Nyár még csak most kezdődött, én meg máris unom. De komolyan, ebből álltak eddig a napjaim: felkelek 11-kor kb, eszem, visszafekszem, alszom, filmet/sorozatot nézek, alszom, beszélgetek haverokkal, megint alszom, eszek ismételten, majd elalszom. Igen, ez életmód a javából, tudom. Ilyen az ha valaki enyhén antiszoc. És én az is vagyok. De nem zavar. Legalább beteljesítem az életcélom, miszerint mormota leszek. Minden ember álma.
*RIIIING RIIIIING*
- Baszd meg magad Jen. - mondom a telefonba legjobb barátnőmnek.
- Neked is szia Jane. - köszön nevetve, mire nem mondok semmit.
- Mit akarsz? - nyögöm ki néhány másodperc után.
- Nincs kedved kijönni? - kérdezi már kevésbe vidáman.
- Kimehetek. Mikor?
- Akár most? - kicsit félt a válaszomtól ahogy hallottam.
- De ugye Jack nem jön? - kérdeztem, és vonal másik végén némaság lett. Szóval jönne.
- Szóval de. - mondtam pár perc után. - Én nem megyek akkor. Szia Jenny. - köszönök el barátnőmtől, majd kinyomom a hívást.
Na erről beszéltem. Hanyagol. Ő is. Mindig, mindenhol ott van Jack. Mindig. Ez nem vicc. Mióta Jennifer bepasizott, velem alig van. Pedig állítólag legjobb barátnőm vagyunk. Állítólag. Már nem tudom. Nem érzem, hogy azok lennénk.
*RIIIIING RIIIIIING*
Telefonom ismét vad dalolászásba kezd. Felemelem és Jen neve villog a kijelzőn, sokáig tartott neki rájönnie, hogy megszólaljon...
Kinyomta és lenémítottam. Nem volt kedvem ma már senkivel se beszélni. Mégha Ő írna, se érdekelne. Na jó, ez hazugság. Ő neki felvenném. De csaaaak neki. Bár ő úgyse fog írni nekem. Sose. Miért is írna?
...
Már egy jó pár órája döglődtem, amit meg is untam. Lemásztam ágyról és odakúsztam a szekrényhez és összedobtam egy csinos, mégis laza outot. Lementem a konyhába, ittam egy kávét, felmentem a fürdőbe fogat mostam, fésülködtem. És ennyi. Felhúztam cipőm, kilöktem ajtóm és elindultam a sétámra. Körbe mentem a városon, olyan fél óra alatt, ami kevésnek tűnt, ezért folytattam és kimentem az erdőbe. A szél susogott, a madarak dalolásztak, a faágak pedig ropogtak lábam alatt, ami kicsit "creepy" hatást keltett. Kell neked sok horrort nézned Jane... Mentem tovább és megpillantottam egy csodaszép szarvast. Nagyon gyönyörű volt, közelebb mentem. Faág reccsent lábam alatt, az állat felkapta a fejét, megijedt. Nem csodálom, én is megijedtem volna helyében. Nem hátrált, csak nézett. Feltettem kezeim, jelezvén, hogy nem akarom bántani. Megnyugodott ahogy láttam. Tenyerem fejéhez ért, s megsimogattam. Viii... megsimogattam egy szarvast. Egy cuki szarvast. Újabb reccsenés hallatszott az erdőből, de nem én voltam, és nem is az állat. Hirtelen egy lövés hangzott fel.
- Argh... bazdmeg. - kiáltok fel, mikor egy golyó éri bal combom és összerogyva a földre esek. Innentől meg se kép, se hang.
YOU ARE READING
Magányos Utakon
Teen Fiction"Álltam az előtt a kibaszott lépcsőház előtt és néztem ki a fejemből. Elegem volt. Mindenből. Az otthoni körülményekből, hogy anyámmal folyton veszekszünk. Hogy a barátaim hanyagolnak, mostanában. Hogy akiért oda-vissza vagyok, észre se veszi, vagy...
