Lehull az álarc (Félbehagyott)

4.Fejezet: Szünni nem akaró könnyek

Adrien egy kellemes illatot érezve nyitotta ki a szemeit. Egy pillanatra azt hitte a mennybe került, de aztán rájött, hogy egy ismerős rózsaszìn szobában találta magát, az ágyon fekve. Marinette aggódó arccal figyelte a fiú minden egyes kis mozdulatát ahogy felül, s lassan néz végig magán. Adrienről hiányzott a pólója, helyette viszont a hasa és válla vastagon be volt kötözve, homlokáról pedig vizes  borogatás esett a takaróra.
-M..mi történt velem?-nézett a fiú kábán.
-Katica hozott téged ide, azt mondta hogy egy akumatizált ember támadásában sérültél meg... együtt elláttuk a sérüléseidet majd el kellet mennie. -füllentette a lány remélve hogy társa nem emlékszik semmire.
-Ez fura...az utolsó amire emlékszem az az hogy az Eiffel torony tetején voltam.. -feküdt vissza Adrien az ágyra.
Marinette tisztán látta, hogy barátja mennyire gyenge és fáradt ezért gyorsan beadott neki egy fájdalomcsillapítót, majd magára hagyta a fiút. Adrien kábán bambulta a mennyezetet, próbált pihenni azonban valami hiányérzett támadt benne. Egy darabig csak gondolkodott, majd mikor felemelte bal kezét döbbenten bámulta csupasz gyűrűs úját. Riadtan pattant ki az ágyból és kétségbeesetten hívogatni kezdte Plagg-ot, a kis kwami azonban nem bújt elő sehonnan. Pánikolva rohant ki a házból és a zuhogó esőben kezdte el keresni barátját.
-Plagg! Plagg ez nem vicces gyere elő!
Hívogatta kiabálva a kis macskát reménytelenül.
Ekkor Katica lépett a fiú mellé,s megfogta a vállát:
-Adrien....Feketemacska... sajnálom. De ígérem visszaszerezzük a gyűrűdet.
Adrien egy pillanatra Katicára nézet majd elfordította tekintetét és a semmibe meredve térdre hullot:
-Elvitték Plagg-ot...elvitték őt...minden miattam történt, mert nem tudtam vigyázni rá....mert gyenge vagyok...-zokogott a fiú halkan és kövér könnycseppek buggyantak ki szemeiből.
-Nem a te hibád volt, Halálfej így is kishíján megölt. -ölelte át Katica a fiút.
Adrienre hatástalan volt a lány vígasztalása, csak zokogott szüntelenül. Katica nagy nehezen rávette,hogy elinduljanak Adrien házába a fiú pedig néma bólintással hagyta hogy a hős átrepítse mindkettejüket Párizs utcáin. Adrien apja nem volt otthon,így nyugodtan mehettek be a fiú szobájába. Katica anyai szeretettel gondoskodott a fiúval, kicserélte a kötését -amely alatt sebeit már rég összevarrta- majd áttörölgette nedves bőrét, majd száraz ruhába bugyolálta. Adrien csak élőhalottként hagyta hogy kollégája ápolja, az egyetlen önnáló mozdulata az volz mikor eldőlt az ágyon akár egy zsák krumpli. Katica gondosan betakargatta majd pár percre elszaladt, s egy tálca levessel és két forrócsokival tért vissza a fiúhoz. Letette az ágy meletti asztalhoz majd miután Adrienbe eröltette a levest együtt itták meg a forrócsokit. Végig nem szóltak egymáshoz, szavak nélkül is megértették a másikat. Adrien gyötrődve grimaszolt, s szívét elárasztotta a kétségbeesés és az önmarcangolás. Katica nem bírta tovább nézni ezt, felállt és a nyitott ablakhoz lélett.
-Visszahozom neked a kwamid. Addig nem nyukszom amig nem látlak vele újra mosolyogni.
-De egyedül nem mehetsz, túl veszélyes, nem engedem! -lépett mellé Adrien s megagadta a lány bal csuklóját majd elhúzta az ablakból.
-Akkor is, nem hagyom hogy szenvedj itt. -nézett Katica a szomorú zöld szempárba.
Ebben a pillanatban egy alak ugrott be az ablakon. Bronzos bőrét koromfekete ruha takarta, kapucnia alól fekete tincsek és cicafülek kandikáltak ki, arcát maszk takarta, s hosszú macskabajszok meredeztek ki, háta mögül pedig hosszú farkinca látszott ki.
-Hello Katica, a füllbevalódért jöttem. - szólalt meg ismerős hangon.
-Plagg te vagy az?-nézett rá Adrien kikerekedett szemekkel.
A fekete hajú srác morcos ábrázattal nézett egykori gazdájára s ellökte:
-Én nem Plagg vagyok, a nevem Fekete Gyilkos. -nézett farkasszemet Adriennel.
Katica yoyo-ját elővéve állt Adrien mellé. Készenállt a csatára még akkor is ha Adrien kwamijáról van szó.
-Adrien menj innen!-rivalt rá Katica a fiúra, aki sokkos állapotban figyelte akumatizált kwamiját.Szeméből ismét könny csordult ki.