Az ídő újraírható [befejezett]

A Mester és egy kis zűrzavar

- Doktor...- kezdtem volna bele ha figyelt volna rám. De ő nagyban cseverészett Claraval.
- Doktor... - kezdtem újra. Még mindig semmi a hangok távolodni kezdtek.
- Doktor... itt van - nyögtem alig hallhatóan de erre felfigyelt és odarohant hozzám. Az ajtón bekopogtak és én összerezdültem. A Doki azt ismételgette hogy maradjak nyugodt és vegyek mély levegőt. Hát kösz az ember pardon Idő úr aki miatt meghaltam az ajtó előtt van és én maradjak nyugodt? Valahogy mégis lecsillapodtam.
- A Mester az ajtó előtt - szánalmas de ennyi telt tőlem. A Doktor összevonta bozontos szemöldökét és az ajtó felé pillantott bizalmatlanul majd újra rám nézett. Szépen lassan kinyitotta az ajtót nem volt ott senki viszont még mindig kopogtak. Elég ironikus módon, írtózom a szellemektől úgyhogy a jelenet különösen megviselt. A hideg futkosott föl le a hátamon és ahogy láttam a Doktor és Clara is valami hasonlót éltek át. Aztán hirtelen előbukkant a Mester feje az ajtóban és nemes egyszerűséggel a Dokit félrelökve besétált. Egészen otthon érezte magát. Clara nem tudta mit szóljon a dologhoz csak a reakciónkból szürte le hogy nem rózsás a helyzet.
- Hát ez remek mindenki akit nem akrtam látni megjelent - szólalt meg végül hanyagul a Doktor
- Engem miért nem? - kérdeztem szinte sértődötten
- Bűntudat - jött az egyszerű érzelemmentes válasz.
-És engem? - vágott a Mester ártatlan arcot. Ezt a kérdést még a Doktor sem méltatta válaszra pedig köztudott hogy szeret beszélni.
Takaros... mármint a Tardis látom átrendezted- jegyezte meg a Mester. Most komolyan elkezd cseverészni ezt most nem mondja komolyan. Csak nyugalom... A Doki is felhúzza a szemöldökét a felhőtlen bájcsevejre. Clara nos ő még mindig értetlenül nézett.
-Valóban- válaszolt gyanakvó hanglejtéssel a Doktor - na de - vidult fel - itt az ideje hogy induljunk nem igaz? Megkérhetnélek kedves Mester hogy kifáradj a TARDISOMBÓL
-Ugyan már Doktor ne légy gonosz - nyafogott a Mester - na légyszi még egy ici-picit... nem? Nem hát jó akkor el is megyek.
Ezzel mint aki megsért minket lassan méltóságteljesen távozott. Kerek szemmel néztünk utána.
-Ez teljesen őrült - jegyezte meg Clara
- Nem mondtál újat- morogta a Doktor valószínű nem ez lesz a legjobb napja.
- De mégis ki ez? - értetlenkedett tovább Clara
-Mivel egész élettörténetét hosszú lenne elmondani maradjunk annyiban hogy ő a fiatal Missy - felelte a Doki. Clara szeme tágra nyílt.
- De hát Missy egy nő Doktor ez lehetetlen - válaszolta csípősen Clara. A Doktor és én is olyan szemet meresztetettünk rá ami miatt leesett neki hogy ez nem csak rossz poén.
- Ne már ez nem ez.. -akadt ki teljesen jogosan.
- Akarod hogy bizonyítsam - forgatja a szemét a Doktor Clara némán bólint - rendben.
A Doki megnyom egy gombot amit eddig soha nem használt mire lila füst lepi el a vezérlő termet.
- Mi ez? Mi a szösz? - mikor rájuk nézek egy jóképű pasit és egy idősödő nénit látok. Leesik az állam. Magamra nézek. Te jó ég férfi lettem.
Dühösen néztem a Doktorra.
- Azonnal változtass vissza... lánnyá - mondtam a kelleténél talán kicsit hangosabban.
- Ugyan ez csak egy szimpla nem csere nem kell így kiakadni - válaszolta de amikor szemünkbe nézett megadta magát - Jól van azonnal visszacsinálom.
Ebben a pillanatban a Tardis prüszkölni és hörögni kezdett és szépen lassan eltűnt körülünk. Mind a hárman kikerekedett szemmel bámultunk. A Doktot Clara elé lépett védő mozdulatot téve ami elég komikusra sikeredett lévén hogy a Doktor egy öreg néni volt. Engem persze megint elfelejtett bár igaza van miért kéne megvédeni egy szellemet. Amint tisztán láttunk a Mestert pillantottuk meg.
- Bocsi nem bírom ha kizárnak - mondta játékosan.
- Mit tettél a Tardisommal? - háborodott fel a Doktor.
- Várjunk csak Doktor tényleg te vagy az? Azt hiszem jelen helyzetben a Nővér jelző jobban illene rád habár ez nem is olyan rossz ötlet ki tudja lehet hogy egyszer én is nemet váltok. - Ezen elgondolkozott egy kicsit. Ezt a pillanatot kihasználva a Doktor felénk fordult és intenzív "futás" felkiálltással rohanni kezdett bár a gyorsaságunk egyikünknek sem volt az igazi mivel adódott némi egyensúly probléma azért a szituációhoz képest viszonlag gyorsan juttottunk el a házunkig intettem mire ők berohantak a házba. Amire nem voltunk felkészülve az hogy belefutunk az apukámba.
-Apa - kiálltottam fel.
-He - döbbent meg ő. A francba tényleg most fiú vagyok.
- Öhm... Akarom mondani nevezhetem az apámnak mert a lánya barátja vagyok. Öhm..Péter.
- Hogy? Mióta? ... - kezdte volna de belefolytottam a szót.
-Ő itt a haverom Claaark... egy külföldi cserediák. Ő pedig - ekkor a Doktorra néztem és elcsukló hangon folytattam - ő az anyám csak hívja Doktornak akarom mondani Doktornőnek.
Valahogy éreztem hogy ezért ki fogok kapni mind apámtól mind a Doktortól akinek sűrű fegyelmező szemöldöke nőként még jobban érvényesült fenyegetően összehúzódott.
- Izé... rendben fent van a szobájában gondolom - mondta az apám a helyzettől teljesen megzavartan.
- Köszönjük - ezzel gyors lépéssel a szobám felé indultam. Apám megfogta a kezem hátulról.
- Biztos jól megvagytok együtt nagyon hasonlítotok. -csak ennyit mondott aztán sarkon fordult és elment dolgozni.
- Lehetne ez már ennél is kínosabb? - gondolkodtam hangosan. Clara együttérző pillantást küldött felém a Doktor nos ő körül nézett a szobámban. Amit különösen megnézett az ágyban pihegő testem mely halál sápadt volt de legalább női alakban maradt. Ekkor kopogtattak és nekem a hang hallatán végig futott a hátamon a hideg.
- Doktor vagy mégis inkább a nővért szeretnéd na mindegy engedj be létszi olyan modortallanak tűnnék ha betörnék. - kiáltotta a Mester.
Úgy látszott a Doktornak egyre rosszabb hangulata lett ez onnan is látszott hogy a szemöldökei egyre közelebb kerültek egymáshoz. Miközben kívülről egy pszihopata esedezett hogy engedjük már be a Doktor kiadta a bőbeszédű utasítást:
- Rejtőzzünk el.
Bolintottunk és úgy tettünk csak hogy engem szívni kezdett valami a testem felé. És ekkor meghallottuk a Tardis ismerős hangját.