Egyszerű [Miraculous-Ladybug-Cat Noir]

4.

Nagy meglepetésemre egy ismert személy mosolygott rám. Fekete Macska volt az. Kezével arcomból kisöpörte tincseimet majd felvett és le is tett a földre.

- Mesélj Marinette. Mi a baj? - Macska már ismer hiszen a Gonosz Rajzoló legyőzésekor találkoztunk. Kérdésére ismét belémhasított a fájdalom és újra könnyezni kezdtem.

- Van egy fiú az osztályomban akinek csak a barátja lehetek. Örökre... - emeltem ki a szót majd keserves zokogásban törtem ki.

- Ajjj... Marinette ki ez a fiú? - kérdezte nagy érdeklődéssel.

- Adrien Agreste. Ott azon a táblán látod. - mutattam egy hirdető oszlop felé. Macska táttol szájjal figyelte a képet majd feltette a következő kérdést.

- Hogy volt pontosan? - simította meg a vállam ezzel nyugtatva engem.

- Amikor beszélgettem vele mindíg dadogtam és butaságokról zagyváltam. Ma pedig kiosztották ki kinek lesz a párja az osztály kiránduláson. És hát... Vele kerültem össze. Ma nagyon sokat voltam vele és kb egy félórával ezelőtt megkérdezte, hogy leszünk-e barátok... - fejeztem be majd újra zokogni kezdtem. Macska megértően átölet. Pàr így töltött perc múltán abba maradt a hüppögésem.

- Miért jöttél ide? - kérdeztem.

- Mert nem hagyom hogy elkapjon egy Akuma. És mert nem szeretem ha sírsz. - adta meg az egyszerű és jogos választ. - Mit szólnál ha felvidítanálak?

- Köszi de nem fog menni. - tiltakoztam.

- Nem? Fogaduk? Ha mégis megkínálsz csokival.

- Oké - egyeztem bele a játékba. Macska megfogta a derekamat majd a botját nekitámasztva a földnek felnyomta így mi Paris fölé emelkedtünk. Fent ő rajta gugolt a botján én pedig a combján ültem. Csak néztük a várost. Csendben. Minden szó nélkül. Aztán Macska felémfordult.

- Kapaszkodj! - dőlt előre és elkezdtünk zuhanni. Én félelmemben nyákára kulcsoltam kezeimet és a szemeimet behunytam.                            

                              *

Macskával nagyon jól mulattam egész este. Mikor visszavitt a tetőre még beszélgettünk egy keveset majd indulásra készült.

- Köszönöm ezt az estét Macska. Tartozom egy csokival! - nevettem el magam.

- Bizony ám! - mosolyodott el majd közelebb lépett hozzám.

Fekete Macska /Adrien:

Marinette felvidult és ez remek. Annyira szeretem amikor mosolyog. Kék szemei hálásan csillogtak és boldogságot tükröztek. De hogy lehettem ennyire önző és bunkó hogy bántottam őt. Szégyeltem magam miatta akár fevidítottam akár nem. Fájt belenéznem a kisírt szemeibe és látni hogy mit romboltam le egyetlen szóval. Mégegyszer megsimogattam hibátlan arcát majd elindultam haza a háztetőkön. Beugrottam az ablakon és már vissza is változtam. Öklömet a falba verve dühöngtem és szídtam magam. Plagg előröppent az ingem alól és nyávogva a fejem búbjára csüccsent.

- Már megint halgassam végig a te személyre szabott ,,Rómeó és Júlia" sztorid. Ugye? - sóhajtott.

- Nem... Hagylak... - nyomtam a mancsába a camambert mert tudtam hogy mire megy ki a játék. A gondolataimba mélyülve néztem a csillagokat az ablakon át úgy éreztem Marinette jobb barátot érdemel nállam...

Hello! Itt is az új rész remélem tettszik. Holnap pedig egy
különkiadást fogok közzétenni! Elnézést a helyesírási hibákért.

Bye :)