Egyszerű [Miraculous-Ladybug-Cat Noir]

5.

Kedd:

Kinyitottam a szemeim és Tikki  röppent az arcom elé. A kis kwami vészesen mutogatott az óra felé ami 7:30-at ütött. Kipattantam az ágyból és sikitozva levágtattam a konyhába. Anyu elémrakta a műzlit és a kanapéra tette a ruhámat. Villámgyorsasággal bekanalaztam a reggelit és magamra kaptam a holmikat majd mosakodás után felvettem a táskám és kisuhantam az ajtón Anyunak egy ,,szia" -t kiálltva.

                             *

- Marinette gyere már! - kiábálta Alya. Miközben engem ráncigált a terem felé. Éppen hogy még beértünk Miss Bustier elött. Már minden tanuló bent ült kivéve Adrien. Alyaval gyorsan helyet is foglaltunk majd a barátnőm Ninohoz fordult.

- Adrien hol van? - érdeklődött Alya

- Nem 'tom. Nekem nem szólt. Marinettel volt tegnap sokat. - a nevem hallatán felkaptam a fejem és mind a ketten kérdő tekintettel figyeltek hátha tudok mondani valami érdekeset.

- Amm... izé én este találkoztam vele utoljára. Nem tudom... - miután befejeztem értelmes mondataim kicsapódott a terem ajtaja és az elöbb említett személy futott be rajta. Haja kócos volt és szemein látszott hogy keveset aludt. Lehuppant Nino mellé majd jelentette a hiányzását. Belekezdtünk az órába. Egy 5 perc elteltével Adrien szemeibe akadtam. Hátra felé fordult és egy papír lapot csúsztatott a tabletem elé majd vissza is tért a munkájához. Ki hajtogattam a cetlit amiben egyetlen szó állt:

Egyszerű!

                            *

Az akuma kiiktatásával végezve megfordultam hogy felsegítsem az álldozatot. Macska nagyon levertnek és fáradtnak tűnt amit valamelyest Marinetteként értettem is hiszen hajnalig beszélgettünk de ezt Katica nem tudhatta. Össze érintettük az öklünket majd egy számomra is váratlan mozdulattal megfogtam Macsaka kezét. Szemmel láthatóan ő is meglepődött. Elengedtem majd folytatódott a megleletések sora.

- Macska... Ha baj lenne elmondanád. Ugye? - kérdeztem aggódva. Tudtam hogy késő estig beszélgettünk de láttam hogy bántja valami. Aprót bólintott majd elszaladt...

                            *

A tetőre érve rögtön vissza változtam és mivel egy ismerős alak közeledett a házakon elbújtattam Tikkit és néztem Parist. Macska földetért mellettem majd megfogta a vállam.

- Szervusz Marinette! Hol a csokim? - vigyorodott el.

- Várj. - mondtam majd indultam az édességért. A lépcsőre lépve egy halk csipogást hallottam és ijedten megfordultam.

- Bemehetek a szobádba csak amíg feltöltök? - kérdezte bár meglepődtem hisz ennél azért óvatosabbnak kéne lennie.

- Menj csak. Egyedül vagyunk! - intettem.

- Köszi. - vigyorgott. Lekísértem a szobámba majd becsuktam a padlón lévő kicsi ajtót. A csokival elindultam a lépcső felé majd Tikki röppent elém.

- Marinette! Butaság volt így megengedni Macskának  hogy közeledjen hozzád. Nem tudhatjátok ki a másik! - suttogta halkan a kwamim.

- Nyugi Tikki! Nem fog kiderülni semmi egyébként is a barátom nem bántana.

- De vigyázz! Nehogy valamit elfecsegj. Mester nem örülne.

- Semmi vész. Búj él! - tudod hogy Rikki csak aggódik miattam de azért bízhatna bennem. Feléve a lépcsőn kopogtam.

- Gyere! Kész vagyok! - beléptem a szobába és láttam Macska arcán egy fülig érő mosolyt.

- Nos akkor. Kérem a csokim. - türelmetlenkedett.

- Rossz Cica! Kérd szépen! - húztam az agyát. Kiváncsi vagyok meddig bírja.

- Légyszi Marinette néni. - nyávogott. Esküszöm olyan édes volt. Miről beszélek?

                            *

Kb este 10 óra lehetett és Macska már majdnem bealudt. Épp végeztünk egy barkobával mikor ásítottam egy jó nagyot.

- Megyek hagylak aludni. Holnap suli van és ne késs el. - viccelődött mert elmeséltem neki a késéseim amin nagyokat kacagott.

- Hát akkor szervusz. - Macska felsegített a padról így egymással szemben álltunk. Nagyon közel. Éreztem Macska szuszogását a nyakamon és csak néztem zölden csillogó szemit. Megfogta a kezem majd kettőt hátra lépett így a korlátnál áltunk és figyeltük egymást. Majd egy könnyed mozdulattal Macska ajka az enyémre tapadt. A világon még sose voltam annyira boldog. Csak az volt a légyek az csókolt meg akit igazábol szerettem...