Stay ↠Suga დ Rap Monster↞ *Befejezett*

Mistake?

10

Yoongival boldogan léptünk be a nappaliba a hűvös nyári éjszakából.
- Namjoon? – kiáltottam. Mindenképpen beszélni szerettem volna vele. Legnagyobb meglepetésemre senki sem volt otthon. Megvontam a vállam, majd a fürdőszoba felé indultam, azzal a céllal, hogy megmossam a kezemet. Furcsa hangok szűrődtek ki az ajtó túloldaláról, ráadásul Blue is nyüszített, és az ajtót kaparta. Lassan benyitottam. Namjoon a kád szélén ült, lehajtotta fejét, és alig hallhatóan szipogott. Megjelenésemre felkapta a fejét. Gyönyörű szemeiről azonban hamar a vérző alkarjára terelődött a tekintetem. Gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót.
- Namjoon, te mit csinálsz? – kérdeztem, előre félve a választól. Ismét lehajtotta a fejét, miközben esetlenül próbálta eltakarni előlem a karján éktelendő vágást. A számba haraptam, majd jobb ötlet híján mellésétáltam és közel ültem hozzá. Lassan rám pillantott, majd szólásra nyitotta a száját.
- Nem tudom – suttogta, majd bizonytalanul megrázta a fejét, és óvatosan magához húzott. Kicsit közelebb csúsztam hozzá. – Csak hiányzol – mondta, továbbra is halkan.
- Akkor miattam – nyeltem nagyot. A gondolat, hogy Namjoon miattam érzi rosszul magát, belülről fojtogatott.
- Nem, miattam – válaszolta. Felpillantottam rá, hátha ki tudok olvasni valamit a szemeiből. – De máris jobb – varázsolt magára egy aprócska mosolyt. Én is megengedtem magamnak egy vérszegény nevetést, majd a fürdőszobaszekrényből előkutattam az elsősegély-készletet.
- Nari, fölösleges, jól leszek.
- Tudom – mondtam, és a fáslival már el is kezdtem bekötni a kezét. Ahogy egyre feljebb ment a kötés a karján, úgy közeledtem hozzá apró léptekkel, melyeket szinte észre sem vettem. A pillanatban, mikor elkészültem a művemmel, felnéztem rá. Csak ekkor realizáltam, hogy mindössze centiméterek választanak el minket egymástól. Nam a kezeit átvetette a derekamon, majd a reakciómra várva fürkészte a szemeim. Abban a pillanatban újra eszembe jutott az első csókom, és hirtelen újra át akartam élni. Elmosolyodtam, a fejem pedig a vállára hajtottam. Közel húzott magához, mintha sosem akart volna elengedni. Bár, ha őszinte akarok lenni, legszívesebben én is megállítottam volna a pillanatot. Percek óta álltunk így, mikor Namjoon mocorogni kezdett. Picit elhúzódtam tőle, azt gondolva, hogy számára ennyi elég, volt ám ekkor újra közeledni kezdtünk egymás felé.
- Nem kéne – mondta, mikor már alig volt köztünk levegő. Amint kimondta, ajkait az enyémnek préselte. Óvatosan csókolt, mintha törékeny baba lennék. Mikor elhúzódtunk egymástól, arcomra apró pír ült ki.
- Mennem kell – suttogtam, apró mosollyal a számon. Nam bólintott, én pedig elhagytam a fürdőt. Mosolyogva dőltem neki a falnak, majd csúsztam le a földre. Még mindig verdestek a gyomromban azok a bizonyos pillangók. Jókedvűen mentem be a hálóba, ahol Yoongi várt. Yoongi. Basszus. A mosoly egyből lehervadt az arcomról, és le is hajtottam a fejem, amilyen gyorsan tudatosult bennem az egész.
- Mi a baj, Nari? – kérdezte Yoongi egészen közelről.
- Én sajnálom – mondtam. – Csak Namjoon... - próbáltam folytatni.
- Megcsókoltam – hallottam magam mögül Nam hangját. Yoongi arca vörösbe váltott, majd idegesen kiment a szobából. Utána akartam indulni, de Nam megállított.
- Hagyj neki egy kis időt, meg fogja érteni.
- Ígéred? – néztem fel rá aggódva.
- Ígérem – válaszolta.

All the love, Ch