Unforgettable moments

Második rész

És igen. Így jött az a bizonyos ötlet. Igaz, akkor még mi sem tudtunk semmit.
Évzáró után már teljesen biztosak voltunk benne, hogy sosem engedjük el egymást. És izgatottan vártuk mégis milyen elvetemült ötletei lehetnek Peternek.
Hát akkor nem tudtuk meg. Kedves volt mindenkivel. Illedelmesen elköszönt még a szüleinktől, nagyszüleinktől is. Félelmetes volt, hogy nem csinált semmit. De tényleg semmit.
Miután elbúcsúztunk az osztályfőnökünktől (szinte lehetetlen volt), hazamentünk.
Felbaktattam a lépcsőn, majd beestem a szobámba. Kitárt karokkal, arccal előre belzuhantam az ágyba, majd így is maradtam. Hiányozni fognak. Nagyon.
Talán az együtt töltött hat év az, ami teljes mértékben megváltoztatott, hisz ez alatt nőttünk fel. Együtt.
Fél négy körül búgást hallottam. Felemeltem a fejem a párnámból, majd mélabús tekintettel a ballagási cuccaim mellett fekvő telenfonra pillantottam. Az illető nem adta fel, folyamatosan csörgetett. í
Ígyhát kikászálódtam az ágyból, majd felvettem a telefont.

-Halló? - szóltam bele. Semmi válasz. -Van ott valaki?-próbálkoztam. Szintén semmi. -Ki az? -kérdeztem, mostmár harmadszorra. A vonalba nem volt senki.
Bizonyára nagyon szórakoztató lehetett a másik félnek, de én jelenleg életem egyik legnehezebb szakaszában vagyok, és még semmit sem hallottunk Peter felől, vagy a nyárról. És ha nem is lesz?! Csak simán felejtsük el egymást?!

Pár másodperc múlva eszembe jutott valami és eszeveszett módon kaptam a ballagási táskámhoz. Hát persze!
Igazam volt, volt benne valami. Egy boríték. Remegő kezekkel kinyitottam, majd elkezdtem olvasni. Vagyis elkezdtem volna, ha nem egy rakás szám lett volna. Átnéztem az egész lapot, a borítékot, a táskám, a ballagási ajándékaim, majd az egész szobám. Semmit sem találtam.
Gyorsan a legjobb barátnőm, Emily számát tárcsáztam. A második csengetésre vette fel.

-Szia Cassie! -üdvözölt boldogan.

-Szia Em! Megtaláltad a borítékot? -tértem egyből a tárgyra.

-Igen, de fogalmam sincs mit jelenthet. Számok. De mi ez? Telefonszám? -gondolkozott.

-Az nem lehet túl hosszú. -válaszoltam. - Hé mi ez a hang? -kérdeztem, mert egy folyamatosan csipogó hangot hallottam a háttérből.

-Jaa csak a GPS, hazaértünk és kikapcsolt. -felelte.

-HÁT PERSZE! - és leesett. Mostmár tudtuk mit jelentenek a számok. -Öt perc és ott vagyok. Ne mozdulj! -mondtam határozottan, majd letettem.

________________
Sziasztok! Ez a rész egy kicsit gyenge lett, amiért bocsi. Most nem igazán van időm írni, de már kész néhány rész. Azokat majd folyamatosan fel fogom tölteni. Szép estét mindenkinek!
UI.: Ha valaki tudna bármit az előző posztban említett "kitörölt megtekintésekről" akkor légyszi írjon.