Magányos Utakon

3.rész

Tudni kell, hogy az Aaronnak nevezett srácért vagyok oda meg vissza. Bejött, levágódott az ágyam melletti kis székre majd nézni kezdte a falat. Én meg közbe színt váltottam. A pirosnak az 50 árnyalata mind átfutott arcomon, az tuti.
- Szia Jane... - köszönt legjobb barátnőm kicsit feszengve.
- Sziasztok! - köszöntem én is érzelemmentesen. Nem érdekelt, hogy bejöttek. Abszolút nem érdekelt. Nem először bántott már meg...
- Ezt neked hoztuk. - mondta, majd kezembe nyomta a virágot és a lufit ami a plafon fele vette az irányt a hélium végett.
- Köszi! - dobtam egy álmosolyt.
- Mit kerestél az erdőbe? - kérdezte Aaron.
- A nyugalmat. - közölt és Jenre pillantottam aki megértette az egészet és lesütötte szemeit.
- Mitől voltál ideges? - kérdezősködött tovább a mellettem üldögélő srác.
- Csak összekaptam egyik ismerősömmel...
- Hát, többet ne menj erdőbe, ha ideges vagy. - nézett rám (végre) mosolyogva.
- Megfogadom. - nevettem fel.
- Na, de azt hiszem mi megyünk. - mondta Jen, nekem szegezve mondatát, majd Jack karját húzva az ajtó felé indultak.
- Okés. Sziasztok! - búcsúzkodtam, barátnőm mielőtt kilépett volna hozzám szaladt és megölelt.
- Sajnálom. - suttogta alig hallhatóan, elengedett és kiment. Ám egy személy maradt. Aaron. Nagyszerű. Egyszerre élveztem és utáltam, hogy kettesbe vagyok vele. Mert, őszintén? Totál belezúgtam, de őt nem érdeklem. És ez így van rendjén. Ő helyes, menő, vicces. Én meg átlagos vagyok. Nem illünk össze.
- Hogy érzed magad? - zökkent ki gondolataimból a srác. Csillogó szemeivel engem fürkészett.
- Jó..jól. - makogtam, mint egy hülyegyerek.
- Jennel vesztél össze, igaz? - nézett még mindig. Honnan tudta?
- Igen. - válaszoltam szomorúan.
- Elmeséled mi volt? - mosolyodik el. Itt én is elmosolyodtam. Úgy éreztem tényleg érdekli.
- El. - mondtam, majd elmeséltem neki mi történt barátnőm és köztem.
🔮Sztori végén🔮
- Sajnálom, remélem kibékültök.
- Én is. - bigyesztettem le a számat. - Köszi, hogy meghallgattál. - néztem rá mosolyogva, majd megöleltem. Igen, minden bátorságom kellett ehhez. Nem furcsállta, helyette visszaölelt. Azt hittem ott robbanok fel a boldogságtól.
- Ugyan, semmiség. - felelte mikor elváltunk.
- Amúgy...honnan tudtad, hogy Jennel kaptam össze?
- Láttam ahogy ránéztél mikor belépett.
- Szóval ennyire morcosan figyeltem mikor jött? - kérdeztem és kínomba elnevettem magam.
- Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem.
- Na mindegy. Haragszom rá még most is.... Olyan rossz, hogy szinte sose lógok már vele együtt. Nincs bajom Jackkel mert kedvelem, persze csak mint havert, félre ne érts, de néha jó lenne, ha ketten is lennék Jennyvel. Meg, azt utálom, hogy olyankor felesleges 3.-nak érzem magam, elszomorít az is, hogy egyedül halok majd meg, még ők tök boldogan élnek, míg meg nem halnak blablabla..
- Jajj de hülye vagy Jane. - nevet fel Aaron. - Nem halsz meg egyedül, hogy őszinte legyek. Nagyon szép lány vagy. És tényleg, nem sok lányra mondom, hogy szép. - néz a szemeimbe, azzal az édes mosolyával, amitől én elpirulok.