The Hunter (A Vadász) HUN

Utolsó pillanat..

A barátját még megértettem volna.. Na de, hogy rajta kívül, még több bűnözőt is "megment".. Nem gondoltam volna.

Ahogy a bátyám kezdett egyre jobban uralkodni és kiélni azt, hogy van egy kis hatalma, úgy fordult meg az én kis világom. Szerelmem pár napja elárulta nekem, hogy gyermeket vár. Egy ideje tervezte, hogy közli velem, de összedolgozott Arthurral és ő mondta neki, hogy legyen számomra meglepetés. Ez a bosszú, amiért leszúrtam?

A baba miatt, még kevesebb időm volt foglalkozni azzal, amit a bátyám művelt ez idő alatt. Ráhagytam a döntéshozatalokat egyes ügyekben, vagyis.. ő kezében volt az ország, ami meg is látszott.

Minden kötelességet elszalasztotta. Csak nemesekkel, nagy urakkal volt hajlandó tárgyalni. Ha egy egyszerű földműves könyörgött adományért, megkergettette a kutyákkal. Több foglyot is szabadon bocsájtott. Arthur végig ott volt, de nem szólt nekem. Hagyta, hogy had örüljek a leendő gyerekemnek. Ha már itt tartunk.. A bátyám és a felesége egymáshoz sem szóltak. Amíg a férj nőről nőre járt, a feleség otthon sírt és dühét a szolgálókon vezette le. Nem is jósoltak nekik mást...

Édesapám nagyon megörült, mikor rögtön tudattam vele a jó hírt, miszerint unokája lesz. Már csak azon izgult, hogy kisfiú legyen.

A bátyám már javában kiépítette a rémuralmát, mikor nekem ez feltűnt. Ismételten kiabáltam dühömben, és próbáltam elkerülni ilyenkor a várandós feleségem, nehogy megint vele kiabáljak. Arthur szerencsétlenségére és rossz időzítésére, pont akkor járt arra, amerre én.

-Miért nem szóltál nekem, mikor a zsarnok bátyám terrort épített ki?! Vagy tudok még jobbat.. Miért nem beszéltél a fejével?? Válaszolj!-kiabáltam. Az egész terem az én hangomtól visszhangzott.

-Nem akartam megzavarni örömét a..

-De akkor is szólhattál volna, vagy legalább figyelmeztethettél volna, ha már voltam oly gyenge és kedves, hogy a tanácsadómnak neveztetlek ki! Tudtommal ez is a feladataid közé tartozik, hogy értesítesz ha valami nem jól működik!-vágtam a szavába. Ilyenkor nem lennék a helyében..

-Sajnálom..-nézett a szemembe.

-Sajnálhatod is! Azonnal üzenj a bátyámnak, hogy beszélni akarok vele. És az egyik őrnek is.. hátha nekem jön, vagy fordítva..-hagyom ott ezzel a mondattal.

Felmentem a lépcsőn, egyenesen az én kis irodámba, ahol a papírok egymás hegyén-hátán álltak sorba. Ennyi mindent történt volna, ilyen rövid idő alatt?

Kopogás. Ajtó recsegés. A bátyám lépett be, nyomába az egyik őrrel.

-Minek hívtál? És mit keres itt az egyik gorillád? Ennyire nem bízol bennem?-nevetett, miközben leült a velem szemben lévő székre.

-Véget kell vetned az egésznek. Nem tarthatsz mindenkit félelemben! Szinte jót nem is tudok mondani, hogy mi történt az idő alatt, mikor egyedül te uralkodtál! Káosz az egész..-válaszoltam az első kérdésre.

-Nem te mondod meg mit csinálhatok. Elvégre ugyanolyan jogom van, mint neked.-vigyorgott.

-Ebben igazad van. Csak hogy nekem is van beleszólásom, hogy miképp döntesz az ügyekben!

-Állj csak meg! Neked lehet szavad, de ha én tiltakozom, akkor azt felejtsük el? Tudtommal te is egyedül döntöttél akkor..- utalt a felakasztott barátjára.

-Az más volt! Ő megérdemelte!-álltam fel a székemből. Kezd felidegesíteni..

-Miért volt más? Te dönthettél nélkülem, de én nem? Szerintem legalább is ez igazságtalan volt.. Én csak visszaadtam azzal, hogy nem törődök a pórnéppel, veled ellentétben.-mondta. Vagyis ez a nagy bosszú? Az ártatlanokat büntetni, és a bűnösöknek segíteni?

-Rendben. Akkor legyen így.- néztünk farkas szemet.- Döntsenek akkor ők! Joseph!-intettem az őrnek.-Szólj Arthur-nak, hogy értesítsen mindenkit..

-Ha én nyerek.. te lemondasz.. De ha fordítva..-gondolkozik a bátyám, hogy meg e éri neki.-Rendben. De akkor a börtönből is lehet szavazni!

-Akkor szépen itt maradsz az irodámba, ne tudj senkit lefizetni. Se te, se én nem tudunk így csalni. Elfogadod még így is?-kérdeztem.

-Igen. Kezdődjön a harc!-nyújtotta felém a kezét. Megráztam, de ő magához húzott.-De utána ne sírj, ha mégsem sikerül a terved..-suttogta a fülembe.

Elsétált a szekrényemhez.

-Nem találsz benne semmilyen alkoholos italt.. Előre szólok.-mondtam. Egy nagy sóhajjal díjazta kijelentésem és visszaült a székbe. Látszott rajta, hogy már most unja, velem ellentétben, mivel én az iratokkal voltam elfoglalva.

-Milyen férfi az akinek nincs eldugva valahol legalább egy üveg whisky! Biztos, hogy nem húgom van?-kérdezte 5 perc elteltével. Nem figyeltem fel sértegetésére, de mikor már nyolcadjára sóhajtozott..

-Mindjárt szólok, csak fejezd be!

-Nem mehetsz ki, okoska!-emlékeztetett az alkunkra.

-Nem is vetted észre, hogy mindig van az irodám előtt legalább 2 őr? Egyik elmegy neked az egyik cselédhez alkoholért, a másik pedig addig jobban figyel.-válaszoltam, kijátszva az egyezségünket.

Kinyitottam az ajtót. Mindkét őr felém fordult.

-Egyikőtök lenne olyan kedves és elmenne az egyik cselédhez alkoholért, hogy ne kelljen a bátyám idegesítő sóhajtozását hallgassam?-mondtam, egy mosollyal, hogy még hatásosabb legyen.

A magasabb egyből elindult a konyha felé.

-Főnök! Az édesapja üzente önnek pár perce, hogy látogassa meg! Nem akartuk zavarni a bátyával való társalgást, ezért nem mondtunk hamarabb.-jelentette az alacsonyabb.

-Jamees! Mi tart ilyen sokáig a mamutnak? Mindjárt szomjan halok!-kiabált a bátyám.

-Mindjárt hozza!-válaszoltam. Visszafordultam az őrhöz.-Leghamarabb holnap vagy holnapután tudom meglátogatni, attól függ meddig tart ez az egész. Oh és.. Szólj Arthurnak, hogy minél előbb jöjjön az irodámba! Sürgős!-utasítottam a fiúnak.

Visszamentem a szobába. Elkezdtem írni a válaszlevelet, az egyik vagyonosabb úrnak, mikor kopogtak.

-Gyere!-kiabáltam.

Egy fiatalabb lány jött be az ajtón, kezében az üveg, amivel boldogabbá tette a bátyám.

-Nem akarsz maradni, angyalom?-mérte végig a szolgálót, Adam.

-Sajnálom.. de vissza kell mennem..-nyögte ki a szavakat félénken.

-Nem mehetsz! Maradj itt és suttogd ezerszer is a nevem..-vetette be azt az egy mondatot, amit megjegyzett az iskolából.

-Hagyd békén!-néztem fel a papírok közül.-Nem látod, hogy fél?

-Dehogy fél! Csak kéreti magát! És ne szólj bele az én dolgomba!!-tiltakozott.

-Kérem..-könnyezett be a lány szeme.-Ne tegye ezt..

-Nem te döntesz, drága..-szorította még jobban a kezét. Elkezdte csókolgatni.

-Fejezd be!-kiabáltam a bátyámra.-Engedd el, had menjen dolgára!

Harmadik figyelmeztetésre elengedte, a lány pedig sírva rohant ki az ajtón. Ránéztem a testvéremre aki értetlen arcot vágott.

-Most mi az? Én már nem is szórakozhatok? Milyen rossz házigazda.. Nem ad inni a vendégnek és még szórakozni se hagyja..-morgott.

-Végig is szoktad gondolni, hogy mit ejtesz ki a szádon?-nevettem.