engem karol át és még csak el sem tolja magától,nem is ellenkezik semennyit sem? Vissza öleltem a kisgyereket aki még mindig ölelt majd a többiekhez fordultam.
-Mizujs veletek?-villantottam egy mosolyt nekik.
-Semmi különös,azon kívül hogy Hopi elrakta magának az utolsó szelet csokit is-morgolódik Suga.
-De olyan finoom!-hisztizik az említett.
-Suga most,hogy mondod van nálam egy tábla csoki-nevetek-Kérsz?
-Akkor már mi is kérünk!-horkan fel NamJoon és végigmutat a mellettem ülő és álló embereken.
-Jó mindenki kap.-vigyorgok.Majd előhalászom a kedvenc csokimat a táskámból és megbontom majd végig adogatom magam körül.Már a csoki nagy része nem volt sehol,mikor megérkezett a hiányzó fiú a csapatból,akivel most egyáltalán nem akartam beszélni.Elraktam a csokit vissza a táskámba,majd a mellettem lévő emberhez fordultam.
-Kookie bocsi,hogy tegnap nem tudtunk normálisan beszélni,de nagyon fáradt voltam-nevetek.
-Nem gond,megértem.-mosolygott.Éreztem ahogy valaki mögém áll,majd a vállamra teszi kezét.
-Bora,beszélhetnénk?-ismerem fej Jmin hangját.
-Nem akarok,veled beszélni.-mondom érzelemmentes hangon majd ahogy meghallom,hogy bejött a tanár leveszem a kezét a vállamról és előre fordulok.
-Kérlek..-suttogja.
-Jimin kezdődik az óra-mordulok fel.Ezután neki is feltűnt majd leült a helyére és csendben maradt.
Egész órán át éreztem,ahogyan engem figyel és gondolkozik mivel álljon elő.Az idő rémesen lassan telt,de mikor végre megszólalt a csengő hangja felpattantam és kiindultam a teremből.Hallottam ahogy Jimin is így tesz. Gyors léptekkel haladtam az udvar felé de hirtelen elkapta valaki a karomat. Erősen szorította de nem fájt.Megpróbáltam kiszabadulni de nem sikerült.
-Hallgass meg-kérte,vagyis inkább parancsolta.
-Nem érdekel amit mondani akarsz.-sziszegtem.-Menj vissza a barátnődhöz vagy tudom én ki neked az a lány de engem hagyj békén.-mondtam kicsit keményen majd megrántottam a kezemet amit sikeresen elengedett.
Nem mondott semmit csak lehajtotta a fejét és úgy maradt.Én pedig folytattam az utamat az udvarra,mikor kiértem megláttam kicsit távolabb egy padot a többitől ami nekem most tökéletesen megfelelt. Leültem rá és elkezdtem zenét hallgatni.Már teljesen kezdtem belemerülni mikor valaki leült mellém,majd pár másodperc múlva kiszedte a fülemből a fülest. Kénytelen voltam kinyitni a szememet,hogy megnézzem ki is az,emellett persze reménykedtem,hogy nem újra Jimin lesz. Szerencsém volt,egy ismeretlen feketés hajú srác fogadott.
-Szia.-köszönt mosolyogva.-Jackson vagyok a C osztályból.
-Szia Bora vagyok a..-mondtam volna ki az osztályomat de megelőztek.
-Az A osztályból,ugye?-vigyorodik el.
-Igen.-nevetek.-Honnan ismersz?
-Ja,csak láttam ahogy bementél oda.-mosolyodik el újra.Egész aranyos mikor ezt csinálja.- Miért üldögélsz itt egyedül?
-Nem volt sok kedvem a barátaimmal maradni.-sóhajtok.
-Akkor jó,hisz én mindenkinél jobb társaság vagyok.-kacag.
-Hát persze.És kicsit sem vagy egoista ugye?
-Én? Ugyan dehogy.-kacsint egyet,majd a combomra teszi a kezét.Furcsán.de jól esett az érintése,ezért nem szóltam semmit csak mosolyogtam mint egy idióta. Hát nem sokáig tartott ez a nyugodt pillanat. Az ajtó kivágódott,és egy mérges fiú indult el felénk.
-Istenem,csak egy hiányzott.-sóhajtok egy óriásit.-Talán jobb lenne ha elmennél.-fordulok felé.
-Nem fogok,élvezem a társaságodat,szóval eszem ágában sincs elmenni-vigyorog rám.
-JACKSON TE MI A SZART CSINÁLSZ?-ordította le a fejét a mellettem ülőnek,Jimin.
-Csak beszélgetek,egy aranyos lánnyal-mondja majd majd kicsit feljebb húzza a kezét.-Olyan nagy bűn ez?-pislog.
-Igen ha arról a lányról van szó akit kedvelek. És ha vedd el onnan a kezedet vagy esküszöm megverlek.-vicsorog rá.
-Fiúk..-kezdtem volna bele a mondandómba de Jackson fogta magát és levette a kezét a lábamról,majd átkarolta a derekamat és szorosan magához húzott,hogy a fejem a vállán pihenjen.Elkerekedett szemekkel néztem a földet és vártam Jimin reakcióját.
-Most lett elegem-suttogta és közelebb lépet ezek után pedig arrébb lökte a mellettem ülő fiút a pad szélére,nem valami finoman majd hozzám lépett.-Te pedig velem jössz.-jelentette ki majd felkapott a derekamnál fogva,és mint reggel a táskámat átdobott a vállán.Nem igazán zavartatta magát,főleg,hogy az egész udvar minket nézett bele értve a a reggeli lányokat is.
-Jimin tegyél le.-kérleltem. Féltem mit fog tenni ezek után.-Ott van az a lány is és nem igazán ör..-mondtam volna ki az utolsó szavakat de közbe vágott.
-Nem érdekel az a lány érted?-morrant föl.-Nem engedted elmagyarázni,de akkor is elfogom akár tetszik akár nem.-mondta majd szorosabban fogott,és a póz már egyre kényelmetlenebb volt pedig még el sem értük az ajtót-
-Jimin..-kérleltem már síró hangon.-Ez fáj..-Ilyet még nem igazán éreztem. Tudtam,hogy nem szabadna ezt tennem,de úgy sem ereszt amíg meg nem hallgatom.
-Nem érdekel.-vágta rá.-Választhattál,hogy önszántatból jössz vagy így. Te ezt választottad.Most viseld el.
-Jiminie..-már majdnem sírtam,de azért megpróbáltam még egyszer.-Kérlek szépen.-suttogtam. Éreztem ahogyan az első könnycsepp végigfolyik az arcomon,gondolom ő is észrevette ezért letett és letörölte azokat,majd magához ölelt amitől csak jobban folytak a könnyeim. Sose éreztem még ilyet.
-Sajnálom,hogy fájdalmat okoztam.-suttogta a fülembe-de féltem,hogy így marad és teljesen elfelejthetlek.
-De akkor az a lány kicsoda?-szipogtam.
-Ő csak szerelmes belém és egyszer jártunk 3 napot.-vakargatta a fejét zavarában-De nem jelentett semmit,csak nem akartam megbántani,azóta pedig teljesen rám akaszkodott és féltékeny lett amikor meglátott veled.-sóhajtott.Majd belekezdett volna egy új mondatba,de nem hagytam neki.Letöröltem a könnyeimet és egy csókot nyomtan a szájára. Majd elléptem tőle és elindultam ott hagyva a meglepődött Jimint. Mikor majdnem az ajtóhoz értem volna egy kar fonódott át a derekamon majd a tulajdonosa ajtót nyitott.
-Hölgyem-engedett be nevetve.-Tudja nem szép dolog csak úgy ott hagyni egy meglepődött úriembert.
-Vitatnám,hogy tényleg az lennél de nem rontom el a pillanatot.-kacsintottam rá. Majd a terembe vonszoltam ahol még beszélgettünk a többiekkel majd elkezdődtek az órák.Tudva,hogy minden rendben már nyugodtan ültem végig a hátramaradt 3 tárgyat.
Mikor az utolsónak is vége lett bepakoltam a táskába majd végigsiettem a folyosón és kiléptem a friss levegőre.Hirtelen hét fiú jelent meg mellettem és közülük az egyik átkarolta megszokott módon a derekamat. Láttam Kookien,hogy nem esett valami jól neki de nem igazán törődött vele.Így indultunk meg a kapu felé ahol a portás szunyókált. Gyorsan kislisszantunk és mivel ellenkező irányban lakunk elkezdtem elbúcsúzni tőlük.
-Legyetek jók és siessetek haza-mosolyogtam rájuk.Elkísérném őket,hisz a feladatom,hogy vigyázzak rájuk de tudom úgy sem engednék meg.-NamJoon vigyázz mindenkire főleg ezekre itt-mutattam V-re és Hopira.
-Úgy lesz Bora-nevetett.Végül Jiminiehez fordultam akit szorosan megöleltem.
-Te pedig ne csinálj semmi rosszat-mutattam felé egyik ujjamat fenyegetés képen.Erre csak egy vigyort kaptam majd elindultak.Elővettem a telefonomat és kerestem valami jó zenét majd elindultam. Épp,hogy vége lett a zenének két kar ölelt át. Hirtelen megriadtam és hátra fordultam. Jimin vigyorgó arcával találtam szembe magamat.
-Azt hitted nem kísérlek el?-nevetett.
-Bíztam benne,hogy nem igen-nyújtottam rá a nyelvemet.
-Ha még egyszer ezt csinálod leharapom-kacagott.
-De vicces itt valaki-mosolyogtam majd újra elindultam.Jiminie keze a derekamon pihent és jókat beszélgettünk közben. Nevetve értünk be az utcánkba amikor a kapunkban észre vettünk egy alakot.
Messziről nem igazán vettük ki,hogy kicsoda álldogál ott de ahogy közelebb értünk egyszerre felismertük.
-Jackson te mit keresel itt?-kérdezte dühösen Jimin.
-Beszélnem kell Borával. Most.-nézett rám erőteljesen.
-Arról szó sem lehet-rázza meg a fejét a mellettem álló srác.
-Ó de igen nagyon is.-majd hirtelen elém terem és megfogja a karomat majd magához ránt.
-Most pedig mi szépen elbeszélgetünk-rángat be magával a házba.
Még kintről hallom Jimin kiabálását,hogy amint bejut szétveri ezt az őrültet de utána már csak Jackson furcsán mosolygó tekintetével találom szembe magamat.
