Egyszerű [Miraculous-Ladybug-Cat Noir]

7.

Elkotródott a rossz idő és mindenki mehetett a megbeszélt táborhelyre. Adrien és én egy fél óra alatt odaértünk. délutánra be is tudtunk rendezkedni. A sátor délután 3-ra már állt és a hálózsákok is a helyükön voltak.
Az ösvény látogatás fél négyre volt megbeszélve ezért igyekeznünk kellet. Negyedre oda is értünk a gyülekező helyre.
Pár percen belül megjelent az idegen vezető úr vállán egy nagyobb madárral. Szimpatikus arcán borosta volt és egy keki zöld nadrágot visel. A dzseki amin a madara pihent már régi lehetett mivel szakadt és kopott volt a könyöke. Az osztály félkörbe állt majd az úr bemutatkozott.

- Szervusztok gyerekek a nevem Matthew Alber Dücheon (Dühon).
Tegezzetek ahogy tettszik egy a kikötésem és mivel ti már nagyok vagytok bátran teszem.
Ne bácsizzatok. - itt egy gyerekes mosolyt elvétve ránk nézett és többen vissza mosolyograk rá.
Ettől csak még szimpatikusabb lett. Elindultunk az ösvényen Matthew után és ő eközben érdekes történeteket mesélt az erdőről és a benne élő álatokról. Mikor megálltunk egy szakasz után Juleka fel tett egy kérdést amire már én is kiváncsi voltam.

- Mond Matthew, hogy hívják a madaradat? - kérdezte Juleka.
Matthew már épp válaszolt volna mikor Chloé egy szúrós megjegyzés kísésetében copfját válla mögé dobta.

- Egy hozzá hasonló erdei paraszt embernek csak is egy hozzá hasonló paraszt nevű madara lehet. Ezért sem értem mit is keresek én itt. (próbáltam gagyi oltást kitalálni amilyeneket Chloé szokott szerk.)
Matthew eleresztette füle mellett a megjegyzést és válaszol Julekának.

- Davis a neve. Ő egy tojó ezért egy kicsit barátságosabb mint egy hím.

- Szép neve van. De, miért lett Davis? - kérdezte Rose.

- Még az anyukámtól kaptam. Őt hívták így. Ezért lett ez a neve.
Édesanyám szerette felfedezni a természetet, és egyik ilyen útján találta meg őt. ( itt a madárra mutatott aki barátságosan megrázta a tollát ) Aztán hazahozta nekem. - Matthew befejezte a mesét és Chloé újra csak beleszólt.

- Egy ismerősömet is Davisnek hívják. Apu azt mondta azért kapta ezt a nevet mert egy őrült. - már megint egy értelmes megjegyzést hellottunk.

- Chloé! Fejezd már be, minket azért érdekel. Attól még, hogy ilyen együgyű vagy, csöndbe maradhatnál. - szólt rá mérgesen Alix.

- Ha nem kéne egy ilyen helyen fecsérelnem a drága időmet, egy bolond Idegenvezető és madara társaságában egy piszkos erdőben nem replikáznék. - vágott vissza a Szőke.
Mindenki Matthewra nézett de ő már nem volt melletük. Lehajtott fejjel igyekezett a folyó partra, és bárki szólította nem figyelt rá...

Matthew szemszöge:

Csak ültem egy kisebb sziklán a folyó parton és annak a Chloé nevezetű lány szavai visszhangzottak a felyemben. Davis elrepült a karomról és eltünt a fák mögött. Egyszercsak egy mély hangot hallottam. De nem a megszokott helyről.
Vas Madár, Halálfej vagyok! Eleged van azokból az emberekből akik nem értenek meg és bántanak azért ami vagy? Én segìthetek neked, erővel töltöm a kitűződ, cserébe viszont én is kérek tőled egy szivességet.
Beleegyezel?

                             *
Mindenki várta hátha Matthew vissza jön. De nem történt semmi. Lassan mindenki indult vissza a tábor helyükre, csak én és Andrien maradtunk az ösvényen. Egyszercsak a fák fölött egy repülő férfit pillantottam meg akin madárszerű jelmez díszelgett.
Egyböl az oldaltáskámhoz kaptam ami nem volt a vállamon. Egyből megvillant az emlékkép hogy a táborhelyen maradt Tikkivel együtt. Már rohantam volna vissza mikor Adrien elkapta a kezem.

- Ne menj vissza Marinette! És ha elkap? - aggodó tekintettel méregetett.

- De..

- Igérd meg hogy itt maradsz!

- Rendben! - Adrien eleresztette a kezem és futásnak eredt a repülő ember után. Na szép most hogy leszek Katica?

5 percet voltam képes egy helyben maradni, aztán a tábor felé vettem az irányt. Adrien eltünt és a többiek sincsenek meg! Idegesen a táskamat kerestem és túrtam szét a cuccainkat. Mikor megtaláltam Tikki elő bújt.

- Marinette át kell változnod! - sürgetett.

- És Macska? -kérdeztem mire a kwamim bólintott.

                             *

Leérve a folyó partjára láttam, hogy Macska egy sziklán táncolva küzd a madáremberrel.
Mikor észrevett és rám nézett egy erős ütést kapott az ellenféltől jobbról ettől elvesztve egyensúlyát. Elszaladtam egy bokor árnyékába és átváltoztam egy pillanat alatt.
Rögtön Macska segítségére siettem. Ő leverten sebekkel térdelt a madár előtt.

- Szervusz Katica! A nevem Vas Madár és leigázok mindenkit aki ellenem fordul! - lassan előre lékedve haladtam Vas Madár felé halk tapsal.

- Ennyire tettszik? - kérdezte egy bénára sikerült mosoly mellett.

- Ami azt illeti mem rossz az előadás, csak nem tettszik a macskás díszlet! - egy mozdulattal lecsaptam rá majd a folyóba esett. Addig Macskához fordultam.

- Jól vagy? - kérdeztem.

- Igen. - majd talpra állt. - Siessünk mindjárt vissza változom. Az akuma a kitűzőében, amin park címere van. - az ellenfél kikászálódott a vízből és szórakozott a vizes szárnyával, amit ilyen állapotban nem tudott használni. Kihasználva a pillanatot megpróbáltam lekapni a vértjéről a kitűzőt de ez eredménytelen volt. Engem eltalált szárnyával jobbról Macskát pedig balról sebezte.
Mind a ketten talpra áltunk és egyszerre vetettük rá magunkat mire ő is támadásba lendült.
A szerencse talizmánt használva kicsit előrébb kerültünk és Macskának sikerült elcsennie a gonosz uralta tárgyat, majd eljutatta hozzám.

- Számodra vége a gonoszkodásnak! Ideje, hogy megtisztult! - a pillangó elreppent és egy levert fiatalember feküdt elöttünk. Fekete Macska rögvest odafordult hozzám és elköszönt.

- Viszlát Kisasszony! Másnak kell utána járnom! - majd el szelelt. Ekkor jutott eszembe:
Marinette...
    
                              *
Újra Marinetteként álltam a földön és vártam mikor keres meg Macska a már rég megszokott kérdéssel.

- Jól vagy? - kérdezte egy faágon csücsülve. Én némán bólintottam majd letérdeltem a folyóhoz.

- Mi a baj? - és jött a következő.

- Semmi. Csak fáradt vagyok. - válaszoltam csendesen az egyébként igaz választ, mert bár ő nem tudja de épp az előbb győztem le egy gonosztevőt, és annak ellenére, hogy volt már dolgunk nehezebb ellenféllel kimerített a harc. Macska lassan lemászott a fáról majd mellém kuporodott.

- Ugye nem haragszol rám azért az estéért? Vagy nem így érzel? - elcsukló hangját rosszul esett hallani.

- Épp azaz este jutott eszembe. - mondtam halkan. Érzelmeim kavarogtak. Fájt minden porcikám és féltem mindentől ami e nap még megtörténhet. Macska lágyan odabújt hozzám majd átkarol sebes és gyenge kezével. Ez a pillannat megtörhetetlennek bizonyult. Megint csak Én és Ő voltunk. CSAK MI... És most igazán csak ez számított. Mindössze egy hibája volt mind ennek, hogy más is örült a mi örömünknek...

Sziasztok!
Tudom a mostani rész írása kicsit-nagyon elhúzódott de kárpótlásként elég hosszú is lett de ahogy én olvasok állatalában úgy nektek se tart majd szerintem sokáig.
Remélem tettszett!
♡♡♡

Szép napot mindenkinek!
:)))))))))))))