Stay ↠Suga დ Rap Monster↞ *Befejezett*

Where is Galen?

07

Lassan teltek a napok, a kiadóval nagy ügyintézésben voltunk, Blue elkapott valami betegséget, a srácok pedig önállósodni kezdtek a környéken, és a buszozásba is belejöttek. Sugával pedig egyre több időt töltöttünk együtt, de próbáltunk figyelni arra, hogy a többieknek ne legyen feltűnő a dolog. Romantikázni általában késő este tudtunk csak, vagy ha kettesben mentünk el valahova, például vásárolni. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy beleszerettem. Nem lassan, apró részletekben történt, és nem is első látásra szerelem volt. Kicsit furán nézett ránk egy-két fan az utcán, amikor rajtakaptak minket, hogy kéz a kézben járkáltunk, és állítom, hogy ha felismertek volna, már ezerrel kaptam volna az utálkozó üzeneteket és kommenteket. De, mivel teljesen átlagos az arcom, és nem vagyok egy túlságosan ismert személyiség, elmaradtak a szomorúbb napok, amiket az általános utálat okozott volna.

Éppen ez elmúlt egy hét eseményein járt az eszem, miközben nagyban üvöltött a fülemben a Just One Day. Szememet behunytam és így vártam igazából a csodára, ami meg is érkezett, a vállamat bökdöső Suga képében.
- Ébren vagy? – kérdezte, miután kihúzta a fülemből a zenét.
- Hé, most ment a kedvenc részem – kezdtem nyavalyogni, mire lepisszegett.
- Mindenki alszik, szóval csendesen – mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
- Hova megyünk? - kérdeztem, mikor a fürdő előtt lopakodtunk.
- Mutatok valamit – mondta suttogva, majd összefonta kettőnk ujjait és így húzott maga után. Apró mosollyal vettem tudomásul, hogy nem csak a nappaliban szeretné megmutatni, hogy Jin és J-hope milyen aranyosan alszanak egymás mellett. Végül, a vendégszoba előtt addig erőszakoskodott, amíg be nem csuktam a szemem. Innentől jóval óvatosabban haladtunk tovább, míg meg nem éreztem a – zokni híján – csupasz talpamon a nemrég lenyírt és harmatos fű lágy masszírozását.
- Kinyithatod a szemed – mondta Suga, most már normális hangon. Engedelmeskedtem neki, és akkor elém tárult a napfelkelte. Az ébredező nap sugarai az eget színesre festették.
- Ez gyönyörű – préseltem ki magamból hosszú hallgatás után. – Honnan tudtad, hogy szeretem a napfelkeltét? – kérdeztem tőle, még mindig a kora reggeli nap által sugárzott meleg fényben sütkérezve.
- Amikor részeg voltál, valami olyasmit mondtál, hogy mennyire alul vannak értékelve a napfelkelték. Ebből gondoltam – mondta, kicsit szégyenlősen. – És akkor most mit csinálunk? – dobta fel.
- Hideg van – mondtam kis hallgatás után. Rajta sem volt pulcsi, így kitárta kezeit, mintha arra kért volna, hogy bújjak hozzá. Én persze bágyadt mosollyal engedelmeskedtem a néma kérésének és olyan szorosan hozzásimultam, amennyire csak tudtam.
- Furcsa vagy virágok nélkül – jelentette ki. – Honnan jött ez az egész korona-mánia?
- Amikor negyedikes voltam, eldöntöttem, hogy ha majd nagy leszek, akkor én leszek a tavasztündér. Persze később rájöttem, hogy ez az egész hülyeség, de akkor már hozzám nőttek a koszorúim, szóval végül is így lettem én a tavasztündér – meséltem neki.
- Az én tündérem... - suttogta, majd lassan közeledni kezdett felém. Mindketten lehunytuk a szemünket... és akkor indult be a locsoló. Halk sikoly hagyta el a szám, majd Suga után berohantam a házba, ahol egyszerre szakadt ki belőlünk a nevetés.
- Ennél jobb meglepetést el sem tudtam volna képzelni – dicsértem meg az egyébként tényleg zseniális ötletét.
- Azért akkor jobb lett volna, ha kicsit később indul el a locsoló – vágta rá. Küldtem felé egy ragyogó mosolyt, majd elindultam a fürdőbe. Elvégre senki sem szeret úgy kinézni, mint egy vizes kutya.

Később, mikor végre mind kivergődtünk az ágyból, Jimin kissé gondterhelt arccal lépett ki a fürdőből egy lila pólóban, és egy fura, zöld rövidnadrágban.
- Haver, elkapott a vécé? – kérdezte tőle Rapmon.
- Randim lesz, és nem tudom, mit vegyek fel – nyavalygott olyan arccal, mintha ezen a randin állna a heti ételadagja.
- Majd én... - állt fel Jungkook.
- Hyung, te ehhez kevés vagy – mondta Jiminnie. Pech, de én pont oltogatós kedvemben voltam.
- Hyung, te ehhez kevés vagy, mint apácazárdában a fitymacsattogás – fűztem tovább a mondatát.
- Tudod, én elismerem, hogy kevés vagyok – kezdett bele a sértett Kookie. – De ez esetben én vagyok az önkritikád – fejezte be egy díjnyertes mosollyal. Ilyen közel volt ahhoz, hogy megnyerje az oltogató versenyt.
- Na, azért nehogy már a mama szedje szét a pitbullt.
- Oké, ide már tűzoltó kell – zárta le J-hope a témát. Tehát én győztem. Ennek megfelelően a nyertesek boldog mosolyával indultam Jimin irányába, azzal a céllal, hogy valamennyire rendbe szedjem őt. Mert sajnálatos módon tényleg úgy nézett ki, mintha megölelgette volna őt a vécé.
- És ki a szerencsétlen hölgy? – kérdeztem Jimint, miközben valami használható után kutattam a cuccai között.
- Miért szerencsétlen?
- Mert elbűvölöd, aztán meg otthagyod, vagy csak szimplán sosem találkoztok többet – magyaráztam neki.
- Ő most más. Olyan szépek a szemei. És ahogy a nap megcsillan a haján. Tudod, vörös a haja. Meg azok a halványrózsaszín ajkai – ábrándozott boldog mosollyal. Még sosem láttam őt így beszélni egy lányról. Tehát ez most tényleg komoly.

Jiminnie már útra készen üldögélt az ágyán egy fehér pólóban, farmerben, sötétkék dzsekiben (ami igazából csak arra kell neki, hogy majd odaadja a lánynak), fekete sapiban és Adidasban. Boldogan néztem végig rajta. Lehet, hogy majd most egy picit meg fog komolyodni.
- Nari, csörögsz – kiáltott Jin a nappaliból. Kirohantam a vendégszobából, egyenesen a másod-vendégszobává avanzsált társalgóba, ahol tényleg rezgett a kávézóasztalon hagyott telefonom, amin anya neve villogott.
- Édes jó istenem, mit vétettem ellened? – kérdeztem suttogva. – Mindenki kusdi, anyámmal beszélek – kiáltottam, majd felvettem a telefont.
- Szia, kincsem – hallottam anya ideges, és aggódó hangját.
- Mi történt? – kérdeztem.
- Tudod, amikor átjöttél legutóbb, utána Galen elment bulizni. És azóta nem jött vissza – mondta fokozatosan elhalkulva. – A rendőrség szerint még a régi... ismerősök tüntethették el.
- Jesszus.
- És te is veszélyben lehetsz.

A rettentően pozitív hangulatú telefonbeszélgetés után szerintem teljesen érthető okból borultam ki. A fiúk nagy része megértette, hogy most a lehető legkevésbé sem szeretném toronyba zárt hercegnőként élni az életem. Ez alól kettő kivétel volt, Suga és Rap Monster személyében.
- Akkor most gondolom, hogy egész nap őrködni fogtok – gondolkodtam hangosan, mikor már két órája ültek az ágyam mellett, míg én szorgalmasan írtam.
- Hozzak egy teát? – kérdezte Yoongi, mire én a fénysebességet megalázó gyorsasággal bólintottam.
- Te meg Suga együtt vagytok? – kérdezte Namjoon egy halvány mosollyal az arcán.

Rap Mon szemszöge:

- Te meg Suga együtt vagytok? – kérdeztem Naritól.
-Azt mondta, hogy szeret, és nagyon bejön nekem is – mondta Nari. Egy pillanatig csak néztem a szemeibe. Ugyanolyan kékek voltak, mint régen, és ugyanolyan szerelmesen ragyogtak, mint akkor. És ez belül apró darabokra tört.
- Akkor mire vársz? Ha szeretitek egymást, semmi sem áll az utatokban – bíztattam mosolyogva.
- És már kész is van a tündér kisasszony melengető és védelmező teája – jelentette ki Suga, mikor egy bögrével lépett be a szobába. Ő is vidámabbnak tűnik. Most nem olyan, mint egy örökké fáradt nagypapa. Sokkal inkább mint egy teljesen nem normális tini. Narira pillantottam. Kissé lehajtotta a fejét, de így is látszott az arcán egy halvány pír.
- Mindjárt jövök – mondtam, majd a fürdő felé indultam. Nari és Suga. Azt hittem, hogy ha újra találkozunk, minden olyan lesz, mint tizenegyedikben.
- Hyung, minden oké? – kérdezte V, mikor elhaladtam mellette. Halvány mosollyal az arcomon bólintottam, majd beléptem a fürdőbe. A csapra támaszkodva néztem magam a tükörben. Végül, mikor meguntam ezen tevékenységem, megmostam az arcom hideg vízzel, majd visszamentem Narihoz. Felőlem akármi történhet, akkor sem hagyom magára.

All the love, Ch