Run-Out of the World

Part 3

Egy hatalmas lökést éreztem oldalról, ezután pedig rögtön el is terültem a hideg aszfalton. Egy hatalmas villanás után, minden elsötétült.

Minden sötét. Nem látok semmit, csak tompa hangok játszódnak le körülöttem. Ismeretlenek ezek a hangok. Egy gép pittyegése, zökkent vissza a valóságba.
Lassan nyitogatni kezdem a szemem, először minden homályos, de lassanként egyre élesedik a szemem előtti kép.

Fehér köpenyes embereket vélek megtekinteni, amint körülöttem sürögnek-forognak.
Hirtelen éles fájfalom hasít a fejembe, mire felszisszenek, így az orvosok is észreveszik, hogy felébredtem.
-Jónapot Kisasszony!-köszönt az egyik.
-Mi történt?-tértem rögtön a tárgyra.
-Önt elütötte egy autó, és egy hete kómába volt, eltört a jobb karja, megrepedt három bordája és agyrázkódást szenvedett. Emellett kisebb-nagyobb zúzódások és sebek borítják az egész testét.-darálta el.
Próbáltam felülni az ágyon, de hiába erőlködtem nem sikerült. Gyenge és tehetetlen voltam.
-Mikor mehetek haza?
-Az még sok idő Kisasszony!-nevetett.-Legalább még egy fél hónap.
Felnyögtem, és újra becsuktam a szemem, hátha visszazuhanok a kómába. Abba a kellemes és nyugodt világba, ami már majdnem a halál.

A napok gyorsan teltek és az állapotom egyre javult. Az orvosok aztmondták, hogy szükségem lesz egy pszcihológusra, hogy felmérje az emlékezetvesztésem állapotát, és egyéb lelki problémáimon segítsen.
Ma lesz az első találkozásom az agykurkászommal, amit kicsit sem várok.

Eljött a délután három óra. Az ajtó melőll sok gyors lépt hallatszott és nemsokára megjelent egy apró termetű, kellemes megjelenésű nő.