Vaksötétben (SZÜNETEL)

4.rész

"Vedd el"

-Húú, de finom!
-Te egy istennő vagy!
-Jobb, mint Jin Hyung-é!

A fiúk össze-vissza dícsérték azt az ételt, amit nem is én csináltam. A konyhában ülve, a pultra dőlve vizslattam őket, hátha valami kérésük lesz.
-Ezt tényleg te csináltad? - kérdezte két falat között a Menta.
A főnök azt mondta, semmiképp ne mondjam el, hogy nem én csínáltam. Hadd dícsérjenek agyon. De én ezt nem akarom...

Miért hazudsz? Azt hiszed a meséiddel több barátod lesz??!

Már megint anyám hangja... Rémült tekintettel álltam fel, majd botorkáltam el az asztalig.

-Sa-sajnálom, d-de nem én cs-csináltam. Eltévedtem egy délutáni séta után é-és nagyon k-későn értem haza...szóval ez éttermi.... kérlek bocsássatok meg!! - sűrűn hajoltam meg.
-Pedig azt hittem végre leülsz közénk enni, noona. - szólalt fel durcásan Jungkook.
-Tényleg bocsássatok meg, megígérem, többet nem hazudok!- hajoltam meg mélyen. Folyton csak ezt ismételgettem. Már a földön térdepeltem és úgy kértem bocsánatot a .... a semmiért?
Valaki erősen felrántgatott a padlóról, majd rámkiabált.
-Mi a jó büdös francot csinálsz? - kiáltotta le a bőrt az arcomról Kókusz. - Soha semmilyen körülmények közt NE hunyászkodj meg. Ne térdelj le ilyen kis piti dolgok miatt.

-Előttem letérdelhetne- kiabálta el magát Szöszke. Hangos nevetés, de a feszültség nem tűnt el előlem.

Hahaha.

-Értetted?- fűrkészte arcomat az idegesítő kókusz illatú.
-Ha azt mondom nem, akkor megütsz? Mert most pont úgy állsz előttem. - mosolyogtam rá furán, majd kirángattam a kezemet szorításából.- még egyszer sajnálom a nézeteltérést, és a hazudást.
-Fogd fel, hogy nem hazudtál. Egy szóval nem mondtad, hogy te csináltad. Tehát nyugodj le, és egyél velünk.- mutatott az asztal fele.
-Nincs étvágyam - megráztam a fejem. Torkomban hatalmas gombóc keletkezett, fogalmam sem volt, mi van velem - Ki mosott a gép. Megyek, kiszedem a tiszta ruhákat - leráztam magamról a kezét és kispuriztam a mosószobába.

Mi az isten volt ez??!?

Remegve pakoltam ki a mosógépet, mert tényleg kimosott. Megint felrémlettek a régi képek, én meg a mosógépnek támaszkodva fújtam ki a benntartott a levegőt.

Levegő be, levegő ki.

A látásom egy pillanatra elment, majd visszatért- persze a homályos látás, nem az eredeti. De örülnék, ha csak néha látnék- de akkor nagyon is tisztán.

-Yeungi - kopogott be valaki az ajtón. - Bejöhetek?
-Ki vagy?- kérdeztem remegő hanggal, majd az ajtóhoz sétáltam, hátha érzem a szagát.
-Seokjin.

Az melyik? Milyen illata van?
Ő a Narancs? Vagy a kókusz?

-Te vagy az, aki kiabált velem az előbb?
-Nem, én szexi vagyok és nagyon helyes. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Akkor te vagy a narancssárga hajú, beképzelt majom?

-Hééé!- kiáltott fel valaki messzebbről. Szóval nem ő áll itt.
-Engem koppintottál le Nam szerint...- a Menta! Gyorsan szélesre tártam az ajtót, majd mosolyogva felé néztem.
-Bocsi, sajnos még nem teljesen tiszta ki-kicsoda.
-Ez természetes, viszont jöttem a ruháimért- mutatott mögém, én meg zavartan odébb álltam és átengedtem a fiút.
-Persze...- suttogtam alig hallhatóan. Szétválogattam az újabb szennyes kupacot, ami amúgy rendkívül hanyagul csak ledobtak a földre egy kupacba.
Sóhajtva leültem a földre és elkezdtem válogatni a ruhákat szín szerint. Fehér-fekete- világos-sötét. Négy kupac keletkezett, a feketét, meg a sötétet egy kupacba megfogva belehajítottam az egyik üres mosógépbe- mert itt három is van- majd beindítva azt, léptem a másik kupachoz. Őket is összegyúrtam, majd mehetett a másik gépbe. Gyorsan körbenéztem, hogy maradt-e még valahol egy kimaradt darab.
-Ott van egy előtted - szólalt meg Menta a hátam mögött. Seokjin... Ijedten fordultam meg, majd elnevettem magam. -Annyira egybeolvad a kővel.- mosolyogtam rá, majd felvettem a földről az alsóneműt...