Helló Pokol

7. fejezet

Bryan egy kicsit előrébb hajolt, de mielőtt megcsókolhatott volna, megszólaltam:

- Meg akar csókolni, Mr. Brown?

- Mire nem gondol, Miss Angel. Az nagyon helytelen lenne.

- Épp ezért kérdeztem. Ugyanis, ha ez a célja, akkor az ütközik az egyetem házirendjével- önelégülten elmosolyodtam. Még mindig csak pár centi választott el tőle. Nem bírtam mozdulni. Mintha egy mágnes lenne, ami csak engem vonz.

- Ha nem mondja el, akkor senki nem tudja meg- tette kezeit a derekamra.

- És mi a helyzet önnel, Mr. Brown?- suttogtam. - Maga is elmondhatja bárkinek. Akkor miért tenném meg?

- Mert tudom, hogy egész óra alatt engem figyeltél és a tegnap estére gondoltál- gonoszan elmosolyodott.

- Magának tévképzetei vannak, Mr. Brown.

- Befejezhetnéd ezt a Mr. Brown-ozást. Teljesen más hatást vált ki belőlem.

- Rendben... Mr. Brown.

Nem bírta tovább. Ajkai az én ajkaimra záródtak és szinte falta őket. A derekamnál fogva magához húzott és a nyakamat kezdte el ostromolni. Nem tehettem róla, de a számon kiszökött egy elégedett sóhaj, ami még jobban beindította. Ismét visszatért a számhoz és nyelve bejutásért könyörgött. Meg is adtam neki. Szinte már táncot jártak egymással, mikor levegő hiánya miatt elszakadtunk egymástól. Mindketten ziháltunk.

- Ezt nem kellett volna- súgtam.

- Tudom- mondta és ismét lecsapott ajkaimra.

*********************************

Kifulladva érkeztem meg a többiekhez a parkba, ahol az ebédjüket fogyasztották éppen.

- Hű, Iza! Veled meg mi történt?- kérdezte Anna nevetve.

- Semmi, csak tudod beiktattam egy kis futást ebéd előtt- mondtam legyintve.

Ha tudnád mi is történt igazából.

- Helló, Iz- szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögött. Megfordultam es láttam, hogy Kevin áll mögöttem.

Uh, szegényt tegnap jól otthagytam.

- Szia, Kevin- mosolyogtam rá.

- Épségben hazaértél tegnap? Nem kötött beléd egy bunkó se?

- Nem, nem. Minden rendben volt. Egyébként is a taxi közvetlenül a ház előtt tett le. De köszönöm, hogy aggódsz miattam.

- Próbállak nem elijeszteni- mondta vigyorogva és zsebre vágta a kezeit.

- Te? Már miért ijednék meg tőled? Szerintem nagyon kedves srác vagy- simogattam meg a karját.

- Köszönöm.

- Srácok, mi épp enni próbálunk- kiáltott oda Joe.

Jófej srác volt, de néha taszított az idióta dumáival.

- Akkor miért nem teszed azt?- vágtam rá csípőből.

- Iz... attól, hogy a tanár nem szeret mi még igen- nevetett ismét.

- Megnyugtató- forgattam meg szemeimet, majd ismét Kevinhez fordultam. – Bocs. Néha nem tudom befogni. Mit is szerettél volna?

- A tegnap este nagyon jó volt és arra gondoltam, hogy elmehetnénk valamerre... persze, ha nincs ellenedre vagy valami- mosolygott.