"-Most pedig mi szépen elbeszélgetünk-rángat be magával a házba.
Még kintről hallom Jimin kiabálását,hogy amint bejut szétveri ezt az őrültet de utána már csak Jackson furcsán mosolygó tekintetével találom szembe magamat. "
-Sajnálom,hogy kis erőszakot kellett bevetnem.-vakarja meg a fejét szégyenlősen.-De muszáj elmondanom amit szeretnék.
-Hallgatlak.-fontam össze karjaimat mérgesen majd ledobtam magam a kanapénkra.
-Tudom ki vagy.-ragyogott föl a szeme.-Démonvadász,nem is akármilyen és amit most teszel Jiminnel az helytelen te is tudod.Ezen kívül rohamosan fog romlani az állapotod,elveszíted az erődet és ember leszel.Ezt akarod?-emelte fel kicsit a hangját.
A lélegzetem is elakadt,mikor kimondta az utolsó szavakat.Tekintetemet a padlóra szegeztem,majd éreztem ahogy elönt a harag. Még is kinek képzeli magát,hogy így beszél velem?
-Öt másodperced van,hogy elhúzd innen a csinos kis képed mielőtt beverem..-sziszegtem a fogaim közt.
-Nem teszed meg..-nevetett fel kajánul.Több sem kellett,elé teleportáltam majd meglendítettem az öklömet és orron vágtam.Majd lelöktem a mögötte lévő fotelra majd közel hajoltam az arcához.
-Letelt az idő-suttogtam.
-Én csak segíteni szeretnék,tudom milyen nehéz dolgod van..-sóhajtott egyet és az orrához nyomta a kezét hogy elállítsa a vérzést.Előkaptam a farmeromból egy zsepit majd leültem mellé és hátradöntöttem a fejét miközben a papírt az orra előtt tartottam.
-Sajnálom,kicsit kijöttem a sodromból.-néztem rá bűnbánó arccal.-De ezt nem beszélhetjük meg itt.
-Értettem-motyogta.-Holnap suli után elviszlek a házamba,ott elmondok mindent.
-Megegyeztünk.-bólogattam.
-Akkor én megyek is.-pattant fel majd elindult a bejárati ajtó felé.
-Inkább menj ki a hátsóajtón. Ne lásson meg senki-szóltam utána,majd megmutattam az ajtót és már távozott is.
Halkan felsóhajtottam a síri csendben, miközben az ablakon bámultam ki. A szél halkan kócolta a fák koronáját,levelek sokaságai szállingózva hullottak a föld hűvös talajára. A kék eget beborították a bárányfelhők sokasága,mely eltakarta a nap gyengéd,halvány sugarait.Redőnyökhöz léptem majd feljebb húztam őket, hogy mégis jöjjön be egy kis természetes fény. Mikor fordultam volna el szemem sarkából mozgást láttam a bejárati ajtó felől. Lassan oda sétáltam,majd mikor nyitottam volna az ajtót,az hirtelen kivágódott majd Jimin lépett be,s idegesen körbe nézett.
-Hol van az az állat?-kapkodta a fejét össze vissza.
-Elment.-mosolyogtam rá.
-Mi? Mikor? Hol?-pislogott értetlenül.
-Nemrég és ott ahol bejöttél.-vigyorogtam rá.-De neked nem haza kellett volna menned?
-Nem.Meg akartam várni amíg elmegy de akkor nem jött össze.-szomorodott el.
-Na most menj.-kezdtem el tologatni kifelé.
-Nem, itt akarok maradni.-mondta majd megfogott a derekamnál fogva és elkezdett fölcipelni a szobámba.
-Tegyél le!
-Ne hisztizz,mert ledoblak.
Morgó hangot adtam ki majd nyugton maradtam,s mikor megérkeztünk a célhoz ledobott az ágyra majd leült a székemre és felém fordult,majd előre dőlt és engem kezdett el fürkészni. Szép szemei gyönyörűen ragyogtak,ajkai pedig csalafinta mosolyra húzódtak.Egy szempillantás alatt meggondolta magát,felpattant a székről majd villámgyorsan közeledett felém. Elrugaszkodott majd ugrott egyet,egyenesen rám.
A nagy súlytól felkiáltottam,majd nyöszörögni kezdtem mikor nem akart lemászni rólam.
-Megharaplak ha nem mászol le rólam.-nyögtem ki nagy nehezen mondanivalómat.
-Nem mered.-vágta rá kapásból.
Hah kishitű. Nem ismersz te olyan jól még engem. Egy kiszámíthatatlan mozdulattal meglöktem majd mikor lefordult rólam elkaptam a kezét és jó erősen megharaptam.
Szemei elkerekedtek majd felkiáltott és a csuklójához kapott.
-Te őrült vagy!-mondogatta,miközben még mindig a fájós részt szorongatta.
-Legalább most megtanulod,hogy nem illik egy hölgyet a házában,a saját szobájában terrorizálni-nyújtottam ki a nyelvemet rá.
-Te hölgy,mi? A tulajdon kisújjam nőiesebb mint te valaha is leszel.-mosolygott gonoszan.
-Na jó ez rohadtul nem ért.-húztam össze a szememet majd hozzávágtam egy párnát és kifutottam a szobából.
