Vaksötétben (SZÜNETEL)

8.rész

" Félig igaz."

Namjoon bevitt a kórházba, mert ő szerinte ez nem csak egy egyszerű rándulás. Az igazat megvallva, most már nagyon fáj, éget, lüktet, zsibbad...

-Namjoon... 

-Hm? 

-Szóltál a többieknek? -néztem irányába. Egy ágyra fektettek, amíg nem érnek rá az orvosok.

-Igen, mindjá..

-Noona!

-Itt vannak...- fejezte be mondatát Nam. Halkan felkuncogtam, majd a hang irányába néztem. 

-Noona... minden rendben? -hajolt felém, gondolom Jungkook. Egy aprót bólintottam, majd feléjük mosolyogtam. 

-Minden rendben van - felemeltem a hüvelykujjam, hogy ezzel is bizonyítsam igazam.

-Már hogy lenne minden rendben?-horkant fel valamelyik - vérzik a fejed és ki van csavarodva a lábad. Tényleg minden fasza- ütött rá valaki az ágyam szélére. Az enyhe fájdalomtól felszisszentem. Ki van csavarodva a lábam? 

-Örülnék, ha állítanál magadon, Yoongi - szólt vissza jobb oldalamról Gyömbér. 

-Tök mindegy - felelte, majd a hangokból ítélve eloldalgott.

-Té-tényleg ki-ki van csavarodva a lábam? 

-Igen, cica, ki van. De nem hiszem, hogy nagyon nagy baj lenne...

-Ha neked egy lábtörés kutyadolog... - sóhajtott fel mellettem valaki, majd megszorította a vállam. Menta?

-Hölgyem!- szólt egy hang a fejem felől. Odafordítottam a fejem. - Először ellátom a fejét, aztán sajnos helyre kell tenni a lábát. 

-Nagyon fog fájni?- kérdeztem remegő hangon. 

-Igen, de ne aggódjon, gyors lesz. - vettem egy nagy levegőt, majd bólintottam.

-Mehetünk - összeszorítottam a kezem, majd hátradőltem az ágyon. 

-Esetleg szeretne, ha magával jönne az egyik barátja? - bólintottam. 

-Namjoon... kérlek. - egy határozott hümmögés volt a válasza, majd bejött ő is a műtő terembe. Erős fertőtlenítő szag terjengett az egész szobában, marta az orromat.  

Az orvos gyorsan lekezelte a fejemen a sebet, majd a lábamhoz sétált. 

-A nővérek elfelejtették megkérdezni, hogy szed-e valami gyógyszert. - behunytam a szemeim és vettem egy mély levegőt. Ezt tényleg most kell megbeszélni?! Hisz itt van Gyömbér is. 

-Semmi vényköteleset nem szedek... - hárítottam a válaszadás elől. 

-Akkor ezt majd később megtárgyaljuk YeunGi kisasszony. Most pedig lazuljon el. Elszámolok háromig.  Egy - befújta a lábam valami hideg spray-vel. Félek.- Kettő - ráfogott a lábamra. Remegek. Namjoon megfogta a kezeim és rájuk szorított. -Három.

Sikítottam, ordítottam. Még hogy rövid ideig tart. Úgy ég, mintha lávába tettem volna a lábamat. Sírni kezdtem, közben folyton beszéltek hozzám, viszont én semmit nem hallottam, a fülem sípolt. Egy pillanatra élesen láttam. Láttam Gyömbér arcát, ahogy épp engem néz, összehúzott szemöldökkel, majd az egész újra megszűnt. Zilálva vettem a levegőt, most már nem fájt, csak zsibbadt. Az orvos körbetekerte valamivel, majd mellém állt. 

-Ez egy fekvő gipsz. Egy hétig lesz magán, majd hetente kell visszajönni kontrollra és gipszcserére. Ezenkívül, a további öt hétben normális járó gipszet kap. Erre ne tessék ráállni, mert eltörik. Felírok egy fájdalomcsillapítót, amit napi kétszer kell majd szednie. Mindjárt behozza egy nővér a zárójelentést, egy hét múlva találkozunk, kisasszony. -biccentettem, majd miután hallottam, hogy elhagyta a helyet, elkezdtem felállni.