- Gyerekek! -lépett be az ofő az ajtón. -Mi ez a... a... -kereste a szavakat -csend?
-Nem akarom itthagyni ezt -nézett Lisa bociszemekkel az ofőre, majd körbemutatott rajtunk. Az elvileg erős osztályon, akik üres szemmel néztek maguk elé.
-Mi történt? -kérdezte tőlünk aggódva az osztályfőnökünk.
-Hát -kezdte Alice. - el kell mennünk. Itt kell hagynunk egymást. A sulit. Az emlékeket. Ezt a hat évet. Mindent. Ráadásul alig egy hónap múlva. És ha elfelejtjük egymást?! Ha néhány év múlva arra kelek, hogy Dave vagy az osztályunk akármelyik tagja hív telefonon, én meg arra sem emlékszem ki az?! -zuhant össze a lány.
-Figyeljetek. -sóhajtott az ofő. Erre 10 kíváncsi szempár meredt rá. Igen, az az egy Peter volt. Neki mindig vannak tervei. Igazi zseni. - Változásokon mindenkinek túl kell esnie. Emlékszem, amikor 6 évvel ezelőtt, megkaptam ezt a hatosztályos osztályt, és ti itt ültetek előttem -nézett végig rajtunk újra -ugyanezekkel a tekintetekkel. -mosolyodott el. -Kíváncsian, izgatottan, hogy mit tartogat ez a néhány év. De ugyanúgy féltetek is. A változásoktól. Aztán itt vagyunk. Majdnem hat év múlva. Egy elég hosszú változás után. És most imádjátok egymást, nem akartok változást. De gondoljatok bele. Ahhoz, hogy ez létrejött, szintén változás kellett...
____________________
SZIASZTOK!
Hát ez lett belőle. Tegnap este volt egy ötletem, és megírtam a prológust. Ma délben pedig a történet második részét! Nagyon örülök, ha tetszik nektek! Kérlek ha van véleményetek, akkor írjátok meg kommentben. Minden visszajelzés csak hozzátesz a történet fejlődéséhez. Nagyon-nagyon örülök, hogy ez létrejöhetett, és köszönöm, hogy olvassátok! Imádlak titeket! Sziasztok!
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Unforgettable moments
Разное-Hé, egy nyár alatt nem változhatott semmi. -nézett gúnyosan és egyben lesajnálóan a szemembe. Tévedett. Eléggé. ______________ G. és a többiek emlékére. Nyugodjatok békében srácok!
