Switched

Öt

Nora szinte sokkosan meredt a fiaira, aki egymáson hevertek. Meglehetősen intim pózban talált rájuk, és szinte mérget mert volna rá venni, hogy látta az ajkukat összeérni. Lehunyta a szemét, és reménykedett benne, hogy mire újra kinyitja, a jelenet eltűnik. Ám ez nem történt meg, a fiai még mindig ugyanabban a testhelyzetben voltak, mint néhány pillanattal azelőtt. Ám ezúttal már ők is észrevették a jelenlétét, és megilletődve meredtek rá.

- Mi az anya? –kérdezte higgadtan Dominick, miközben átfordította magukat, hogy Jamie kerüljön alulra.

Ennyi lett volna az egész? Birkóznak a földön, és csak ő reagálta túl az egészet? De akkor mitől olyan piros Jamie arca? És a csók... Vagy elképzelhető lenne, hogy csak a fáradtság miatt csak hallucinált?

- Mit csináltok? –kérdezett rá, a lehető legközömbösebben fogalmazva.

- Jamie elvett tőlem valamit, ami az enyém, és addig nem megy el innen, ameddig vissza nem adja azt. –felelte az idősebb fiú nyugodt hangnemben.

Nora a fiú arcán kutatott bárminemű árulkodó jel után, ami esetleg arra utalna, hogy a fia mellébeszél. De a fiú vonásai semmitmondóak, szinte már szoborszerűek voltak. Szégyen, vagy sem, nem tudta megmondani biztosra, hogy a tinédzser fia hazudik-e neki. Vagy nagyon jól csinálja, vagy csak ő lett túlságosan is paranoiás az elmúlt évek alatt. Vádolni viszont semmivel sem akarta őt. Úgy döntött, belemegy a játékba.

- És, mi lenne a vita tárgya, ha nem titok?

Jamie a testvére alatt egyre kényelmetlenebbül érezte magát, Dominick teste teljesen a parkettához szorította őt. Érezte, hogy lángol az arca, teljesen felfokozott hangulatban volt, és az adrenalin miatt csak azért sem akart lelohadni neki alul. Ha a fiú most legördülne róla, biztos, hogy lebuknának. Nick pedig, hogy még élethűbbé tegye a sértett fél féle alakítását, a fiú kezeit a feje fölé szorította. Bár ne tette volna! Beugrott a fiúnak, mikor Simon tetőén voltak, és hasonló pózban feküdt, csak a kezeit egy öv kötötte össze. Ettől az emléktől elmosódott benne valami határ, ami eddig az erotikusabbnál erotikusabb fantáziákat segített megfékezni kettejükről. Egyszerűen, abban a pillanatban minden ellene dolgozott! És az anyja végig nézte a szenvedését...

- A tekintélyem! Jamie ma csúnyán beégetett a suliban a barátaim előtt, és ő is jól tudja, hogy ezt most nem ússza meg szárazon. –hajolt fénylő szemekkel közelebb a szőke fiúhoz.

Jamie nagyot nyelt, és magában igazat adott neki: ha ez így megy tovább, valóban nem ússzák meg szárazon. Egyre szaporábban, és egyeletlenül kapkodott levegő után. Nagyon remélte, hogy nem most fog pánikrohamot kapni. Még egyszer régebben előfordult vele, és az biztos, hogy azt Nora is kiszúrná. Próbált minden erejével a légzésére koncentrálni, és nagyjából normálisan venni a levegőt.

- Dominick, ne terrorizáld Jamiet! Biztosan nem direkt mondta, vagy tette, amit tett. Szállj le róla, ő pedig bocsánatot kér, és megbeszéljük. –utasította a fiút Nora.

Dominick lefagyott e szavak hallatán. Csapdába esett. Nem gördülhet le Jamieről, konkrétan egymásnak nyomódik a merevedésük, bukta lenne az egész! Lázasan gondolkozott valami terven, és már a beletörődés gondolatával játszott, lefutottak az agyában a lehetséges védőbeszédek, amikor megszólalt a csengő, és az anyukájuk egy utolsó sokat sejtető pillantást vetett rájuk, majd elsietett ajtót nyitni.

Egy héttel később sor került Nataniel és Nora eljegyzési partijára. Noráék házában gyűltek össze a meghívott vendégek, barátok, rokonok, és munkatársak. A férfi két fia, Tate és Ash is eljöttek az eseményre, és miután Jamie mindenkinek bemutatkozott, a nappali felé vette az irányt, az asztalnál lévő üres székek felé.