Helló Pokol

6. fejezet

Próbáltam minimális zajt csapni, nehogy felébresszem Cole-t, azonban egy pohár és szék feldöntésével úgy érzem nem igazán sikerült. Besurrantam a szobámba, levettem a ruháimat, majd elmentem zuhanyozni. Beálltam a zubogó víz alá és hagytam hadd mossa le rólam az emlékeket, bár tudtam, hogy ez nem ilyen egyszerű. 

Egyre csak arra gondoltam, ami a kocsiban történt. Nem lett volna szabad megkérnem, hogy hozzon haza. Hogy fogok holnap a szemébe nézni anélkül, hogy ne jutna eszembe bármi is a mai estéről? Be fogok egyáltalán menni az órára? Ahj, megint olyan hülye voltam! Esküszöm az alkoholtól az emberek megbolondulnak. Tudtam, hogy Bryan is odajár, de persze nekem csak azért is mennem kellett, mert az-az idióta büszkeségem nem engedett. Vajon meglátott minket valaki? 

Várjunk csak! Miért parázok most ezen ennyit? Én is részeg voltam, ő is részeg volt és csak élveztük egy kicsit az estét. Valószínűleg senki nem látott meg minket, hiszen elég sötét volt a klubban, illetve a hátsó kijáraton mentünk ki, ami egy sikátorba vezetett. Igen, így aligha láthatott meg minket bárki is. Oké, semmi baj nem lesz. Csak annyit kell tennem, hogy levegőnek nézem. 

Miután végeztem a zuhanyozással és a fantasztikusan kitervelt ötletemmel, ami eléggé ingatag lábakon állt, gyorsan megszárítottam a hajam és visszamentem a szobámba, hogy végre lefeküdhessek az ágyamba és legalább három órát alhassak az órám előtt. 

****************************

Az idő ma jónak ígérkezett, így egy kellemes virágos ruhát vettem fel. Hozzá combfixet és balerina cipőt húztam. A nyakamba akasztottam az ezüst nyakláncomat és visszamentem a szobámba. Ekkor Cole lépett ki álmis fejjel a szobájából. Nem láttam rajta a bosszankodás vagy elégedetlenség jelét, így valószínűleg átaludta a hajnali poharas-székes koncertemet.

- Jézus... te már fent vagy?- kérdezte nyűgösen. Igen, ő nem az a tipikus reggeli ember.

- Aha. Nyolckor kezdődik az első órám- feleltem.

- És milyen volt a tegnap este?- dőlt az ajtókeretnek.

- Jó- vágtam rá talán túl gyorsan.

- Csak ennyi? Jó?- kérdezte sokat sejtető mosollyal.

- Aha. Ittunk, buliztunk, de ideje visszatérni a való életbe és folytatni a tanulást. Hiszen ezért vagyok itt, nem? Hogy tanuljak és megszerezzem a diplomámat, majdpedig elkezdjek dolgozni- mondtam vállrándítva.

- Annyira nem tudsz hazudni, Is- nevetett. - Na mondd, milyen pasival futottál össze?

Hah! Ha te azt tudnád.

- Hát volt ott egy Kevin nevű gyerek, aki szimpatikusnak tűnt, de nem hinném, hogy újra találkozunk. Bár azért egy éjszakát eltöltöttem volna vele, de semmi több. Ahogy már mondtam, a tanulásra kell koncentrálnom.

Cole kimerülten sóhajtott.

- Mikor hagyod ezt már abba?- kérdezte komolyan. Már nyoma sem volt az előbbi jó kedvének.

- Mégis mit?

- Azt, hogy játszol. Akárki közeledne hozzád, te egyből hárítasz és maximum egy éjszaka után lerázod.

- Figyelj Cole... nekem meg van rá az okom, úgyhogy kérlek ne szólj bele.

- Csak figyelmeztetni akarlak, hogy ez nem fog jóra vezetni.

- Oh, kérlek mit tudsz te?- csattantam fel. - Hiszen ugyanezt csinálod te is Clarissaval! Lefekszetek néha és közben mással is kavartok! Mi ez? Barátság extrákkal?