*Bip Bip Bip*
Erre a szörnyen idegesítő hangra nyitottam ki szemeim. Hangokat hallok, először halkan, majd felerősödnek.
- Kicsim, hála az égnek, hogy jól vagy... - borul nyakamba, drága anyám. Apám persze nem volt itt. Miért is lett volna? Nem érdeklem...
- Jól vagyok, igen. - felelem. - Hogy kerültem be?
- Hát. Egy vadász hozott be. Elmondása szerint látott egy szarvast, le akarta lőni, de az állat félre ugrott és téged talált el a golyó a lábadon. Erősen vérezni kezdett és a hirtelen vesztett vértől elájultál. - magyarázta anyu, én meg csak néma csendbe hallgattam.
- Mikor mehetek haza? - kérdeztem azt ami a legjobban érdekelt.
- Hát, orvosok azt mondták pár napra még bent tartanak megfigyelni és utána haza engednek, persze, azért nem sokat sétálhatsz még. Fájdalmas lenne, amit te se szeretnél szerintem. - hadarta, mire csak bólintottam. Szóval chillelnem kell ebbe a retek fészekbe. De jó... Ennél a nap már nem lehet rosszabb. Gondoltam én.
- Hölgyem, a látogatási ideje lejárt. Kérem, hagyja a beteget pihenni. - szól egy olyan 20-30-as éveidben járó nő.
- Holnap is jövök. Szia Kincsem. - búcsúzik el anya, majd egy puszit nyom a homlokomra. Végül meg kimegy az ajtón. Nem sokkal később ismét belép egy nővér, tálca van a kezébe, rajta egy tállal és kis üveggel.
- Tessék, hölgyem, evés után a gyógyszerét vegye be! - utasított a nő, s már el is ment. Hál' Isten. Most nincs hangulatom senkihez se. Pláne nem Jenhez. Legyen csak a barátjával, úgyse kellek én fölöslegnek...
...
Bevettem a gyógyszerek, megettem a kaját és elaludtam. Ennyire emlékszem mikor felébredtem. #Lifestylegoals
Kopogtak az ajtón és a doki jelent meg, nyomában egy vén szipirtyóval, gondolom valami ápoló akar lenni, vagy mi a bánat.
- Szervusz Miss Knight. Hogy érzi magát? - kérdezte a doktor kedvesen. Meglőtték a lábam, csak feküdni tudok. Bazdmeg, szerinted hogy érzem magam? - gondoltam magamban, de inkább nem mondtam ki.
- Remekül, uram... - válaszoltam egy álmosoly kíséretében. Mosolyogjon a halál.
- Nagyszerű. Ha minden jól megy, a héten akár haza is mehet. - lapozgatta papírjait. - Most viszont hagyom még pihenni. - közölte, majd a nyanya kíséretével kiment a szobából. Félre értés ne essék, nincs bajom a nénikkel, de ez gonosznak tűnt.
Nem telt el fél óra és ismét kopogtak. Mi a faszom van már? Most mindenkinek fontos lettem..?
Legjobb barátnőm lépett be félénken az ajtón, egy csokor virággal és "Gyógyulj meg!" lufival a kezében. Persze nem egyedül, jött drága barátja, Jack és... Aaron. Uram isten. Mit keres ez itt?..
YOU ARE READING
Magányos Utakon
Teen Fiction"Álltam az előtt a kibaszott lépcsőház előtt és néztem ki a fejemből. Elegem volt. Mindenből. Az otthoni körülményekből, hogy anyámmal folyton veszekszünk. Hogy a barátaim hanyagolnak, mostanában. Hogy akiért oda-vissza vagyok, észre se veszi, vagy...